Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Meg kell egyébként említeni, hogy a gátőri intézmény már jóval a gátrendőri törvény meghozatala előtt létrejött. Az állandó gátőrök alkalmazását állítólag BODOKY Károly, a Körös-Berettyó Szabályozó Társulat főmérnöke javasolta első alkalommal. (LÁSZLÓFFY,1982). A tisza-völgyi ármentesítő társulatok 1858.évi pesti nagygyűlésén HERRICH Károly, a Tisza-szabályozás központi főfelügyelője jelentésében beszámolt arról: egyes társulatok annyira eladósodtak, hogy a töltés felügyeletét ellátó őreiket sem tudták fizetni. HERRICH jelentésében sürgette a társulatokat, hogy a helytartóságtól jó és szigorú gátrendszabályok meghozatalát kérjék, mert mindaddig, míg a mentesített terület kellőképp be nem népesedik, ezek az építmények "a gondatlanság, vagy rosszakarat áldozatai lehetnek csak közép vízveszély esetén is - ha mindjárt az elemmel a legbiztosabban megküzdhetnének is" (Jegyzőkönyve, 1858) HERRICH javasolta, hogy minden 5-6 kilométernyi töltésszakaszra tartós, jó anyagokból épített, de olcsó gátőrházat telepítsenek. Ha a társulatok összefognak, s megadott típusterv alapján egy vállalkozóval építtetik meg gátőrházaikat, akkor az nem jelenthet túlzott anyagi megterhelést számukra. A régebbi időkben, a jobbára közerővel épült dunai töltéseken nem is voltak gátőrházak, az őrszemélyzetet többnyire a szomszédos községekben helyezték el. A századfordulóra a helyzet gyökeresen megváltozott. A gátőrök a védvonalakon laktak, s ugyanott voltak elhelyezve az árvédelmi szertárak is. Az akkori statisztika szerint a Duna völgyében 298, a Tisza vidékén 626 gátőr teljesített szolgálatot. A források a gátőrökön kívül megemlítik a gátfelügyelőket és a gátbiztosokat. A Hosszúfoki Ármentesítő Társulat 1881-ben jóváhagyott gátvédelmi szabályzatából az ő feladatkörükkel kapcsolatban a következőket tudhatjuk meg. Az árvédekezés irányítása a társulati igazgató mérnököt illette. A társulat elnöke árvíz idején háromtagú árvízvédelmi bizottságokat nevezett ki (szám szerint három bizottságot), amelyeknek az egyik tagja, a mindig a legveszélyeztetettebb helyszínen tartózkodó, társulati mérnök, másik két tagjuk pedig, a gátszakasz egy adott pontján mindig jelenlévő és intézkedő, főfelügyelők. A főfelügyelők nem voltak állandó társulati alkalmazottak, hanem csak az árvíz idején láttak el fontos szerepet. Személyüket a társulati érdekeltek közül jelölte ki az elnök. Mivel az adott gátszakaszon minden fontos védelmi kérdésben - a társulati mérnök távollétében - nekik kellett intézkedniük, lovasfutár segítségével álltak kapcsolatban a központtal, illetve