Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - 1975. évi jelentések margójára
Eredménynek lehetett viszont elkönyvelni, hogy a megye iparának frissvíz-igényét maradéktalanul ki tudták elégíteni. Felszíni készletből évi 21 millió m3-t, míg felszín alatti készletből 6 millió m3-t bocsátottak az üzemek rendelkezésére. Ami az elhasznált vizek (ipari szennyvizek) elvezetését illette, azt az üzemek közcsatornán, vagy saját csatorna- hálózatukon többnyire eljuttatták a tisztítóművekre. Az viszont újabb - kellemetlen - kérdést vetett fel, mennyire voltak alkalmasak a szennyvíztisztító telepek a hozzájuk érkező szennyvizek tömegének tisztítására. Mindezek fényében érdemes áttekinteni, hogy a következő V. ötéves tervidőszakban milyen célkitűzések fogalmazódtak meg Szolnok megye vízgazdálkodását illetően: • Természetesen a középpontban a Kiskörei Vízlépcsővel kapcsolatos feladatok álltak. Megállapították, hogy a mederben történő duzzasztással 8,4 m3/s többlet vízkészlet biztosítható, ám ennek hasznosítására újabb létesítményekre van szükség. Mindezzel párhuzamosan a Vízlépcső II. ütemének kiépítése is befejeződik 1980- ra. Úgy számoltak, hogy már 1979-re kialakulhat a 89,00 m-es országos tározási szint, amely Szolnok megye részére mintegy 40 m3/s felszíni vízkészlet növekedést biztosít. A II. ütem keretében kiépül a Nagykunsági-főcsatorna mindkét ága, ezzel megszüntethető a Körösök völgyének időnként aggasztó vízhiánya, s lehetővé válik a megye kedvezőbb termőhelyi adottságú területeinek öntözővízzel való ellátása, továbbá 1980-ig megvalósulhat a Nagykunsági-főcsatorna III. fürtátkapcsolásának első üteme is. • Az árvízi védképesség fokozása érdekében kiépítik a Jászberény alatti Zagyva jobb parti vésztározót, a Szászbereki bal parti töltést, és ugyancsak ebbe a körbe tartozónak ítélték meg Szolnok térségében a Zagyva jobb parti töltés biztonsági magasságnak növelését. • A Tisza hajózhatóságának érdekében szabályozási munkát terveztek a Nagyrév-Tisza- kécske szakaszon. • Az új ötéves terv komoly feladatokat írt elő a vízrendszerek kiépítésének növelése, a belvíz levezetési idő csökkentése és a rendszerek gépi karbantartási feltételeinek megteremtése terén is. A Kungyalui, a Mirhó-gyolcsi és a Sajfoki belvízrendszerek kiépítését 1980-ra tervezték befejezni, s ezzel összefüggésben hozzá kívántak látni a Mirhói szivattyútelep és a Tiszabői belvízi öblözet fejlesztéséhez. Az öntözések fejlesztése tekintetében sem volt megállás. Öt év alatt 26 000 ha öntözési kapacitás növelést irányoztak elő, hiszen a továbbiakban rendelkezésre álló vízkészletek lehetővé tették a főművek nagyobb fokú kihasználását. Nyilvánvaló volt, hogy célcsoportos beruházásból mindössze 2052 ha esőztető öntözőfürt kiépítését lehet elvégezni. Feltételezték a üzemi beruházások szerepének növekedését is, illetve szorgalmazták, hogy a megyei szervek vegyék górcső alá a fejlesztési lehetőségek választékát. Az előírások szerint fokozni kellett a kevésbé anyagigényes és olcsóbb felületi öntözőtelepek megvalósítását. Úgy számoltak, hogy az 1980-ig megépíteni tervezett vízhasznosító főművek - a jászsági területek kivételével - a megye teljes területén, tehát a Hortobágy-Berettyó mentén és a Tiszafüredi öntözőrendszerben is lehetővé teszik az öntözés fejlesztését. A közműves vízellátás elősegítése érdekében a terv előirányozta a megye valamennyi településén egy vízmű létesítését. Szolnok tekintetében is lényeges előrelé31
