Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

jeszkedni az ország összes vizeire, kezdve a legkisebbtől a legnagyobbig, nem lehet másnak, mint az államnak a feladata. Lehetetlen ezt elvitatni, ha tekintetbe vesszük, hogy a vízfolyás rendezésében teljes egységnek kell uralkodni, itt tehát nem szakadozott, de tervszerű és egyöntetű eljárásra van szükség, a mely előtt háttérbe kell szorulni az egyéni érdeknek. Már pedig, ha e műveletet az egyes érdekeltekre bízza az állam, azt még képzelni sem lehet, hogy oly munkákat hajtsanak végre, a melyek az általános vízrendezés egyöntetű és ezért egyedül helyes keresztülvitele szempontjából múlhatatlanul szükségesek ugyan, de az ő érdeküknek nem felel meg, avagy nem ritkán egyenesen kárukra látszik lenni. A vízfolyás rendezése és az ármentesítés jelenleg egészen külön van választva, s az állam egyedül a mederszabályozásra szorítkozik, mig az ármentesítés az érdekelt birtokosság feladatává van téve. Nézetünk szerint ez a szétválasztás nincs indokolva, s tekintve e két művelet szoros összefüggését, azt egyenesen károsnak tartjuk. Tapasztalásból beszélünk, s éppen ez a tapasztalás győzött meg bennünket arról, hogy a helyzet így, a hogy van, tarthatatlan. Ott van például a Tisza szabályozása. A vízfolyás rendezését, tehát a meder szabályozását és tisztántartását s az átmetszések létesítését igen helyesen az állam vette a kezeibe, míg az ármentesítést, tehát a védő gátak építését és fenntartását a partmenti birtokosokra bízta. E két müvelet, teljesen külön és minden szerves egység nélkül kezeltetvén, természetes, hogy hiányzott belőlük amaz egyöntetűség, a mely mindkettő sikerének elengedhetetlen feltétele volt. Az átmetszések kiásatása és a vízmeder rendezése ugyanis nem járt karöltve az ármentesítéssel, a mi annyi bajnak, oly sok és indokolt panasznak volt már okozója. A védgátak építése ismét ki levén véve az állam kezeiből, a vízfolyáskövetelte szempontok teljesen mellőztettek; a gátak minden rendszer nélkül hol közelebb, hol távolabb építtettek a parttól, tekintet nélkül arra, hogy az árvíz akadálytalan lefolyása mily töltésközt követel. Példa erre a sok között a szeged titelí folyamszakasz, ahol a torontáli érdekeltség a parthoz rendkívül közel építette töltéseit, s mivel a szemben levő bácskai ártér igen keskeny, az illető érdekeltség szintén nem akarta töltéseit annyira beljebb építeni, a mint azt az árvíz akadálytalan lefolyása megkívánta volna. Ennélfogva e szakaszban, különösen T.-Kanizsánál az árvíz rendesen megtolódik, tehát magasabbra emelkedik, mint különben, mi által a védgátak nagyobb víznyomásnak, tetemesebb rongálásnak vannak kitéve. De a helytelen eljárás magára a mederre, tehát általában a vízfolyásra is igen káros hatást gyakorol; egyrészről azáltal, hogy az ilyen összeszorított meder rendesen elfajul a vízfolyásban beálló rendetlenségek következtében; másrészről hozzájárul még ehhez az a körülmény, hogy a parthoz közel épített töltések a partszakadások következtében veszélyeztetve levén, ezek biztosítása végett sarkantyúk és más partvédő müvek építtetnek a folyóba, a melyek a víz folyására ismét igen zavarólag hatnak. Ily visszás, sőt sok tekintetben veszélyes helyzetet teremetett a mederszabályozás és ármentesítés különválasztása, a mi még eklatánsabbul mutatkozik a gátfentartás és árvízvédelem alkalmával. Az egyes társulatok ugyanis anyagi erejükhöz képest több-kevesebb gondot fordítanak a védgátak fentartására, minek folytán árvízveszély alkalmával a védelem sok helyt igen nagy erőfeszítéseket igényel; másrészről pedig a gátvédelem alkalmával az állami, megyei és tár-