Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
1882. Az Ung folyó Velika nevű kiszakadásánakelgátolásával létrejött Mokcsa és Pallakcsa tavak lecsapolására, és a lecsapoló csatornákfenntartására Mogyorós székhely- lyel, valamint 12,5 km2 érdekeltségi területtel megalakult a Mokcsa-Pallakcsa Tó-LecsapolóTársulat. 1882. A Duna bal partján Pancsova és Kubin között lévő 187,4 km2 kiterjedésű árterek mentesítése érdekében Pancsován megalakult a Pancsova-Kubini Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. 1882. A Száraz-ér és mellékvizeinek, valamint az Arad és Makó között fekvő fennsíki terület vadvizeinek levezetésére eredetileg 1872-ben Makón megalakult társulat néhány év múlva minden munka nélkül feloszlott, s csak ebben az évben alakították újjá 339 km2 érdekeltségi terület birtokosai Szárazéri Ármentesítő Társulat néven. 1882. A Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat a tiszakürti öblözet csatornahálózatát bekötötte a cibakházi lecsapoló rendszerbe, melynek tározója a Tiszaugi és a Cibakházi Holt-Tisza volt. A munkálatok során az országban első ízben, itt alkalmaztak belvízelvezető szivornyát, az említett holtágak vizének csökkentésére. 1882. 58,75 km2 kiterjedésű nedves terület lecsapolására megalakult a Keresztúr-Verbászi Belvízrendező Társulat. 1882. A Bács-Bodrog vármegyei Ó-kér, Petrovác és Glozsán községek határában fekvő 2,43 km2-nyi nedves terület lecsapolására megalakulta Béga-lecsapolóTársulat. 1883. január Nagy vízhozamú, jégmentes árhullám vonult le a Fel- ső-Dunán, amely Csallóközben 3 gátszakadást okozott. A Rába és Rábca egyidejű árvize is számos helyen gátakat szakított. Győr, Gönyű és Komárom vidéke is víz alá került. 1883. január A Csallóköz ármentesítésének ügyében az addigi tétovázásnak végét szakította a kormányzat azzal, hogy Zuber József főispánt kormánybiztosnak nevezte ki, s a műszaki tervek elkészítésével megbízta Dolecskó Mihály műszaki tanácsost. 1882-1883 Társulatok, vízimunkák és az állam - 1880. Az 1880 előtt hozott törvényekben az állam a közvetlen eljárást az ármentesítési és vízrendezési kérdésekben átengedte a társulatoknak. A maga részére a felügyelet és a közbelépés jogát csak azokra az esetekre tartotta fenn, mikor a társulatok működése elégtelennek, vagy az állami érdekekre nézve károsaknak mutatkozott. Az állam ugyanakkor számos módon támogatta a társulatokat. Egyrészt az elkészített műtárgyakat a törvényes eljárás megszabásával védelem alá vette, s biztosította ebben a területi közigazgatási hatóságok közreműködését. A vármegyei és községi hatóságokon kívül az állami mérnököknek (az esetek döntő többségében a folyammérnököknek), mint szakközegeknek a vízrendezési ügyekben a részvételt és a felügyeletet, mint fontos feladatot és jogosítványt írta elő. Mindezeken túl, ha egy társulat belvízrendezési vagy ármentesítési tervét a minisztériumhoz jóváhagyásra felterjesztette, a minisztérium az eljárás során csak azt vizsgálhatta, hogy a terv állami érdeket, vagy más társulat, esetleg magánszemély érdekét sérti-e? A terv minisztériumi megerősítése ennek megfelelően nem jelentett egyszersmind felelősségvállalást is a terv esetleges hiányaiért, vagy a megvalósításból származó káros következményekért. Ez utóbbi megoldás sok tekintetben nem tetszett a társulatoknak. A szegedi árvíz után azt a jogos igényt fogalmazták meg, ha az állam megszabja, milyen méretre kell a már meglévő töltéseket kibővíteni és azt is előírja, mely töltések áthelyezése kívánatos az árvízvédelem szempontjából, akkor egyrészt felelősséget is kell vállalnia mindezen döntéseiért, illetve - ami ezzel szorosan összefügg - a költségek viselésében is részt kell vennie. Ahogy Károlyi Sándor gróf, a Tiszavölgyi Társulat alelnöke emlékiratában megjegyezte, a Tisza-szabályozás körül addig előfordult hiányosságok legalább annyira igazgatási, mint műszaki gyökerűek. A kormányzat szemére vetette azt is, hogy az állami vízimunkák nem voltak kellő összhangban a társulati ármentesítéssel. A törvényi szabályozatlanság - a szervezeti és műszaki problémákkal párosulva - azon gondok jó részének forrását jelentette, amelyek a társulatok és az egész hazai víz- gazdálkodás fejlődését gátolták. Az 1882-ben alakult Pancsova-Kubini Társulat területe A társulatok államosítása? - 1880. A Tiszavölgyi Társulat elnöke, Lónyay Menyhért gróf és a társulat akkori titkára, Darányi Ignác „A Tiszaszabályozás jövendő szervezetéiről írott javaslatukban egészen odáig elmentek, hogy javasolták a kormánynak: a társulatok műszaki irányítását vegyék állami kézbe (azaz a társulati mérnököket léptessék állami szolgálatba), mert csak így garantálható az egységes szabályozási elvek végrehajtása a gyakorlatban. A vidéki társulatok kezében csak a pénzügyi és adminisztratív ügyek maradnának. A javaslat a folyószabályozás, az ármentesítés, valamint az adminisztratív ügyintézés egységes kezelésére további biztosítékokat a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumban majdan felállítandó tiszai osztály működésében vélt találni. Az előbbi elképzeléseket vitte tovább a parlament felsőházának ülésén (1880. május 14-én) egy interpelláció formájában gr. Károlyi Sándor, aki egyrészt nehezményezte, hogy miközben a pénzügyminiszter hathatós lépéseket tett egy 25 millió forintos tiszai kölcsön biztosítása érdekében, a közlekedési tárca továbbra sem képes egyértelműen tisztázni: az összeget milyen munkákra kell a társulatoknak fordítaniuk, egyáltalán a Tisza-szabályozás korrekciója milyen műszaki tartalmat jelent. Iránymutatás híján kénytelenek lesznek esetleg olyan töltéseket is fenntartani, netán bővíteni, amelyeket később áthelyezésre ítél az egységes szabályozás terv. Ami a vízi ügyek adminisztrációs kezelését illeti, Károlyi jelezte, hogy a minisztérium a vármegyei apparátuson (az 72
