Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1859 1859-1862 1859. Kiasz Márton császári és királyi főmérnök tervet készített a Duna bal parti (Ócsától Nádudvarig terjedő) területei belvizeinek levezetésére. A Pest vármegyei belvízcsatornák számára két dunai betorkollást tervezett: egyet a dusnoki Vajas-toroknál és a másikat Bajánál. A tervet, - amely „Főmérnöki jelentés a bal parti Dunagátról és a Turján-Örjeg vizének tecsapoiásárór címmel nyomtatásban is megjelent Pesten - akkor nem valósították meg, de amikor 1870-ben az ármentesítő töltéseket nagyobb méretekkel kezdték kiépíteni, még a társulat megalakítása előtt hozzáfogtak az általa javasolt levezető csatornák kiásásához. Az építkezést a vidék legnagyobb birtokosa, a kalocsai érsekség is. 1859. Árvíz vonult le a Temes-Bega völgyében, amely mintegy 1720 km2 területet öntött el. A katasztrófa hatására az akkori Bega-csatorna kir. művezetőség főnöke, Háky Dániel tervet készített a Temes és a Bega völgyének a rendszeres elöntésektől való megóvására. Ebben új gondolatként szerepelt az árhullámok tetőző hozamának csökkentése egy erre kijelölt terület -"mérséklő medence" (mai néven szükségtározó) - elárasztása révén. Kis-Balaton lecsapolásának terve 1862 1859. Korábbi társulati mozgalmakat és előzményeket követően a Maros menti, valamint a Tisza bal partján Fonlak és Aracs települések közötti összesen 422,3 km2 érdekeltségi terület ármentesítésére, Nagykikinda székhellyel megalakult a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat. 1860. január 18. Az Észak-Bihari tiszai Társulat Debrecenben megtartott közgyűlésén határozatot hoztak arról, hogy minden második gátőrháznál vízmércét kell felállítani. 1860. április 8. + Széchenyi István gróf (Döbling) államférfi, a hazai társulati mozgalom kiemelkedő szervezője. (* Bécs, 1791. szeptember 21.) 1860. augusztus 21. * Péchy László (Dobrács-Apátia) vízmérnök, az Ecsedi- láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke, évtizedeken át a társulati vízi munkák irányítója. (+ Papos, 1948. december 31.) 1860. Kassa székhellyel megalakult a Kis-Hernád-Bársonyos Malomcsatorna Társulat. 1861. október 9. * Kövessy Győző (Csongrádi mérnök, a nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal vezetője, miniszteri tanácsos, a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat belvízrendezési terveinek kidolgozója. (+ Budapest, 1938. december 15.) 1861. december 4. A Balaton szabályozásával kapcsolatos társulati és egyéb birtokosi érdekek egyeztetésére az udvari kancellária ifj. gr. Zichy Ferencet bízta meg a vízszabályozási királyi biztosi feladatokkal. 1862. augusztus 28. A Balaton szabályozása tekintetében érdekeltek részére if), gr. Zichy Ferenc, királyi biztos Balatonfüred- re értekezletet hívott össze, amelyen megállapodás született a tó szabályozásával kapcsolatos főbb célok tekintetében. Ezek szerint a Balaton és a Sió mentén húzódó mocsarakat ki kell szárítani; a tó déli partján vezető vasútvonalat védeni kell az áradásoktól; a Dunát és a Balatont összekötő hajózható csatornát pedig meg kell építeni. Még ebben az évben a Déli Vaspálya Társaság és a Balaton menti parttulajdonosok közösen elhatározták, hogy Siófokon - közvetlenül a közúti hid alatt - vízleeresztő zsilipet létesítenek, amely megakadályozza a tó magas vízállásának kialakulását. Széchenyi tiszadobi emlékobeliszkje A zsilipet már egy év múlva, 1863. október 25-én ünnepélyes külsőségek között átadták rendeltetésének. 1862. Először jelentett problémát a Bodrogközben a töltések mögé szorult belvizek levezetése. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat területén található mocsarak lecsapolására, ill. a csatornákban összegyűlt belvizek gravitációs átvezetésére Hauzer Károly társulati mérnök két fazsilipet tervezett, az egyiket Törökérnél, a másikat pedig Füzesérnél. A töltés oldalában megépült zsilipeket már a következő közepes méretű árvíz elrontotta, s a zsilipeknél betörő árvíz nagy károkat okozott. Az új zsilipeket 1871-1874 között építette meg a társulat. Később szivattyútelepeket létesítettek a belvízcsatornák betorkolásához. 1862. Nagyméretű vízrendezési munkálatokba kezdett a frissen (1861) alakult Marcalvölgyi Vízitársulat, amelynek során a majd' két évtized alatt kiépített 126,5 km hosszú csatornahálózattal 82,33 km2 terület vízrendezését hajtották végre. A társulat tevékenységét az öntözésre is kiterjesztette, s az 1870-es években több öntözőcsatornát és Kamondnál vízosztó-zsilipet épített.
