Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)

A társulati mozgalom kiteljesedése

1885. december 20. A Temes-Béga-völgyi vízszabályozási társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1885:XXVII.tc. lehető­vé tette a társulatnak, hogy 12 millió Ft kölcsönt ve­hessen fel, egyrészt korábbi tartozásai rendezésére, valamint a még elvégzendő munkálatok befejezésére. 1885. december 27. * Tavy Lajos (Zalatna) kultúrmérnök, a Hosszúréti Ön­töző Társulat újjászervezője, a győri Kultúrmérnöki Hivatal vezetője, a FM Vízügyi Főosztályának munka­társa, a győri VÍZIG vezető mérnöke. (+ Budapest, 1970. december 13.) 1885. A töltések kiépítésére rendelkezésre álló silány talaj arra késztette a Hosszúfoki Ármentesítő Társulatot, hogy a hazai ármentesítések során először a gátak testébe szigetelő falat építsen, hogy ezzel fokozza vízzáróságukat. A téglafal léte a későbbiek során feledésbe merült, s csak az 1980-as években végre­hajtott töltésáthelyezés során bukkantak rá. A falból egy rövid szakaszt eredeti helyén konzerváltak a KÖRVIZIG szakemberei. 1885. Mezőkövesd székhellyel az Eger patak és mellékvizei­nek árvízi szabályozására, 34,4 km2 érdekeltségi terü­lettel megalakult az Alsó-Egervölgyi Vízi Társulat. 1885. Az 1872-ben életre hívott Pestmegyei Sárközi Duna Védgát és Csatornázási Társulat 618,5 km2 érdekeltségi területtel újraalakult Kalocsán. A szervezet új elneve­zése Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat lett. 1885. A Tisza és a Maros bal partján lévő 1,5 km2 szegedi te­rület ármentesítése érdekében megalakították az Új- Szeged-Vedresházi Ármentesítő Társulatot. 1886. január Farkass Kálmán főmérnök elkészítette a Szittyó Belvíz­rendező Társulat lecsapolási tervét, amellyel a Dunával párhuzamosan 4-5 km szélességben mintegy 435 km2 terület vízrendezését kívánták elérni. 1886. március 7. Gonda Béla, a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium munkatársa megindította a „Vízügyi Közlöny"című mű­szaki hetilapot, amelyet hivatalos lapjaként ismert el a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága, valamint fél- hivatalos orgánumaként a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium is. A lap a következő esztendőben beol­vadt az ugyancsak Gonda által szerkesztett Gazdasági Mérnök folyóiratba. 1885-1886 A tiszai társulatok és az 1884. évi XIV. törvény A tiszai társulatok szervezetére, kivételes ügyeire, de főképpen a műszaki ártér-fejlesztés keresztülvitelé­re megalkotott 1884. évi XIV. törvénycikk kimondta, hogy a feladatok megoldására alkalmatlan határok­kal rendelkező társulatokat újra kell szervezni. A tör­vény hatásának illusztrálására válasszunk egy tiszán­túli példát. 1886.január 17-én megalakulta Berettyó-lvánfenék- Mezőtúr-Mesterszállási Vízszabályozó és Ármen­tesítő Társulat. Az egyesített társulat osztályaiban kezdetben külön elnök, külön választmány volt és az adminisztráció élén külön igazgatók álltak, Nagyvá­rad, Gyoma, Mezőtúr székhellyel. Később a pénzügyi függetlenség meghagyása mellett közös elnököt és választmányt választottak és a három osztály admi­nisztrációját egy igazgató, műszaki ügyeit egy főmér­nök vezette. Az igazgató főmérnök Boronkay György, az osztályigazgatók Szász Auguszt, dr. Kiss István és Szilassy Pál, az osztálymérnökök Szilágyi Zsigmond, Nagy Gusztáv, és Szlovák Jenő, s végül a szakaszmér­nökök Tatár Zoltán, Pikó Pál, Diermen Herman lettek. A Mezőtúr-Mester szállási Társulat belvíz levezetési terve Ez a társulat 1889. október 1-ig állt fenn. A miniszté­rium az adminisztrációt költségesnek találta, ezért a társulat utasítást kapott a költségek csökkentésére. Ebből kifolyólag az 1888. év folyamán az alapsza­bályt úgy módosították, hogy az osztályigazgatói, a gyomai szakaszmérnöki s az osztályírnoki állásokat megszüntették, a három osztály élére közös igazga­tó és főmérnök került. A megmaradt állások fizetési járulékait redukálták, a társulat minden alkalmazott­jának 1889. október 1-jével felmondtak. A redukált fizetések mellett is szolgálatot vállaló tisztviselőket újból megválasztották. Közös társulati igazgató Nagy Géza, az osztálymérnökök pedig Tatár Zoltán és Pikó Pál lettek. A szervezet nevét Berettyó-Körösi Víz­szabályozó és Ármentesítő Társulatra változtatták. A társulat három osztálya a közös szervezettel nem volt megelégedve, mindegyik önállóságra vágyott, és ügyeit függetlenül, mások beleszólása nélkül kí­vánta intézni. Ez okból újabb szervezkedés kezdő­dött, amelyben döntő körülmény volt az osztályok közötti határvonalak megállapítása, amelyből kitűnt, hogy a Hortobágy-csatorna által határolt alsó osztály most már a felső két osztállyal semmilyen érdekkö­zösség nincs. Ezt figyelembe véve a Földmívelésügyi Minisztérium 1892 őszén a 66,723. sz. rendeletében felhatalmazást adott a társulatnak a különválás meg­tárgyalására, azzal a kikötéssel, hogy a különváláshoz 2/3-os szavazattöbbség kell. Többszöri sikertelen gyűlésezés után 1894. október 22-én összejött a szük­séges létszám és a megjelent 39 érdekelt 155,201 kát. holdnyi összes szavazattal egyhangúlag kimondta a feloszlást. 1895. július 4-én a Mezőtúr-Mesterszállási Árvízmentesítő és Belvízszabályozó Társulat, mező­túri székhellyel önálló társulattá alakult. Működését 1896. január 1-jén kezdte meg. Pikó Pál igazgató-főmérnök aláírása 78 A mezőtúri társulati székház terve

Next

/
Oldalképek
Tartalom