Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
A hazai öntözések ügyének fejlődése - Az öntözések eredménytelenségének okai
Alföldi vízvezető árok tiltóval alföldi folyók mentén csak vízemeléssel lehet öntözni a terepadottságok m iatt, az pedig többe kerül mint a többlettermés. Nagyobb földterületek öntözése csak ott indokolt, ahol öntözés nélkül nem lehet egyáltalán gazdálkodni, de nem szabad a rétöntözésre millókat áldozni! A sokat emlegetett békéscsabai öntözött műrét tapasztalatait leszűrve a kutatók utóbb megállapították, hogy az öntözés ezen a területen nem tekinthető talajjavítási eljárásnak, csupán a talajjavítást elősegítő beavatkozásnak. Kolossváry Ödön — híven Kvassay programjához, mely szerint a mérnöknek elsősorban az öntözések technikai részének helyes megtervezése a legfontosabb dolga — még egyszer górcső alá vette a kérdést. A „ Síkföldi öntözések műszaki berendezéséről" szóló cikkében újra nekifutott a feladatnak, s az elmúlt két évtized tapasztalatait leszűrve magyarázta meg, mit miért tettek az öntözések terén a hazai kultúrmérnökök. Egy kicsit saját álláspontját is védte, hiszen neki ezekben a történésekben kulcsszerep jutott. Rögtön a tanulmány elején ecseteli azt a helyzetet, amibe a mérnökök kerültek az öntözési törvény megszületését követően. Az 1880-as években, az öntözések kezdetén a kultúrménöki tervek - éppen a tapasztalatok hiánya miatt - az ideiglenesség bélyegét viselték magukon, s amikor az öntözési törvényben előírt hosszú távú (50 évre szóló) műszaki berendezéseket kellett tervezni, kevéssé lehetett a korábbi tervek alapján meg49
