Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
1961-1962 1962 KISZ ifjúsági építőtábor résztvevői a hansági vízrendezésnél Víziközmű társulatok és a községi vízművek - 1961. A vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó 1960. évi 29. tvr., ill. az annak végrehajtására vonatkozó 1961. évi minisztertanácsi rendelet szerint a vízműtársulat tagja lehetett minden olyan magán- és jogi személy, aki az érdekeltségi területen belül ingatlannal rendelkezett és a vízmű megépítését szükségesnek tartotta. Az érdekeltség azonban kötelezettséggé vált azok számára, akik a vízmű megépítését ugyan nem támogatták, de annak előnyeit élvezték, feltéve, ha az érdekeltek 51%-a megalakította a társulatot. A vízműtársulat megalakítása után a szükséges induló tőkét OTP-hi- tellel biztosíthatta, amelyet a társulat általában 5-8 évi visszafizetésre 2 %-os kamat mellett vehetett fel. Általános gyakorlat volt, hogy a vízmű megépítésének idejére 2-2,5 évet szántak, s az érdekeltségi hozzájárulás családonként átlagosan 2000 Ft volt, ami évente 400 Ft-ot tett ki. Ez a hozzájárulás azonban az építési költségeknek mintegy 60-70 %-át fedezte, ezért a községi tanácsok a községfejlesztési alapból támogatást nyújtottak. Azonban a legtöbb esetben még ez sem volt elég a vízmű teljes kiépítésére, így a költségekhez még az OVF is hozzájárult a Vízügyi Alap keretéből. A lakosság ivóvíz-ellátása érdekében 1961 első félév végéig 47 ivóvíztársulat alakult és 20 községben épült meg társulati úton a vízmű, amelyek kb. 80 ezer főt láttak el. Különösen Hajdú-Bihar megyében volt lendületes a fejlődés, ahol az egy év alatt megalakult öt társulat esetében az érdekelti tehervállalás 30 millió Ft-ra rúgott. 1961. Az ebben az évben A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről megalkotott VI. törvény valameny- nyi mezőgazdaságilag használható terület termőképességének fokozását kiemelt népgazdasági célnak nyilvánította, s ezzel utat nyitott a társulatok komplex meliorációval kapcsolatos tevékenységének. 1961. Az év végén Magyarországon 163 vízgazdálkodási (vízi) társulat és 62 vízműtársulat működött. 1962. január 1. A Túrkevei Belvízelvezető Társulat és a Kútrét- Álomzugi VgT. egyesülésével 860 km3-en megalakult a Mezőtúri Vízgazdálkodási Társulat. 1962. január 1. A Tisza-Köröszugi VgT. és a Cibakházi VgT. egyesülésével. Kapitány István elnöklete alatt létrejött Cibakháza és Környéke Vízgazdálkodási Társulat Szajoltól Csong- rádig 330 km2 terület helyi vízi feladatait látta el. 1962. február 28. A Balaton mentén Zamárdi vezetékes vízellátása érdekében Márton Ferenc elnöklete alatt megalakult a Zamárdi Törpevízmű Társulat. A Társulat 1969-ben tevékenységi körébe vonta a szennyvízcsatornázás feladatait is. 1962. március 12. + Erőss János (Buffalo, N.Y.-USA) ügyvéd, kisgazdapárti politikus, a Dinnyés-kormány minisztere, a Tisza-Du- navölgyi Társulat utolsó elnöke. (*Tiszaeszlár, 1889. december 23.) 1962 tavaszán Megalakult a Karcagi Vízgazdálkodási Társulat. 1962. szeptember 10. A 3004/5/1962 (IX. 10.) Korm. sz. határozat, valamint ennek ágazati végrehajtásáról szóló PM-FM-OVF (V.É. 11) közös közlemény alapján a társulati munkák addigi közvetett támogatását felváltotta a közvetlen állami támogatás rendszere. 1962. szeptember 10. Berettyóújfaluban Szilágyi János elnökletével (utóda nem sokkal később Kenyeres Béla lett) megalakították az Ivóvízmű Társulatot. A Társulat 1969-től Víz-és Csatornamű Társulatként működött. 1962. november 19. Az alpári és a kiskunfélegyházi társulatok egyesüléséből megalakult új Kiskunfélegyházi Vízgazdálkodási Társulat 783 km2 érdekeltségi területen kezdte meg működését. 1962. december 22. 2050 km2 területen megalakult az Őrség-Hetési Víz- rendezési és Talajvédelmi Társulat, amely Vas- és Zala megyékban is 48-48 község határát foglalta magába. Ez a nagy társulat 1964-ben szétvált a zalaegerszegi székhelyű Nyugat-Zalai Vízrendezési és Talajvédelmi Társulatra, valamint a szombathelyi központú Őrségi Vízrendezési és Talajvédelmi Társulatra. 1962. A hazai községi vízellátás fejlesztésének érdekében megindult az utcai közkifolyós jellegű, ún. „tör- pevízművesítési" program, amelyet az érdekeltek (lakosság, jogi személyek) jelentős hozzájárulásából és az állami támogatásból általában társulati úton lehetett végrehajtani. A törpevízművek tervezési munkáiba a következő esztendőkben a vízügyi igazgatóságok tervezési osztályai is bekapcsolódtak. 1962. Újjáépítették Dinnyésnél a Velencei-tó vízállásának szabályozására szolgáló zsilipet, amely a tó 160 cm-es vízállásánál 4 mVs, 180 cm-es vízállásnál pedig 6 m3/s víztömeget képes a tóból a Dinnyés-Kajtori csatornába engedni. 1962. Megalakult a Délborsodi Nyárigát Társulat. 1962. Nyolc vízitársulat összevonásából, mintegy 80 km2 érdekeltségi területen megalakult a Concó Menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, amely - immár Komáromi Vízgazdálkodási Társulat néven - 1999-ben tovább bővült 160 km2-re a tatai társulat nyugati felének bevonásával. A tatai Öreg tó vecserei átereszének javítási munkálatai 155
