Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
A gátrendőri törvény előírta, hogy a társulat köteles védvonalain legalább 7 kilométerenként egy gátőrt alkalmazni, s ugyanannyi gátőrházat építeni, valamint gátőreit megfelelő őrködési utasítással és a szükséges szerszámokkal ellátni. A társulat a törvény értelmében gátvédelmi szabályzatot is kellett készítsen, amelyet a törvényhatóságon (később a folyammérnöki hivatalon, illetve az államépítészeti hivatalon) keresztül a miniszterhez terjesztett fel jóváhagyásra. A gátvédelmi szabályzat írta le a gátőr kötelmeit is. Találomra kiválasztva, az Abád-Szalók -T.Beői Tiszai Ármentesítő Társulat 1880-ban jóváhagyott szabályzata alapján, tekintsük át a gátőr kötelezettségeit. A gondjaira bízott szakaszt naponta legalább egyszer be kellett járnia. A gátak védelmére beszerzett rőzsekötegeket és védszereket köteles volt rendben tartani, a szertárban tartott szerszámok állapotára és meglétére ügyelnie kellett. Az ő feladatát képezte a füzfa-ültetvények gondozása, a gyomnövények irtása, a vakondtúrások elegyengetése, a nagyobb gödrök betömése. Ha a töltés koronáján a járás-kelés, forgalom következtében vágások keletkezetek, annak kijavítása ugyancsak a gátőr kötelessége volt. A tiltott helyen talált lábas jószágokat be kellett hajtania, s az erőszakos tilalom-megszegőket jelentenie kellett a főmérnöknek. Ha a szakaszán belvízcsatorna akadt, akkor arra is neki kellett felügyelni. Az is teljesen természetes volt, hogy az őrház tisztántartása az ő feladatát képezte. A gátőr köteles volt minden hivatalos levelet haladéktalanul, legyen nappal vagy éjjel, a szomszédos gátőrig eljuttatni, valamint a társulati tisztviselők valamennyi utasítását végrehajtani. Árvíz esetén különleges feladatokkal bővültek kötelmei, ezekre itt most nem térünk ki. Annak ellenére, hogy a gátrendőri törvény előírta, hogy minden zsilipnél és gátőrháznál, valamint mindazon helyeknél ahol nagyobb víztorlódás tapasztalható, vízmércét kell telepíteni - a gátvédelmi szabályzat ezzel kapcsolatban nem említi a gátőr konkrét feladatait. A sok kötelezettség mellett említsünk meg egy kedvezményt is. A gátőr - indokolt esetben - aratási szabadságban is részesülhetett. Ez esetenként változó mértékű lehetett, de nem volt ritka az évi másfél hónapos aratási szabadság. Sok miniszteri körrendelet és utasítás említi, hogy a gátőrök megfelelő felkészítése és begyakorlása mennyire fontos az eredményes árvédekezés terén. Ebben a tekintetben főleg a Duna-völgyi társulatokat éri gyakran miniszteri elmarasztalás. íme egy példa 1898-ból: "...legutóbb a mult évi augusztus havi árvíz alkalmával is tapasztaltatott, hogy a Duna völgyében működő ármentesítő társulatok közül egyesek sem az árvédelmi előkészültség, sem a tényleges árvédekezés terén korántsem tanúsítanak oly előrelátást, gondosságot, buzgalmat és kitartást, amint azt a feladat fontossága és felelősségük nagysága megkövetelné, és amint az a Tisza völgyén alakult legtöbb társulatnál észlelhető. [...] A dunavölgyi árvédekezésnek egyik nagy hiánya, hogy a gátbiztosok és gátőrök a védekezésben gyakorlatilag kioktatva nincsenek." (KVASSAY,1907)
