Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - 1975. évi jelentések margójára
25%-os növekedésével kell számolni. A részleteket most nem tekintve mindez azért érdekes, mert a tervezett bővítések és új ipari üzemek kifejezetten a Kiskörei Vízlépcső többletvíz-szolgáltatására alapozódtak. Még a közlekedés fejlődésében is nagy szerepet kapott ez a beruházás azzal, hogy hatására a tiszai hajózás az akkori folyami hajók számára mintegy 120 km hosszon vált lehetővé, igaz a tanulmány azt is megjegyezte, hogy az igazi fellendülést a majdani Du- na-Tisza-csatorna és a kapcsolódó csongrádi vízlépcső fogja magával hozni. Ha az ipari álmodozásoktól most eltekintünk a kiskörei beruházás lényegi érdekeltségét a mező- gazdaságnál érhetjük tetten. Itt is elsősorban az öntözést emelhetjük ki, hiszen a tervek szerint 1990-ig a rendelkezésre álló vízkészletnek 63,5 m3/s-mal kellett nőnie, ami mintegy 75%-os kihasználtság mellett is alkalmas lehetett az érintett térség mezőgazdasági területei 40%-ának öntözésére. Ha a kortárs szakértők ebből fakadó jövőképét vizsgáljuk, akkor a növénytermesztésben elsősorban a gabonafélék, a takarmánynövények és az ipari növények dinamikus fejlődésével számoltak. Jelentős előrelépést jósoltak a rizs- és a szója termesztésben, s megsokszorozódni látták a lucerna és a gyepterületek terméseredményét, aminek egyenes következményeként az állateltartó képesség növekedését látták. Mindennek fényében a szükséges fejlesztésekkel a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javulását is realitásként kezelték. Idézve a tanulmányból: „Az öntözési lehetőségek lehető legjobb kihasználásához kereken 20 milliárdos beruházásra van szükség, amely 8-10 milliárd Ft forgóeszköz növelést is igényel. A fejlesztés eredményeképpen a mezőgazdaság bruttó termelési értéke a jelenlegi közel 10 milliárd Ft-ról 18-20 milliárd Ft-ra növelhető." A kereskedelmi ágazattal kapcsolatos fejlesztések várható hatásait elemezve megállapították, hogy az szorosan összefügg a majdani idegenforgalmi fejlesztésekkel. Ennek haszonélvezője elsősorban a körzet szervezési és elosztási központja, Tiszafüred nagyközség lesz, amely elindulhat a középfokú központtá fejlődés útján, de a gyarapodás Abádszalók, Tiszaderzs és Tiszaörs községeket is érinti, hiszen e településeknek (Tiszafüreddel együtt) az idegenforgalmi csúcsidőszakban mintegy 14 000 fő üdülőnépesség befogadására kell alkalmassá válniuk. A közműves vízellátás és a csatornázás kérdése viszont - a tanulmányok szerzői szerint - komoly gondokat fog okozni, mert ugyan 1990-re a népesség 87,5%-a már vezetékes ivóvízellátásban fog részesülni, ugyanakkora szennyvíztisztás előreláthatóan csak 40%-os lesz. így a szennyező anyagok közel fele hozzájárul a környezetszennyezéshez, még akkor is, s ez jellemző az akkori (1975) gondolkodásra: „ha a tervek szerint a csatornázatlan területeken keletkező szennyvizeket a talajba vezetik el". (Az ipari szennyvizek tisztítása tekintetében a „jövőkép" nem volt annyira borúlátó: már addig is egy egészséges folyamat indult el, hiszen az üzemek megkezdték szennyvíztisztító berendezéseik kiépítését). A korszerű technológiák bevezetésével meg fog nőni a leválasztott mérgező anyagok, szennyvíz-iszapok mennyisége, így ki kell dolgozni az olaj és más vegyi anyagok megsemmisítését célzó égető berendezések megvalósítását. A tanulmányok szerzői szerint, ami a tározó- és öntözőrendszerek környezetvédelmi, vagy inkább természetvédelmi hatását illeti, ezek a vízfelületek jelentősen hozzájárulhatnak a környező klíma javításához. Viszont a negatívumokat erősítette, hogy a tározó medrében és az elöntésre kerülő hullámtérben kivágásra ítéltek 4000 ha tölgyest. Ennek kedvezőtlen hatását újabb fásításokkal és erdősítésekkel kívánták ellensúlyozni. A Jelentésse\ kapcsolatos határozat kimondta: „...a II. Tiszai Vízlépcső hatása a következő tervidőszakban kedvező feltételeket jelent a gazdaság és településhálózat fejlesz35
