Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - Üdülőtó kontra átfolyásos tározó
lembevételével a tározótérben javítani kellett az áramlási és hidraulikai viszonyokat, s a megfelelő áramlás kialakításával javítani a víz minőségét. A kitűzött célok között szerepelt a sporthorgászatnak, az evezős- és vitorlássportnak a műszaki célokkal összhangban történő fejlesztése. Az elképzeléseket úgy kellett megvalósítani, hogy a 150 évvel azelőtti vadregényes Tisza-táj romantikáját ötvözni lehessen a modern vízparti üdülés kultúrájával, azaz a műszaki céllal azonos súllyal érvényesíteni kellett a természeti adottságok és a tájjelleg megőrzését. A fenti feladatokat a VI. ötéves tervben végezhető legfontosabb munkák közé sorolták. Üdülőtó kontra átfolyásos tározó 1986-ban, dr. Papp Ferencnek39, a VIZITERV akkori vezérigazgatójának a KIB elnökké történő megválasztásával, a Bizottság tevékenysége új lendületet vett, s kezdett kirajzolódni egy szakmai vita a KIB és az üzemeltető KÖTIVIZIG között. Tekintettel arra, hogy a KIB elsősorban az idegenforgalmi hasznosításban, a turizmus fejlesztésében volt érdekelt, javaslataik is a Tározó abádszalóki szabadstrandjának „lidós" kialakítását célozták. A vitában persze az is közrejátszott, hogy az eredeti beruházási programban idegenforgalmi fejlesztések nem szerepeltek, hanem azt az érintett települések, valamint az idegenforgalomért felelős szaktárca anyagi szerepvállalására bízták, így a fenntartás, üzemeltetés és fejlesztés költségei között nem, vagy csak alkalmi megállapodások alapján vállalt szerepet a vízügyi szolgálat. Az átadást követő egy évtized alatt azonban sok minden megváltozott, az eredetileg tervezett kb. 400 ezer hektáros öntözési igény - a mezőgazdaság nagyüzemi rendszerének kialakulása és a meliorációhoz szükséges gépesítettség elterjedése következtében - jelentősen lecsökkent. A talajjavítás (és az ezzel kapcsolt termelési hozamnövelés) széleskörű technológiájának immár csak egyik - bár igen fontos - része lett az öntözés, amelynél szintén terjedőben voltak a víztakarékos eljárások, ennek következtében a mezőgazdaság igazából nem igényelt már annyi tározott vizet, mint azt az eredeti tervek feltételezték. A Kiskörei Vízlépcső üzembe helyezése után eltelt másfél évtized kellő tapasztalatot jelentett a Tározó üzemeltetésében, valamint a mesterséges tó iránt megnyilvánuló társadalmi igények tekintetében. Az eredeti céltól eltérő kívánalmak, a fokozódó környezet- és természetvédelmi érdekek, s mindezekkel párosulva a fejlesztési lehetőségek visszafogottsága megfelelő indokot szolgáltattak a KIB elnökének, dr. Papp Ferencnek és a KÖTIVIZIG igazgatójának, dr. Nagy Istvánnak, hogy dr. Varga Miklós KVM államtitkárhoz intézett 1988. október 10-i közös levelükben kezdeményezzék a Kiskörei-tározó és térsége közép- és hosszú távú fejlesztési tervének40 elkészítését. A Tisza-tavi fejlesztések kérdésében a közös levél ellenére sem mindenben egyezett meg a KIB és a KÖTIVIZIG álláspontja. Ez abból is fakadt, hogy az egyik szervezet az idegenforgalmi üdülés és turizmus szempontjait képviselte, míg a másik a tavat a vízgazdálkodás egyéb vonatkozásait is figyelembe véve üzemeltette. Az álláspontok eltérését azzal a finom különbségtétellel is jellemezhetjük, hogy a KIB az évtized végén erős és sikeres kampányt folytatott annak érdekében, hogy a mesterséges tó ne a vízgazdálkodási műszaki 39Dr. Papp Ferenc, a KIB alakulásakor - még mint az OVH környezetvédelmi főosztályvezetője - lett tagja a társadalmi szervezet intézőbizottságának. 40A javaslat a víz- és energiagazdálkodásra, a környezeti hatások és érdekek figyelembevételére, a reális társadalmi igények növekedésére, valamint a településfejlesztési érdekekre tekintettel kezdeményezte az elemző és további tennivalókat meghatározó tanulmányok elkészítését. 49
