Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
Aszály kontra Tisza-szabályozás - 1863. Az 1863. évi pusztító alföldi aszálykatasztrófa okait többen (Érkövy Adolf, vagy Hunfalvy János) az ekkorra már jócskán előrehaladott árvízmentesítésben vélték fölfedezni, mondván, hogy a kiöntések, posványok megszűntével e területeken alig képződik vízpára és így lényegesen kevesebb esőt adó felhő keletkezik. A feltételezésben volt némi logika, de a belőle levont következtetés már nem állta meg a helyét. A légkörbe jutó vízgőz túlnyomó része távoli vidékekre sodródva válik éltető esővé. Ennek csökkenése tehát nem jelenthetett befolyást az ármentesített területek időjárására. Meteorológusok szerint a Kárpát-medencében lehulló csapadék zöme a Földközi-tenger nyugati felében keletkező vízpárából származik, de megjelennek az ország felett az atlanti-óceáni légtömegek is. A vízimunkákat kárhoztatok elfelejtették, hogy akkor is voltak hasonló aszályok, amikor az árvízmentesítés még el sem elkezdődött (például 1794-ben). Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy 1841-ben és 1846-ban a Tisza kiöntött, és az ár csak júniusban húzódott le a földekről. Ennek ellenére e két esztendőt aszályosként tartja nyilván a Tisza-völgy krónikája. Igaz viszont az, hogy a kiterjedt vízfelületek a térség mikroklímáját befolyásolták, tehát az áradások elmaradása az érintett terület talaj közeli világában új helyzetet eredményezett. Az aszály az öntözési törekvések fellendülését hozta. A Helytartótanács Herrich Károllyal tervet készíttetett a Hortobágy öntözésére. („Tisza- Hortobágy-Körösi öntözési és hajózási csatorna"), de a tervet a bekövetkező csapadékosabb évek miatt az érdekeltek félretették. Érdemes megjegyezni, hogy az öntözőcsatorna vonalvezetése a későbbi Keleti-főcsatorna tervezésénél jelentett jó kiinduló alapot. (Lásd a balodali térképet!) Ugyancsak az aszály játszott közre abban, hogy a Sárvíz völgyében a Nádor-csatorna Társulat kebelében megalakult az „Öntöző Zsiliptársulat", amely az egyik első öntözőtársulat volt hazánkban. A Sárvíz-csatornán összesen 8 öntözési célra szolgáló zsilipet épített, melyekkel a vizet a részben tőzeges rétekre terelték. 1863. Az 1859-ben alakult Marcal Szabályozási Társulat - a Győr-megyei birtokosok tiltakozása ellenére - megkezdte a folyó szabályozási munkáit. 1863. Pesten nyomtatásban is megjelent Lónyay Menyhért akadémiai székfoglaló előadása, amely a Tiszavölgyi Társulat megalakulásának előzményeit és a szervezet kialakulását tárgyalta. 1863. Az Ó-Kécske és Alpár között lévő Tisza jobb parti területek ármentesítése érdekében Új-Kécske székhellyel megalakult a Kécske-Kecskeméti Ármentesítő Társulat. Utóbb - 1879-ben - az alpári és a kecskeméti öblözet egy része kivált a társulatból. 1863. A Tisza bal partján Szolnok alatt fekvő varsányi, mart- fű-cibaki és nagyrév-ughi öblözetek ármentesítése érdekében megalakult a Szolnok-Csongrád Tisza Balparti Ármentesítő Társulat. A társulathoz 1876-ban a Cibak-Sápi Társulat is csatlakozott. 1864. február 10. A Helytartótanács a Marcal szabályozását elkerülhetetlenül szükségesnek nyilvánította és a munkák végrehajtása érdekében Skublits Gyulát nevezte ki Marcal Szabályozási Társulathoz királyi biztosul. A munkához 1868-ban állami támogatást is kaptak, így az 1870-re fejeződött be. Az 1872-ben újraalakult társulat a Mar- cal-völgyi ártér további szabályozását, ill. öntözőcsatornák építésével annak fejlesztését irányozta elő. 1864. szeptember 11. * Tellyesniczky János (Élesd) vízmérnök. Pályáját a Földmívelésügyi Minisztériumban kezdte, később több folyammérnöki hivatalnál szerzett gyakorlatot a folyószabályozási munkákban. 1908-tól a Morva-szabályozási kirendeltség vezetője, majd emellett a Vág- szabályozási munkák irányításával is őt bízták meg. Az első világháborút követően a minisztérium tiszai ügyosztályának élére került, majd a Vízépítési Igazgatóság vezetőjeként az 1924-1927 közötti években a hazai vízügyi szolgálat legfőbb irányítója volt. Főbb munkái a Morva-szabályozás történetével, valamint a szabályozási műveletekkel kapcsolatos tanulmányok, ezenkívül a Tisza-völgy árvizeivel és ármentesítésével foglalkozó cikkek a Vízügyi Közlemények évfolyamaiban jelentek meg. (+ Budapest, 1938. augusztus 10.) 1864. szeptember 10. * Korbély József (Hódoscsépány) társulati igazgatófőmérnök. Elméleti és gyakorlati munkásságával a Tisza-szabályozás fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. 1863-1864 Nevéhez fűződik a Berettyó Vízszabályozó Társulat árvédelmi rendszerének és belvízrendezésének kiépítése. Az „Árvizekről" című művének megállapításai ma is szerepelnek a műegyetemi előadásokon. Műszaki munkája során nemcsak alapos tudásával, de személyes magatartásával is szolgálta az árvízvédelem ügyét. Az 1937-ben megjelent „A Tisza szabályozása" c. munkája az átfogó elemzés igényével elsőként tekintette át az eddig elvégzett munkálatokat, s a szabályozás eredményeinek és gyengéinek tudományos vizsgálatával kijelölte a folyó szabályozásának további irányait. (+ Debrecen, 1939. április 22.) 1864. A Sió zsilip építésével és az akkori vízszín-leszállítási munkákkal kapcsolatban a tó zalai és somogyi partján szárazra került több tőzeges mocsár (ún. „berek") lecsapolására két társulat alakult: a (Lengyeltóti székhelyű) Balaton Keleti Bozót Lecsapoló Társulat és a (Marcali székhelyű) Balaton Nyugati Bozót Lecsapoló Társulat: Azelőbbi 30,4 km2, az utóbbi pedig 106,9 km2 érdekeltségi területen kívánta a munkákat elkezdeni. 1864. A fellépő tiszai árvíz tönkretette a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő (és Belvízlevezető) Társulat halászi és tiszaberceli fazsilipjét. Az utólagos vizsgálatok kiderítették, hogy a gyenge méretekben épített műtárgyak az álló zsiliptest alatti kiüregelődés következtében törtek el. Az eset akkoriban azért keltett nagy feltűnést, mert a Tisza mentén több műtárgy is hasonló elvek alapján épült. A társulat a tönkrement zsilipek helyett 1865-1866 között Tiszabercelen egy betonlapra fektetett és kockakövekből épített zsilipet állított. 1864. A Fehér- és a Fekete-Körös Arad vármegyei árterületének mentesítésére Kisjenő székhellyel megalakult az Aradmegyei Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. 1864. * Répássy Miklós (Hejőkeresztúr) mérnök, 1921-ben a vízügyi szolgálat vezetője. Tevékenysége elsősorban a halászat magyarországi fejlesztésére irányult. Több mint 10 éven át szerkesztette a Halászat c. folyóiratot, s jelentős szerepe volt a halászati társulatok megszervezésében és a mesterséges halastavak hálózatának kiépítésében. (+ Budapest, 1955. július 14.) 1865. április eleje A Tiszavölgyi Társulat öt év óta először engedélyezett nagygyűlésén Herrich Károly bírálta a folyószabályozásnak felrótt klímaváltozási véleményeket, amely szerint a Tisza-szabályozás okozta az alföldi aszálykatasztrófát. 1864-1865 51
