Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
A kultúrmérnöki tevékenység helyi adottságai Az árvédelmi munkák jelentős előrehaladása a XIX. század utolsó harmadában lendületet adott a mező- gazdaság szerkezetének változtatásához, a belterjes gazdálkodás elemeinek térhódításához. A birtokosok immár nemcsak a szántóterület kiterjesztésében voltak érdekeltek, hanem a több termelés kibontakoztatása céljából a talaj termőképességének fokozásában is. Sok helyen ugyanis az ármentesítés nem oldotta meg a terület vízháztartásának mezőgazdasági szempontú gondjait. Jelentős volt az olyan sárrétek, nádasok, mocsarak területe, amelyeknek vízpótlása időszakos vízfolyásokból, a rossz vízgazdálkodású talajokba beszivárogni nem tudó csapadékból, vagy a környező területek fakadóvizeiből származott. Mindezek mellett tény, hogy a Kárpát-medence talajai kevés kivétellel rossz vízháztartásúak. A gyakran szélsőséges időjárás következtében néhol túlságosan is telítettek nedvességgel, máskor viszont erősen kiszáradnak. Ezért azután különösen fontossá vált - a tenyészidőszaknak megfelelően - a talaj vízállapotának „kormányzása", az időjárási anomáliák hatásainak kiegyenlítése az alagcsövezés, öntözés és más műszaki beavatkozások alkalmazásával. A talajjavítás gondolatának egyik kiváló képviselője volt Kvassay Jenő, aki későbbi működésének ars poeticáját 1875- ben a következő szavakkal írta le: „Utódaink útja és a mi eddigi utunk egymással homlokegyenest ellenkeznek: míg mi a folyók szabályozásával azok vizét gyorsan levezetni törekedtünk, addig unokáink gátakkal fogják azokat torlasztani és az országban visszatartani. Lehetőleg sokat és nagy területeket öntözni...". A kultúrmérnöki hivatalok területi beosztása A gátőr kötelmei A gondjaira bízott szakaszt naponta legalább egyszer be kellett járnia A gátak védelmére beszerzett rőzse kötegeket és védszereket köteles volt rendben tartani, a szertárban tartott szerszámok állapotára és meglétére ügyelnie kellett. Az ő feladatát képezte a fűzfa-ültetvények gondozása, a gyomnövények irtása, a vakondtúrások elegyengetése, a nagyobb gödrök betömése. Ha a töltés koronáján a járás-kelés, forgalom következtében vágások keletkezetek, annak kijavítása ugyancsak a gátőr kötelessége volt. A tiltott helyen talált lábas jószágokat be kellett hajtania, s az erőszakos tilalom-megszegőket jelentenie kellett a főmérnöknek. Ha a szakaszán belvízcsatorna akadt, akkor arra is neki kellett felügyelni. Az is teljesen természetes volt, hogy az őrház tisztántartása az ő feladatát képezte. A gátőr köteles volt minden hivatalos levelet haladéktalanul, legyen nappal vagy éjjel, a szomszédos gátőrig eljuttatni, valamint a társulati tisztviselők valamennyi utasítását végrehajtani. Árvíz esetén különleges feladatokkal bővültek kötelmei, ezekre itt nem térünk ki. Annak ellenére, hogy a gátrendőri törvény előírja, hogy minden zsilipnél és gátőrháznál, valamint mindazon helyeknél ahol nagyobb víztorlódás tapasztalható, vízmércét kell telepíteni - a gátvédelmi szabályzat ezzel kapcsolatban nem említi a gátőr konkrét feladatait. A sok kötelezettség mellett említsünk meg egy kedvezményt is. A gátőr - indokolt esetben - aratási szabadságban is részesülhetett Ez esetenként változó mértékű lehetett, de nem volt ritka az évi másfél hónapos aratási szabadság. Sok miniszteri körrendelet és utasítás említi, hogy a gátőrök megfelelő felkészítése és begyakorlása mennyire fontos az eredményes árvédekezés terén. Ebben a tekintetben főleg a Duna-völgyi társulatokat éri gyakran miniszteri elmarasztalás. íme egy példa 1898-ból: „...legutóbb a múlt évi augusztus havi árvíz alkalmával is tapasztaltatott, hogy a Duna völgyében működő ármentesítő társulatok közül egyesek sem az árvédelmi előkészültség, sem a tényleges árvédekezés terén korántsem tanúsítanak oly előrelátást, gondosságot, buzgalmat és kitartást, amint azt a feladat fontossága és felelősségük nagysága megkövetelné, és amint az a Tisza völgyén alakult legtöbb társulatnál észlelhető. ...A dunavötgyi árvédekezésnek egyik nagy hiánya, hogy a gátbiztosok és gátőrök a védekezésben gyakorlatilag kioktatva nincsenek." 1881-1882 1881. A Duna bal partján Lacháza és Ordas települések között lévő területek ármentesítésére, ill. az előzőleg kirendelt kormánybiztosság alatt épülő vonal teljes kiépítése és fenntartása céljából Tass székhellyel megalakult a Dömsöd-Pataji Dunavédgát Társulat. 1881. Gr. Károlyi Sándor az abban az évben levonult tiszai árvízi katasztrófa tanulságait levonva emlékiratot adott közre,, A Tiszavölgy égető bajainak orvoslása tárgyában" címmel, amelyben kifejtette a szabályozás műszaki, pénzügyi, kataszteri és adminisztratív feladatainak megoldási programját. 1881. Egyesítették a nagyszalontai társulatokat Bihar-Békési Egyesített Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat néven. 1884-ben mozgalom indult a társulat szétválásának érdekében, amit a közmunka- és közlekedésügyi miniszter engedélyezett is. Az 1885. június 26-án tartott közgyűlés ennek megfelelően kimondta a szétválást és a Társulat, Zajnay János nagyváradi kanonok elnöklete alatt, Sebes-Körös Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat néven önállósult. 1881. A Tiszavölgy ármentesitése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről szóló 1881 :XLII. te. értelmében a társulatok az általuk beruházott összeg egy részét az államtól adóvisszatérítés formájában visszakaphatták. 1882. szeptember 30. A Nyírvíz-Szabályozó Társulathoz - tekintettel arra, hogy a közgyűlési határozattal a szabályozás ügye válságba jutott - kormánybiztosként Meczner Gyula országgyűlési képviselőt nevezte ki a közmunka- és közlekedésügyi miniszter. A kormánybiztos végül egészen 1895-ig látta el feladatát, lehetővé téve a szabályozási munkák folytatását és befejezését, valamint a érdekeltek közötti terhek megosztását biztosító haszonarányos osztályozási rend kialakítását. 1882. A Temes és Torontál vármegyékben fekvő Aranka-ér vidékének csatornázása és töltésezése érdekében Nagykikinda székhellyel 81 km2 érdekeltségi területen megalakult az Arankavidéki Belvízvédelmi és Levezetési Társulat. A társulat Szeghő Géza, Maiina Gyula és Roósz János mérnökök tervei alapján a munkálatokat 1893 novemberében fejezte be. 1882. 57 km2 érdekeltségi területen, Kula székhellyel megalakult a Keresztur-Verbászi Lecsapoló Társulat. 71
