Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
A hazai öntözések ügyének fejlődése - Kolossváry Ödön és az öntözések ügye - Az „Alföldünk öntözése”
Ödön munkáját ajánlották1. Ez a pályamű volt az „Alföldünk öntözése". Tekintve, hogy ez a kötet Kolossváry főműve, amely hazánkban elsőnek tárgyalta tudományos alapon, a nemzetközi tapasztalatok figyelembe vételével az öntözés műszaki-gazdasági-szervezeti kérdéseit, érdemes egy kicsit részletesebben is megismerkedni a könyv tartalmával. Kolossváry munkájának elején megállapítja, hogy a vizek kártételei elleni munkálatokat nagyjából befejezték1 2, s a fő hangsúlyt a vizek hasznosítására kell helyezni, annál is inkább, mert 4 millió kh-on lehetőség nyílik az okszerű gazdálkodásra. Mindez a vízhasznosítási törekvés egyáltalán nem valamiféle öncélú „haladás a haladásért” elv alapján született, hanem a magyar mező- gazdaságot a gazdasági világverseny nyomasztó kényszere szorítja az intenzív gazdálkodás irányába. A körülmények a kormányzatot is az első lépések megtételére sarkallták, hiszen a költségvetés elkülönített egy kisebb összeget, amivel a még nem kellően körvonalazott feladatok indítását kívánták támogatni. Kolossváry figyelmét az átfogó vízimunkák által leginkább érintett Alföldre irányítja, ahol a vízhasznosítást csak nagy öntözőcsatornákkal látja megoldhatónak. A vízhasznosítás programja elsősorban a hajózás és az öntözés területét érinti. A nagy vasútépítések ellenére napirenden van a hazai víziutak kérdése is, hiszen az alföldi termelő kétszeres veszteséget szenved, amikor terményeit rossz utakon, drágán juttathatja el a vasúti állomásokra, s onnan ismét magas tarifával szállíttathatja csak el a célállomásra. Ha tehát az Alföld vízhasznosítási kérdéseivel, az öntözőcsatornák létesítésével foglalkozunk, ezt csak a víziutak fejlesztésével összekapcsolva tehetjük meg. Igaz a hajózás és öntözési érdek együttes figyelembe vétele a legkisebb vízálláskor problémát jelent, mert a hajózástól kell elvenni az öntözővizet. 1 Kolossvárypályamunkájának jeligéje az „Értékesítsük vizeinket", címe pedig: Alföldünk öntözésének kérdése volt. A Faragó Lipót - Péch József- Zsák Hugó alkotta zsűri a munkáról elmondta, hogy az a tárgy teljes ismeretére vall, a „tárgyalás módja és a felfogás iránya pedig a megírandó mű iránt a legszebb reményekre jogosít, miért is egyhangúlag javasolják, hogy a szerző a bemutatott programmszerü munka megírásával megbízassék, annál is inkább, mert e mű irodalmunkban hézagpótló lesz."(MMÉE Heti Értesítője, 1897. 115.p.) Igaz viszont az is, hogy a zsűri Kolossváryí munkája kiegészítésére szólította fel, amit az érintett arra való hivatkozással hárított el, hogy annak elkészítésére hivatalos elfoglaltságai miatt nem tudott időt szakítani, s a mérnökegylet választmánya 1899. március 3-án elengedte ezen kötelezettségét. (Alföldünk öntözése, Előszó, VII.p.) 2 Ez ugyan egybevágott Kvassay véleményével, de eléggé optimista kijelentés volt, mert a belvízelvezető rendszer kiépítése még messze nem fejeződött be a századforduló táján! 33
