Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
A parlament közlekedésügyi bizottságának a tiszai törvényjavaslat tárgyában tett jelentése a tervezet általános elveiről megállapítja: „A bizottság magáévá teszi a kormány azon álláspontját, mely szerint az ármentesítést államosítani nem kívánta. A bizottság ugyanis a siker garanciáját mindenekelőtt az érdekeltek öntevékenységében és a társulatok helyes önkormányzatában keresi, s ehhez képest a Tisza-szabályozás államosítását a bizottság nem tartja helyes eszmének. Hason vállalatok - az illető közegek egyenlő szakértelmét és megbízhatóságát feltételezve - az államok által mindenütt már bürokratikus szervezetüknél fogva is sokkal több költséggel és sokkal nagyobb nehézségekkel vezettetnek, mint a közvetlen érdekeltek által. A magyar állam pedig nincs azon pénzügyi helyzetben, hogy ezen többköltséget elviselje; ezért tartja a bizottság a társulatok önkormányzatát pénzügyi szempontból is fenn- tartandónak, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy az államot kétségtelenül megillető felügyeleti, ellenőrzési és törvényes rendelkezési jog hatályosabbá tétessék és szabatosabb körülírást nyerjen". A tiszai törvényt (1884:XIV. te.) április 26-án fogadta el a parlament. A Tisza-szabályozás során végrehajtott mederátmetszéseket nem minden esetben fogadta el a folyó természete. Volt ahol a víz nem tudta az ún. „vezérárkot" kimélyíteni, szélesíteni. Ezeken a helyeken kotrásokkal kellett a Tisza segítségére sietni. Ilyen szakaszt ábrázol az alábbi térkép részlet Kormánybiztos és a Rába szabályozása - 1885. Jóllehet a folyammérnöki hivatalok ellenőrizték a társulatok által vállalt munkák végrehajtását, arra már nem volt jogosultságuk, hogy a kisebb folyók esetében is kikényszerítsék a minisztérium által fontosnak ítélt szabályozási munkákat. Ilyenkor a törvényhozás és a kormányzat kedvezményes kölcsönöket kínált a húzódozó érdekelteknek, de előfordult, hogy a társulat közgyűlésén a birtokosok megtagadták a hitel igénybevételét. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy nem biztosak abban, vissza tudják-e fizetni tartozásukat a munkák elvégzése után keletkező majdani hasznukból. Hasonló helyzet állt elő a Rába-szabályozás megindítása körüli küzdelmek során is. Az országgyűlés által heves viták után elfogadott 1885. évi XV. törvény precedenst teremtett a hasonló esetekre. A törvény elrendelte a folyó szabályozásának haladéktalan megkezdését és a társulatot kölcsön felvételére kötelezte. Miután a társulat közgyűlése a megoldással nem értett egyet, felfüggesztették a társulat autonómiáját, s a kinevezett kormánybiztos, Radó Kálmán - miniszteri felhatalmazásával élve - a Rába-szabályozás munkálatait megkezdte. A néhány éven belül elvégzett vízi munkák eredményeképpen az ország egyik legtermékenyebb területe megszabadult a rendszertelen elöntésektől, s birtokosai a gazdagodás útjára léphettek. Jól fejlődő tiszai mederátmetszés 1885 Józsa László 1885. április Józsa László főmérnök, a debreceni kultúrmérnöki hivatal vezetője tervet készített a Holt,- Sebes-, Fekete- és Kettős Körös között fekvő terület belvizeinek levezetésére. 1885. május 17. Szentes székhellyel alakult meg a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Az ország legnagyobb ármentesítő társulata három vármegyére terjedt ki; Békéstől Apátfalváig 29 várost, községet és uradalmat foglalt magába, közel 600 000 hold (3452 km2) ártérrel. A társulat elnökévé gróf Károlyi Tibort, alelnökévé Návay Lajost választották. Első főigazgatója a szentesi illetőségű Fekete Márton lett. 1885. május 27. A Rába és mellékfolyói szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvízvédelméről szóló 1885:XV. te. biztosította a szabályozási munkák, ill.azár- mentesítés állami felügyeletét és megfelelő támogatását. A pénzügyi nehézségekbe merült Rábaszabályozó Társulat élére Radó Kálmán személyében kormány- biztost küldtek ki, akinek gondoskodnia kellett a szabályozási munkák költségeinek kölcsön formájában történő előteremtéséről és későbbi behajtásáról. A Fertő lecsapolásában érdekelt birtokosok ebben az évben csatlakoztak a Rábaszabályozó Társulathoz. 1885. június 14. Az országgyűlés elfogadta a „vízjogról" szóló XXIII. törvényt, amely korszakos jelentőségű volt a hazai vízi munkák fejlesztése és az egységes vízjogi rendszer kialakítása tekintetében. 1885. szeptember 13. + Bodoky Lajos (Budapest) vízmérnök. 1860-tól Békés vm. mérnöke, majd a Körös-Berettyó Társulat főmérnöke volt. 1872-től Budapesten a Duna-szabályozásnál dolgozott. Mint minisztériumi osztályvezető 1881-85 között a hazai vízügyi szolgálat vezetője volt.(* Gyula,1833.október 1.) 75
