Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
A szentesi szivattyútelep - 1928. Az 1881. évi árvíz után meghozott 1881 :LII. törvény alapján, - amely többek között előírta, hogy a Körösök- és a Berettyó völgyében nem megfelelő érdekeltségi határokkal alakult társulatokat újra kell szervezni - 15 kisebb-nagyobb helyi szervezet összefogásával 1885-ben megalakult az ország egyik legnagyobb területű (2216 km2) ármentesítő társulata, a szentesi székhelyű Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Az új szervezet fontos feladata volt az érdekeltségi területén keletkező belvizek elvezetése. Az 1880-as években készült el az a belvíz-szabályozási terv, amely a későbbi munkálatoknak is alapjául szolgált. Az I. világháborút megelőző időszakban az alapcsatorna hálózat és a kulcsfontosságú műtárgyak épültek meg. A Tisza bal partján a Kurca-rendszer belvizeinek átemelésében kulcsfontosságú szerepet játszó szentesi szivattyútelep építését már a világháború után, 1926-ban fejezték be. A telep 1135,3 km2-nyi területen keletkező belvizeket emelhette át a Tiszába. A gőzüzemű szivattyúk igazi üzembehelyezésére már egy belvizes időszakban, 1928. november 22-én került sor. A telep korszerűsítése 1988-ban került előtérbe a Kurca belvízrendszer beruházási programjának keretében. A munkák végrehajtása 1989-1991 között történt meg úgy, hogy az épületeket és a gépi berendezéseket lehetőség szerint konzerválták és ipari műemlék jellegét továbbra is megóvták. A jelenlegi fenntartó ATIKÖVIZIG az egykori széntárolóban és az udvaron kiállítást rendezett be, amelyben közel száz gépészeti berendezés tanulmányozható. A szentesi szivattyútelep kazánjának gyári táblája Sajó Elemér, a vízügyi szolgálat főnöke 1930-1934 között Emlékirat a vízügyi politikáról... A két világháború közötti két évtized sok tekintetben új feladatokat rótt az állami és társulati szolgálatra. Sajó Elemér, a korszak leginkább koncepciózus vízügyi vezetője a helyzet alapos elemzése után készítette el a vízgazdálkodási kerettervek „ősét", amelynek az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" (1930) címet adta. Programja felölelte a mezőgazdaság, a közlekedés és az iparfejlesztés minden időszerű és döntő kérdését. Sajó megítélése szerint a hazai vízi munkák tekintetében az ármentesítés lényegében befejezettnek tekinthető, s ahol még hiányosságok vannak, azok bepótlása a társulatok feladatát képezi. Az államnak csak ott kell beavatkoznia, ahol a határok által szétvágott társulatok nem képesek önerőből megbirkózni a tennivalókkal. A jövőt illetően fő feladatnak az alföldi öntözések és a víziutak kiépítését tekintette. Mindezek végrehajtásánál nagyon fontosnak tartotta, hogy csak a társadalom, az érdekeltek egyetértésével fogjanak hozzá a megvalósításhoz, a gazdasági hátteret rugalmas kerettörvények biztosítsák, a munkák kivitelezésénél a munkanélküliek foglalkoztatására is legyenek tekintettel, stb. Sajó azzal a meggyőződéssel fogott hozzá programjának megvalósításához, hogy minden hullámvölgyet felemelkedés követ, s a nehéz időszakban szellemi síkon kell felkészíteni a vízmérnöki kart a jövő feladatainak ellátására. 1929-1930 Imre János igazgató-főmérők 1929. Nyíregyházán megjelent Imre János munkája „A Nyírvízi Szabályozó Társulat története, 1879-1929." címmel. 1930. május 26. Megjelent Sajó Elemér: „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" című, a vízgazdálkodás távlati tervezési elvei alapján álló programja, amely új fejezetet nyitott a hazai vízgazdálkodási fejlesztések irányában. 1930. szeptember 9. A Túr általános szabályozása keretében a földmunkákkal párhuzamosan megépült a Benedek József által tervezett a sonkádi osztómű, amely lehetővé tette a régi Túr meder élővízzel való ellátását. Ezzel a Túr-szabályozási munkák lényegében befejeződtek. Ennek során sikerült megvédeni a belvizek kártételeitől több mint 415 km2-nyi területet, amelyet 1902-től a belvízrendezési munkák befejezéséig tízszer öntött el a belvíz. Még ugyanezen évben a Túr-csatorna hullámterén a társulat 76 holdon 4500 almafából álló mintagyümölcsöst telepített, amelyet aztán 1936-tól a csatornán úszó hajóból vízsugárral öntöztek. 1930. szeptember 11. A kitűzéssel és az iparvasút kiépítésével megkezdődött a Rába nicki duzzasztógátjának építése. 1930. A Tisza-Dunavölgyi Társulat közgyűlésén az Alföldön uralkodó munkanélküliségre hivatkozva több társulat képviselője sürgette az 1929:111. tc.-ben engedélyezett vízi munkák mielőbbi megkezdését. 1930. A Dunavölgyi Főcsatorna (a 198 km hosszú ún. „Átok- csatorna") és 22 mellékcsatorna megépítésével befejeződött a Pest vármegyei Duna-völgy lecsapolásának még 1912-ben megkezdett munkája. 123
