Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - 1975. évi jelentések margójára
vízitársulatok játsszák a fő szerepet, éppen ezért el kell érni, hogy az érintett tanácsok erősítsék kapcsolataikat a társulatokkal, azaz segítsenek szervezésükben és maguk is legyenek tagjai a társulatoknak. • A Zagyva folyó szolnoki szakaszán egy duzzasztómű megépítése szükséges a nagy keresztmetszetű közművezetékek átvezetése érdekében, s ezzel a mintegy 6000 lakásos Széchenyi lakótelep ellátása is megoldható. • A szolnoki ipari kikötő mielőbbi megépítése a város közlekedési csomópont jellege miatt is indokolt, ehhez a főhatóságok és társszervek segítségét és közreműködését kell igényelni. A határozatok utóéletét tekintve szomorú megnyugtatásul szolgál, hogy akkoriban sem őröltek olyan gyorsan a pártállami mindenhatóság malmai. Ami a belvízrendszerek rekonstrukcióját és fejlesztését, valamint a nyárigátak históriáját illette, a kérdések még 1977-ben is megoldatlanként kerültek az országgyűlés asztalára. Az országgyűlésben 1977. június 30-án Szűcs János Szolnok megyei képviselő szóvá tette, hogy a megyében az árvízvédelem fejlesztései még mindig a megoldandó kérdések közé tartozik, s a nyárigátak sorsát is tisztázni kell. A fakadóvizes területek megszüntetésére felülvizsgálandók a meglévő létesítmények és fejlesztésükre javaslatot kell tenni. Egyes belvízi öblözetek vízszállító képességével is bajok vannak, ezért a VI. ötéves tervben a rekonstrukcióra sort kell keríteni. Az év tavaszán több mint 30 000 ha került belvíz alá, ebből 26 000 ha volt szántó. A megyében meglévő főművek a belvizeket nem tudták elvezetni, ezért indokoltnak tartotta a helyzetet felülvizsgálni, illetve mielőbb alkalmassá tenni a főműveket a feladat ellátására. Véleménye szerint a belterületek és üzemek vízrendezési munkálataira is nagyobb figyelmet kell fordítani. A belvízelvezetés az öntözésfejlesztéssel együtt oldandó meg. A Szolnok Megyei Tanács aktivitása nem csak a fent vázolt átfogó jellegű kérdésekre terjedt ki, hanem foglalkoztak a Kiskörei Vízlépcső és létesítményei sorsával, fejlesztésük lehetőségeivel is. Még ugyanabban az évben egy Tájékoztató Jelentés6 készült mindazokról a tanulmányokról, amelyek a hasznosítás különböző módjait tárták fel. A Jelentés, azaz egy 1975-ből származó „jövőkép" megállapította, hogy az 1973 tavaszán átadott első építési ütemet követően alkalom nyílott 24 millió m3 víz tározására és a vízhozam kapacitás 12 m3/s-mal bővült. Elkészült a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna első 18-18 km-es szakasza, s ezzel az addig létrehozott átkapcsolások biztonságos vízellátást jelentettek a már meglévő 30 000 ha öntözőtelep számára, és lehetővé teszik további 6000 ha-nyi új öntöző telep létesítését. A következő esztendőben a Jászsági-főcsatorna további 3 km-es szakaszát adták át, majd 1975-ben elkészült a Nagykunsági-főcsatorna második ágának alsó 13 km-es szakasza, mely alkalmat teremtett arra, hogy 4 esőztető öntözőfürt 8300 ha-on már a legkorszerűbb berendezésekkel üzemelhessen. A Jelentés a Hullámtéri duzzasztó épüléséről is számot adott, amellyel így 1978- 1979-ben már 96 millió m3 víz tározására nyílik lehetőség, s a hasznosítható vízkészlet 53 m3/s-mal fog növekedni. Kifejezetten tanulságos, hogy az egyik tanulmány, amely a Kiskörei Vízlépcsőnek a megye iparára gyakorolt hatását vizsgálta - hosszú távon súlypontilag a nehézipart (ezen belül is elsődlegesen a vegyipart, majd az energiaipart, papíripart és gépipart) jelölte meg, mint amelyik ágazat állóeszköz állományának 15 év alatt (1975-1990 között) 6 Tájékoztató Jelentés a II. Tiszai Vízlépcső hasznosítása céljából készült tanulmányokról. 1975. XI. 22. (JNSZML, Szolnok Megyei Tanács VB. üléseinek jegyzőkönyve, 1975/1614. p.) 34
