Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - 1975. évi jelentések margójára
Ami a vízrendezést illette, itt bizony erősen imbolygott a tervteljesítés mutatója. Igaz, hogy a vízrendezés ötéves koordinációs terve az érdekelt szervek bevonásával elkészült, hiszen csak így lehetett az állami, az üzemközi és üzemi vízrendezési művek fejlesztését összehangolni, ám a hitelkeretek csökkenése miatt a terv megvalósíthatóságát 80%-osnak ítélték a vízügyi szakemberek. Véleményük szerint a rendelkezésre álló hitel arányában a belvízcsatorna-hálózat 210 km-rel, a szivattyúkapacitás 7,9 m3/s-mal nőtt a tervidőszak végére, így a 22 napos levezetési idő 2 nappal csökkenhet. Dr. Nagy Illés ígéretet tett, hogy még abban az évben befejeződik az Örvény- abádi, a Mesterszállás-bartapusztai belvízrendszerek fejlesztése, valamint a Milléri és a Sebeséri szivattyútelepek építése, összhangban a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerének fejlesztésével. Az öntözések fejlesztése szintén nehéz időszakot jelentett a IV. ötéves terv során. 1974- ig a sok korszerűtlenné vált berendezést leselejteztek és kikapcsoltak, viszont így az új öntözőtelepek építésével és az esőztető berendezések vásárlásával csak az öntözésre berendezett terület nagyságának szinten tartását lehetett biztosítani. A mintegy 7000 ha-os öntözésfejlesztés már csak abban az esztendőben vált lehetségessé, amikor az új esőztető öntözőfürtöket üzembehelyezték. Ugyanakkor nehézséget jelentett a gazdálkodó szervezetek számára, hogy az öntözőüzemet hektáronként változó mértékű, kb. 23-50 000 Ft közötti költség terhelte, ami megfontolásra késztette a tsz-ek és gazdaságok vezetőit. Mindenesetre az öntözési kapacitás kihasználása az 1971. évi 51,3%-ról 86,7%-ra nőtt, amelyet részben elősegített az idényen kívüli öntözések elterjedése is. A Jelentés-ben ezek után a víziközművesítés helyzete került górcső alá. Meg kellett állapítani, hogy a jelentős mértékű vízműhálózat építéssel nem tartott lépést a vízkitermelő- és tározókapacitás bővítése, így az ötéves tervidőszak végére a települések jelentős részében - különösen a városokban - időnként vízkorlátozást kellett bevezetni és mérsékelni kellett a bekötések számát is. A csatornafejlesztések is elmaradtak a tervezettől. A tervidőszak végéig elvégzett programok után is csak a lakosság 9,3%-a élhetett csatornázott területen, ami a kitűzött 14,2%-os célhoz képest jelentős különbség.4 4 Jellemző, hogy a Jelentés még az V. ötéves tervidőszak végére, 1980-ra is csak 11,1%-os csatornázottsággal számolt. 30 A Sebeséri telep elektromos szivattyúi
