Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1930. Elkészült a hármas rendeltetésű Algyői-főcsatorna, mely fontos lépést jelentett a Szeged környéki területek vízrendezésében. 1931. február A Marcal bal parti töltésszakadása következtében a Marcal és a Rába közötti ártérből 17 km2 került rövi- debb ideig víz alá. 1931. június Sajó Elemér kezdeményezésére az FM kiadványainak sorában megjelent „Az öntözésről" című tanulmány- kötet, amely a hazai és külföldi tapasztalatokat összegezve részletesen feltárta a Sajó-féle vízügyi politika öntözéssel kapcsolatos elképzeléseinek hazai alapjait és feltételeit. 1931. július 5. A parlament által elfogadott Az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló XV. te. lehetővé tette a nem állami kezelés alatt álló vízfolyások szabályozásának állami támogatását. 1931. A beregi belvizek átemelésére a Szipa-főcsatorna torkolatánál megépült a Tiszaszalkai szivattyútelep. 1932. tavasz A Tiszán rendkívüli méretű árvíz vonult le, s bár Tokajtól lefelé sok helyen meghaladta az 1919-es árvízi magasságot, de töltésszakadásokat nem okozott. Ennek ellenére a gátakkal akkor még nem védett „borsodi nyílt ártér”-en közel közel 90 km2 került víz alá. 1932. december 8. + Liptay Béla br„ a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának korábbi tagja, a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat megalakulásában tevékeny szerepet játszó politikus, 1917-től a társulat elnöke, a Tisza-Du- navölgyi Társulat 1930-ban megválasztott alelnöke. (* Jéke, 1857. június 25.) 1932. A Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat házi kivitelezésben az algyői főcsatornán megépítette az Algyői zsilipet. A főcsatornának jelentős szerepe volt a szegedi Fehér-tó területén ugyanezen évben létesített, belvíztározásra is alkalmas 5,2 km2 területű tógazdaság vízellátásában. 1932. A Csongrád vármegyei Derekegyházán üzembe helyezték az első hajós-permetező öntöző berendezést, amely 5 artézi kút vizéből 2 km2 területet tudott vízzel ellátni. 1930-1932 Kenessey Béla kultúrmérnök,a Vízügyi Közlemények szerkesztője Összefoglaló a társulatokról Budapesten megjelent „A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége" címmel Kenessey Béla könyve, amely azon túl, hogy 46 dunai és tiszai társulat viszonyait röviden ismerteti, sorra veszi az ármentesítések és egyéb vízrendezések hatását a magyar gazdaság és társadalom életére. Br. Liptay Béla, a Tisza-Dunavölgyi Társulat alelnöke (Glatz Oszkár festménye) A tiszaderzsi zsilip és szivattyútelep átépítési munkálatai Állami kezelés alá nem eső... Az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló 1931 :XV. törvény meghozatalában szerepet játszott, hogy az előzményeként elfogadott 1914. évi XXVIII. te. végrehajtását az első világháború meghiúsította, továbbá az a tény, hogy az 1920-as évek második felében a hazai legeltető állattenyésztést az elhanyagolt vízfolyások környékén, valamint az elposványosodott területeken fellépő mételykor nagyban visszavetette. A törvény értelmében a társulatok (s rajtuk kívül magánosok, községek vagy más társaságok) - a földmívelésügyi miniszter elbírálása alapján - legfeljebb 20 évre szóló kölcsönt, kedvezményes kölcsönt, vagy akár vissza nem térítendő támogatást is kaphattak a munkákra, de az összes költség felét nekik kellett állniuk. Sajnos a világgazdasági válság következtében a feladatok maradéktalan elvégzését lehetővé tévő költségvetési fedezet nem állt a szaktárca rendelkezésére, így a vízgyűjtő területekre kiterjedő vízszabályozások csak kisebb mértékben haladtak előre. Az „Átokcsatorna" és ami az elnevezés mögött van Az első világháborút követő évek nyomott gazdasági viszonyai (a krónikus tőkehiány és a száguldó infláció) között hosszabb távú beruházásokra gondolni sem 124
