Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

végül indítványozta: készüljön kimutatás a szabályozási munkák évenkénti költségvetési tételeiről. Ezen indítványok tartalma beépült a kormány törvény-előkészítő munkájába. A gátrendőrségről szóló 1871. évi XL. tc. törvényi védelem alá helyezte a társulatok által épített gátakat, s megfelelő szankciókkal sújtotta mindazokat, akik gondatlanságból, vagy szándékkal a töltések és a hozzájuk tartozó vízlecsapoló árkok, zsilipek, faültetvények, padkák épségét és védképességét veszélyeztették. A törvény kimondta, hogy a gátépítmények fenntartása és megvédése elsőként az ármentesítő, vagy vízszabályozó társulatot, másodsorban a területileg illetékes törvényhatóságot és végül harmadjára magát az államot illeti. A töltések fenntartása körül azonban nem volt minden rendben. A szegedi árvíz után a Tisza völgyét bejáró külföldi szakértői bizottság a következőket állapította meg: "Látva a töltések gondozásának tökéletlenségeit és némelykor teljes hiányát, mely azok épségben tartását illetőleg gyakran nagy hosszakon előfordul, és azon gondatlanságot, mellyel a szakadások kijavíttatnak, a bizottság kötelességének tartja erre a kormány figyelmét felhívni, mert kárbaveszett fáradtság költséges töltéseket építeni, ha ezeknek karbantartása elmulasztatik. Példákat hozhatnánk fel, hogy töltések, melyek egy építkezési hiba folytán elszakadtak, a jövő árvízkor ugyanazon a pontokon söpörtettek el, egyedül azért, mert rosszul és hanyagul javíttattak ki. A bizottság tehát arra szorítkozik, hogy egy általános szabályzat felállítását sürgesse, mely kötelező legyen mindenkire nézve, legyen az társulat vagy magánember, aki a töltések fenntartásáról gondoskodni tartozik [...] Egy társulat sem szegülhetne ellen egy ilyen szabályzatnak, veszélyeztetett önkormányzatát emlegetve. Ha töltéseit elhanyagolja, nemcsak a védelmére bízott területet kockáztatja, de a szomszéd társulatokét is; nem engedhető tehát meg neki, hogy töltéseit hanyagul gondozza, s a kormánynak ilyenkor nemcsak jogában áll, de kötelessége is közbelépni..." (NENDVICH,1879) A törvényben a gátak felvigyázásával a gátőröket bízták meg, akik a társulat alkalmazásában álltak. A gátőröket minden esetben a jó erkölcsű, büntetlen előéletű egyének közül válogathatták a társulatok és alkalmaztatásukhoz mindenkor a szolgabíró jóváhagyása kellett, akik előtt a gátőrnek fogadalmat kellett tennie.