Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - „Belvízreform'' - A belvizek kezelése új szellemben
A KvVM megvalósíthatósági tanulmányterv készítését írta elő az Igazgatóságnak, az előzetesen minden KÖVIZIG-nél elvégzett előkészítő munkák közül kiválasztott Dohai belvízöblözetre. Elindult egy tervezési folyamat, mely az országban két kijelölt minta vízgyűjtő fenti elvek szerint történő vizsgálatára irányul. AzATIKÖVIZIG és KÖTI-KÖVIZIG elkészítette, majd többszöri egyeztetést követően a KvVM jóváhagyta azt a vizsgálati tematikát, mely a vízgazdálkodás részéről elsősorban topográfiai és műszaki szempontból alkalmas területek meghatározását, a visszatartható vizek mennyiségének és minőségének megállapítását a belvizes és aszályos időszak közötti vízkészletek összevetését, lehetőség szerinti kiegyenlítését célozza. A téma feltétlenül érinti a mezőgazdaság, termőföld és talajhasznosítás, valamint a környezet és természetvédelem szakterületeit. A műszaki megoldások meghatározásán túl a továbblépés alapvető kritériuma, hogy a felsorolt szakterületek szakmai támogatást adjanak, a víz visszatartásra kijelölt területek hasznosítási módjára vonatkozóan. A Közép-Tisza vidék területén egyre gyakoribbá váló vízháztartási szélsőségek a belvíz és aszály formájában sokszor egy éven belül jelennek meg. A tavaszi időszak víztöbblete a folyókba kerül, pedig a helyszínen tartás a vízkészletekkel való okszerű gazdálkodást segítené elő. A vízvisszatartás gondolata nem új keletű. A belvízveszélyességi és aszályossági térképeket egymásra helyezve tapasztalható, hogy a veszélyeztetett területek - a Közép-Tisza vidéken a legmagasabb értékszámmal jelzett veszélyeztetettségi zónák - átfedésben vannak, vagyis jelentős a térbeli egybeesés. Kézenfekvő tehát a vízkészletek időbeli összehangolása érdekében az a felvetés, hogy a vízbő időszakok vízkészletének elvezetését korlátozzuk, illetve a gazdaságtalan szivattyúzási üzemóra csökkentés érdekében késleltessük. Amennyiben - elsősorban az alacsonyabb mezőgazdasági értékkel bíró - területen hosszabb ideig visszatartható vizek maradnak, úgy az a vízgyűjtő ökológiai helyzetét egyértelműen, a jó termőhelyi adottságú mezőgazdasági termelés színvonalát esetleg javíthatja. A belvízvédekezést szabályozó törvények jelenleg is a káros vizek elvezetését szabják feladatul, síkvidéki területen megengedve a 10%-os előfordulási valószínűség mellett 12-14 napos területi lefolyást, nem téve különbséget a mezőgazdasági területek értékessége között. Amikor nagy belvizek elleni védekezés történik és a csatorna vagy a szivattyútelepi kapacitás már kifeszített a vízvisszatartás ma is gyakorlati védekezési elem. A vízvisszatartó területek kijelölésénél főként a belvízzel rendszeresen elöntött területeket célszerű figyelembe venni, hiszen a belvíz általi veszélyeztetettség már önmagában a mezőgazdasági termelés hatékonyságát rontó tényező és ezért a művelés alóli kivonás szempontjából is elsődlegesen ezek jöhetnek számításba. Összegezve tehát három cél jelenik meg együttesen: a gazdaságosság, az ökológiai és a mezőgazdasági szerkezetváltási célok. E célok elérése érdekében a vízgazdálkodási lehetőségekre alapozva, a területen élők és gazdálkodók igényeinek szem előtt tartásával határozhatók meg a további lépések." Ami a Dobai belvízrendszer fejlesztésének vízvisszatartási célját illeti, a rendszer vízelvezető művei a külterületi, elsősorban mezőgazdasági területek belvizén túl befogadják öt település (Csataszög, Hunyadfalva, Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly) csapadékvizét is. Hunyadfalva kivételével a községek csapadékvizének közvetlen befogadója a társulati kezelésben/üzemeltetésben lévő belvízcsatorna, ahonnan a viza Doba-csator- nába, vagy a 19. sz. belvízcsatornába jut. Az Igazgatóság kezelésében lévő Doba-csatorna és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szakigazgatási Hivatal kezelése alá tartozó 19. számú belvízcsatorna kettős működésűek, így halastavi és szántóföldi öntözővizet biztosítanak a Jászsági öntözőfürtön keresztül. A 2009. december 17-én aláírt támogatási szerződést követően 2010-ben megindultak a kivitelezési munkák. 186
