Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
A társulati mozgalom kiteljesedése A hazai vízimunkák történetében új fejezetet nyitott az 1885- ben megalkotott vízjogi törvény. A számos, - addig rendezetlen kérdést tisztázó és ezáltal a magyarországi vízgazdálkodást jelentős mértékben elősegítő - törvény megalapozottságát és tartósságát az bizonyítja a legjobban, hogy számos rendelkezése egészen 1964-ig érvényben volt. Az új vízjogi törvény - a megváltozott vízgazdálkodási helyzethez és feladatokhoz híven - vízrendező és vízhasználati társulatokat különböztetett meg. Az előbbiek fő feladatát a mederszabályozások, partbiztosítások és ármentesítések képezték, az utóbbiak pedig elsősorban a lecsapolásokkal, belvízlevezetésekkel, öntözéssel, patakszabályozással foglalkoztak. A vízjogi törvény a vízitársulatok szervezetének és működésének minden részletét pontosan szabályozta. Gondoskodott az árvédelmi művek és műtárgyak védelméről, az árvédekezés kiépítéséről, és az ezzel kapcsolatos társulati kötelezettségek szabályzatba foglalásáról. A törvény megszüntette a vizek kizárólagos magántulajdonát, s meghatározta a hatósági, illetve a szabad rendelkezés körébe vonható vizeket. Ettől kezdve a kerületi kultúrmérnöki hivatalok hatósági szakértői feladatokat is elláttak, s az intézmény nagymértékben bekapcsolódott a vízügyi közigazgatásba. Erre szükség is volt, mert az árvizek által a múltban rendszeresen sújtott ősi árterek mellett az árvízszint növekedése következtében új, korábban vizet nem látott ún. „fennsíki" árterek is keletkeztek. A század utolsó éveiben a társulati érdekeltségbe e területek tulajdonosait is kötelezően bevonták, ami meglehetős feszültséget keltett mindaddig, míg a megfelelő művek megépítése a fennsíki árterek birtokosai számára is biztosítottak előnyöket a korábbi állapottal szemben. E munkálatok nagy részét azonban már nem az ármentesítő társulatok, hanem a vízjogi törvény rendelkezéseinek köszönhetően gombamódon szaporodó vízszabályozó, vagy vízhasználati társulatok végezték a kultúrmérnöki hivatalok felügyelete és irányítása mellett. A társulati mozgalom önkormányzatába való fokozatos állami beavatkozás jeleként megjelent a „közérdekből fenntartandó" vízitársulat fogalma és gyakorlata is. Azzal, hogy a kormányzat bizonyos társulatokat közérdekűnek nyilvánított, kötelezhette az érintetteket az országos érdekeket is jelentő vízi munkák végrehajtására, illetve a költségek előteremtésére. Az így megnövekvő társulati terhek ellensúlyozására a rentabilitás határán túli költségeket az állam magára vállalta. Ez, egyes állandó pénzügyi létbizonytalanságban dolgozó társulatok számára, egyfajta biztonságot is jelentett, így nem volt ritka eset, hogy egy-egy társulat minden követ megmozgatott a ,közérdekű" kategóriába sorolásáért. A századfordulóra a Tisza völgyében csaknem teljesen, a Duna mentén pedig kisebb öblözetektől eltekintve nagyrészt készen állott a mentesített árterek védelmére szolgáló töltéshálózat, s ezzel együtt a Duna-völgyben több mint 4 ezer km, a Tisza- völgyben pedig csaknem 8 ezer km vízlevezető árokhálózat szolgált az árterek káros vizeinek eltávolítására. A XX. század elején a társulatok által végrehajtott lecsapolások mellett a fő feladatot a belvízrendezések jelentették. Jellemző adatként érdemes megemlíteni, hogy 1913-ban már 101 társulat alakult meg kifejezetten a belvizek levezetése érdekében. Érdekeltségi területük meghaladta a 4000 km2-t. Több mint felük a Duna völgyében tevékenykedett. A Tisza vidékén kevesebb lecsapoló társulat alakult, mert itt a nagy vízrendező társulatok a belvízrendezéssel együtt többnyire elintézték a mocsarak lecsapolását is. A vízjogi törvény értelmében a XIX század végén megszaporodtak a mederkarbantartási munkák, amelyeket a kultúrmérnöki hivatalok végeztek, s melyeknek költségeit nem a társulatok, hanem a hatóságilag megállapított érdekeltek viselték. A Duna völgyében felszaporodott ármentesítő társulatok a Tisza-völgyi társulatokhoz hasonlóan működésük és szervezetük egységesítése, érdekeik közös képviselete céljából - önkormányzatuk fenntartása mellett - 1909-ben megalakították a Dunavölgyi Vízitársulatok Szövetségét.
