Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1865. szeptember 28. Lévai Sándor egri püspök, az Alsószabolcsi Tisza- szabályozó Társulat elnöke gr. Széchenyi István emlékére a Tisza-szabályozás első kapavágásának színhelyén, a tiszadobi töltés oldalában emlékobeliszket avatott fel. 1865. * Széchenyi Emil gr. (Bécs) nagybirtokos, jogász, mezőgazda, Sopron vármegye főispánja, főrendiházi tag, a Gombos-Vajszkai Ármentesítő Társulat elnöke, majd 1916-ban a Dunavölgyi Vízi Társulatok Szövetségének elnöke. (+ 1932.) 1865. * Schick Emil (Zombor) mérnök, vízépítési szakértő. 1890-ben lépett állami szolgálatba, a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal mérnöke volt, majd 1912-ben a Földmívelésügyi Minisztériumba rendelték központi szolgálatra. 1924-1925 között a vízügyi szolgálat (Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője volt. Úttörő munkát végzett a Felső-Duna kisvízi mederszabályozásának megkezdésével. (+ Budapest, 1930. november 4.) 1866. február 26. Gr. Mailáth György kancellár és br. Sennyey Pál helytartósági elnök jóváhagyásával Ürményi Józsefet nevezték ki a Tisza-szabályozás kormánybiztosává. 1866. július 24. A Helytartótanács rendeletileg kimondta, hogy a Balaton vízállásának szabályozása kérdésében a siófoki vízmérce „0" pontja tekintendő a minimális értéknek. A korábbi évek országos szárazságának következtében ugyanis a tó vízszintje igen alacsony volt, ezért a tóparti birtokosok nem engedték kinyitni a zsilipet. A Sió medre ennek következtében szinte teljesen kiszáradt, ami a sióberki érdekeltek tiltakozását váltotta ki. A szabályozás királyi biztosává br. Fiáth Ferenc veszprémi főispánt nevezték ki. 1866. október 26. * Kenessey Béla (Iváncsa) vízépítő mérnök, szakíró. Diplomája megszerzése (1899) után különböző kultúrmérnöki hivataloknál működött, legutóbb az Országos Vízépítési Igazgatóságnál. Hosszú ideig szerkesztette a Vízügyi Közleményeket. Maradandó értékűek vízrajzi, vízgazdálkodási, társulati és vízjogi tanulmányai. A lefolyási tényezőt ma is a Kenessey-féle táblázatok alapján számítják ki. (+ Budapest, 1936.március 25.) 1867. február 20. A kiegyezés utáni első magyar kormányban a társulatok ügyeivel is foglalkozó közmunka- és közlekedés- ügyi miniszterré gr. Mikó Imre erdélyi politikust, a MTA tagját nevezte ki az uralkodó. 1865-1867 52 A zsilip története egybeesik a Balaton vízszintszabályozásának históriájával. Persze nem nyúlik oly régi időkre vissza, mint azt egyes történészek és más természettudósok egészen a 20. század közepéig feltételezték. A régészeti kutatások megállapították, hogy a rómaiak nem építettek Siófok környékén a Balaton vízszintjének szabályozása érdekében zsilipet, jóllehet ez a hely alkalmas egyedül arra, hogy a tó áradásakor annak vizét a Sió völgyében levezessék. A siófoki zsilip A Sió-zsilip ünnepélyes megnyitása 1863-ban Az első siófoki hét nyílású, de még faszerkezetű zsilipet Klein Károly és Botka László tervei alapján 1863-ban építette Cathry Szaléz (1833-1901) mérnökvállalkozó. Létesítését a Déli Vaspálya Társaság szorgalmazta a legerősebben, mert a megépült vasúti pályatestet a Balaton áradásai gyakorta fenyegették, de a kezdeményezést támogatta a tó déli partjának birtokosaiból alakult Somogyi Balaton Leszállító Társulat, valamint a Sióberki Társulat is. Ez utóbbiak érdekeltek voltak a Balaton körüli mocsarak, berkek le- csapolásában és mezőgazdasági hasznosításukban. Az első siófoki zsilip megépültével állandósult a vita is. Mikor és mennyi vizet kell ereszteni, s vajon a zsilip (és ezzel összefüggésben a Sió-csatorna) méretei megfelelnek-e az igényeknek. A megépítés utáni évtizedek tapasztalatai bebizonyították, hogy a zsilip nem tud feladatának eleget tenni, mert egyfelől a Sió medre nem volt képes helyenkénti áradások nélkül levezetni a vizet, másrészt a zsilip maximális áteresztőképessége kevésnek bizonyult a Balaton árvizeinek mérséklésében. Ezért aztán 1891-ben hozzáfogtak a Sió-csatorna mederbővítéséhez, s Hekler Károly (1859-1902) kir. mérnök tervei alapján egy új, immár betonból épített zsilip kivitelezéséhez, amelyet 1892 novemberében adták át rendeltetésének. Az 1910-es, majd a háború után az 1930-40-es években a Sió-csatornát az ország gazdaságfejlesztési terveiben felértékelték, s mint a Balatont és a Dunát összekötő hajózási útvonalat vették számításba. Az átépített leeresztő- és hajózsilipet Tildy Zoltán köz- társasági elnök 1947. szeptember 22-én avatta fel. Az egykorú újságok híradása szerint a Balatonról egész hajóraj indult a Sió-csatornán át Budapestre, az egyik hajó fedélzetén a köztársasági elnökkel. A későbbiek során a Sió-csatorna hajóforgalma elmaradt a tervezett mértéktől, s napjainkban is minimális a hajózási kihasználtsága. A térség árvízi biztonsága viszont jelentősen megnövekedett. A tó 2000. május 25-től egészen 2005 szeptember 1-ig lefolyástalan állapotba került, mert a vízleeresztő zsilipet - a rendkívül csapadékszegény időjárás miatt - 64 (!) hónapon keresztül nem nyitották ki. Cathry Szaléz, az első siófoki zsilip építője A kiegyezés és a vízügyek szervezete - 1867. A kiegyezés után a vízügyek központi irányítása ismét a közmunka- és közlekedésügyi miniszter hatáskörébe került. A Minisztérium II. számú, Vízépítészeti Szakosztályának vezetője Herrich Károly miniszteri tanácsos lett. A Szakosztály szervezetén belül működött a Vízépítészeti osztály, amelyet Lechner József irányított, a Tiszaszabályozási Központi Bi-
