Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - A Közép-Tisza vidékének öntözése a szocializmus korában - Az öntözésfejlődés különböző korszakai
Magyarország tenyészidőszaki csapadékeloszlási térképe tok is alakultak, ám idővel egy betegség jelentkezett a rizsnél (brusone), ezért az akkor termesztett Dungan Shali fajtát - amely nagyon jó genetikai értékekkel rendelkezett - a termesztésből fokozatosan kiszorították a külföldi fajták. A betegség megjelenése mellett feltételezhetően talajtani problémák is lehettek, továbbá a rizst monokultúrában termelték így, nem volt megfelelő tápanyag ellátása, s ezért legyengült a növény, s megindult a gyomosodás, főleg a kakaslábfű jelentett nagy problémát, mert sok élőerőt kívánt volna a gyomlálás. Ezek következményeként visszaesés történt a rizstermesztésben, majd az újabb fellendülés akkor következett be, amikor elterjedtek a külföldi fajták. Ekkor tereprendezték a rizsterületeket, nagyobb kazettákat, átjárható gátakat alakítottak ki. Az 1990-es évek végén ismét nagy visszaesés következett be, nem annyira betegségek, hanem inkább a termesztési költségek növekedése miatt (vízdíj, vegyszerek és üzemanyagok ára). A termést törökszentmiklósi rizshántolóban dolgozták fel. A rizstermesztés virágzásának idején hektáronként 50 mázsát is learathattak, később mindössze 20 mázsát, végül már nem érte meg a termesztésével foglalkozni. Megemlítendő, hogy az alacsony vietnami rizsárak szintén a gazdaságos termesztés ellen hatottak.2 A tervgazdálkodásos szocializmus korában a hazai rizstermesztés két válságot élt át, az egyiket rögtön a háború után 1945-1955 között, míg a második 1977-1980 között zajlott le. Noha ez utóbbi után a rizstermesztés újra erőre kapott, de már nem emelkedett vissza a korábbi szintre.3 Vízellátási szempontból az ötvenes évekre jellemző volt, hogy a már meglévő belvízcsatornákat használták fel a víz szétosztására, tehát a Tisza folyóra dízel üzemű úszó vízkivételi műveket telepítettek, s az átemelők a csatornák lejtésével ellenkező irányban nyomták tovább a vizet. A hazai gyártású és külföldről behozott hordozható öntöző berendezések tömeges üzembeállításával 1960-1963 között ugrásszerű területi növekedés következett be. Ez az időszak egybeesett a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásával és kezdeti megszilárdulásával. A szükséges öntözővizet - az ország villamosítási programja előrehaladásának köszönhetően - immár egyre több elektromos átemelőtelep közbeiktatásával, 2 Dr. Pálhidy Csaba interjú, Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár -OVL 32.16.288. Nr. 950. P.Cs. IV/2. 3 Szabó János: Az öntözés-üzemelés alakulása a Nagykunság térségében 1975-1981. Vízgazdálkodási Társula- tokTanácsadója, 1981/1-2. 124
