Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
1962. Gyulán megalakították a vízmű társulatot. A társulat néhány év alatt kiépített közel 100 km hosszú vezeték- hálózatot, amely minden ingatlan számára közvetlen bekötési lehetőséget jelentett. Jellemző módon a Városi Csatornázási Társulat megalakítására negyedszázaddal később, 1988-ban került sor. 1962. Kalocsán egy központi vízmű kiépítése érdekében megalakították a város vízmű társulatát, amely túlnyomórészt vízvezetéki közkifolyók útján 1967 végére mintegy 12 ezer ember számára biztosította az ivóvizet. A csatornamű társulat 1986-ban alakult meg, s a város csatornázásának költségeiből 47 %-ot fedezett a társulati hozzájárulás. 1963. február-március A hirtelen hóolvadás miatt az ország csaknem valamennyi hegy- és dombvidéki kisvízfolyásán nagy víztömegek zúdultak le és mintegy 1700 km2 területen okoztak rövidebb-hosszabb ideig tartó elöntést. 1963. május 18. Dégen Imre OVF főigazgató Siófokon megnyitotta a Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeumot, és felavatta a Múzeum előtti téren a névadó társulati mérnök mellszobrát, Vígh Tamás alkotását. A szobrot később, 1999-ben a Múzeum épületének lebontása után áthelyezték a Fő térre. 1963. augusztus 20. A Szabolcs-Szatmár megyei Aporliget községnek az országos villamosenergia-hálózatba történő bekapcsolásával befejeződött a falvak villamosítási programja. A program tette lehetővé a törpevízművesítés széleskörű megvalósítását. 1963. A vízgazdálkodási társulatok elkészítették 7 éves távlati fejlesztési programjukat. 1964. január 1. A Cinca menti és a Kemenesaljái érdekeltek megállapodása alapján Celldömölk székhellyel megalakult a Kemenesaljái Vízgazdálkodási Társulat. 1964. Az OVF Társulati Osztálya Kovács Gyula szerkesztésében, 1100 példányban megjelentette a „Vízgazdálkodási társulatok kézikönyvé"-t, amely az első olyan kiadvány, amely a társulatokra vonatkozó legteljesebb jogszabályi gyűjteményként állt a mindenkori társulati, tanácsi és vízügyi dolgozók rendelkezésére. 1962-1964 Országos V íifi g y i Főigazgatóság Vízgazdálkodási társulatok kézikönyve - 1964. Az első kézikönyv bevezetőjében a szerkesztő, Kovács Gyula nem vállalja fel a társulatok évszázados történetét, mert arról írt, hogy „a mozgalom aránylag rövid múltra tekinthet vissza. Az első társulatok 1957- ben, a vízgazdálkodási társulatokról szóló első törvény- erejű rendelet megjelenése után szerveződtek... Aligha tévedünk, ha megállapítjuk, hogy e társulatok népgazdaságunk legfiatalabb szocialista szervezetei közé tartoznak. A hirtelen fejlődés egyik következménye, hogy a feladatok gyakorlati megvalósítása során a társulat vezetői és dolgozói még nem rendelkeznek kellő szakmai tapasztalattal, gyakorlattal. A nehézségek egy része a társulati munkák és a vízügyi feladatok sajátos jellegéből folyik, amelyeket csak növel az a körülmény, hogy a társulatok felügyeletét ellátó tanácsok és vízügyi szervek állásfoglalása sem minden kérdésben egyértelmű." Tanulságos ugyanakkor az érdekeltségi viszony, az érdekeltek körének tisztázása. Érdekelt lehet az adott területen lévő tulajdonos (függetlenül attól, hogy az természetes, vagy jogi személy), vagy a különféle használati jogosítványokkal rendelkező használó. Tehát egy vízmű társulat a lakásbérlet tekintetében - eltekintve a szolgálati lakás használójától - a lakásbérlőt helyezte az érdekeltek körébe. Mindezek mellett a társulati demokrácia alapelve az önkéntesség volt, a hivatalból való alapítás lehetőségét a társulati jog kizárta. Fontos volt az a megállapítás is, hogy társulati feladat nem egy önmagában lezárt egész feladatkör volt, hanem összefüggő kiegészítése az egységesen szervezett állami vízgazdálkodásnak, tehát a társulat a vízügyi szolgálat és a vízügyi igazgatás szerves része. Olvadásból árvizek A február-márciusi hirtelen hóolvadásből az Ipolyon például minden addig észlelt maximumot meghaladó árvíz vonult le, de a Rába, a Marcal, a Kapos, a Sárvíz, a Séd, maga a Velencei-tó, a Zagyva-Tarna, a Bódva, a Ronyva és más vízfolyásokon is veszélyes helyzetek, töltésszakadások fordultak elő. Az OVF vezetője, Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztosi jogkörrel irányította a 152 községet is érintő védekezési munkákat. Az árvízveszély március 30-án szűnt meg. A Koppány áradása Tamásinál Társulatok egyesülése - 1964. Amikor a sok kis vízitársulat munkájának hatékonyabbá tétele érdekében megkezdődtek a társulati összevonások, akkor azok a következő módon mehettek végbe: • beolvadással, ekkor az egyik társulat továbbra is fennmaradt és magába olvasztotta a másik (vagy többi) társulatot. • egybeolvadással, ekkor valamennyi társulat megszüntette működését és a megszűnt társulatok egy új társulatot alakítottak, amely természetesen jogutódja lett a megszűntéknek. 156
