Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
Vásárhelyi és Paleocapa Vásárhelyi Pál nem részletesTisza-szabályozási tervet készített, hanem „csak" egy általános koncepciót tett le a Tiszavölgyi Társulat vezetőinek asztalára. Széchenyi úgy gondolta, ha az érdekeltek elfogadják, akkor a vezető tervező és a kivitelezés irányítója Vásárhelyi lesz, s minden részletkérdésben az ő szava lesz a döntő. Vásárhelyi azonban még elképzelésének végleges elfogadása előtt meghalt. Széchenyi ekkor hívta meg a velencei vízügyi igazgatót, Pietro Paleocapát, véleményezze Vásárhelyi elképzelését. Paleocapa végigutazva a folyót a szabályozás más elemeire helyezte a hangsúlyt (kevesebb, de nagyobb szakaszok átvágása, nagyobb hullámterek a folyónak), jóllehet egyedüli megoldásként ő is a töltésezés és átvágások rendszerét ajánlotta. Széchenyi egyik legközvetlenebb munkatársának, Kovács Lajosnak visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Paleocapa „mély tudomány és szakismeret mellett ritka míveltséggel bírt, felette munkás, igen közlékeny és mindig kedves társalgó volt. A hajóra szállt küldöttségek mind óhajtották a szaktudóst látni, és vele szólni. Ő örömest mondta el nézeteit, és mindig találóan oszlatta el kétségeiket. Amikor az egyik küldöttségnek a töltésezés szükségét fejtegette, egy tudákos tag azon megjegyzést tette, hogy a töltések időnként nagy károkat is okoznak, mint például Hollandiában, hol egy töltésszakadás milliókat pusztított el. Hozzáfordult Paleocapa mutatva a nagy tiszai síkság pusztaságára: tudja-e mi itt a baj, amin éppen segíteni kell? Mi? - kérdezi a megszólított - Az, hogy itt nem pusztíthat el milliókat a töltésszakadás!" Részlet Paleocapa könyvének térképmellékletéből Pietro Paleocapa Paleocapa könyvének kezdő oldala VÉLEMÉNY TISZAVÓLGY HUMlEZÉSÉItíIL I“ CZIkkELY. Áll it I Ja hon né Betek. 1. A Tiszának nagy partmélységo meggyőzöd cnge- mel e folyó töltések közző foglalásának biztos és könnyű voltárul. E partmélység olly nagy, hogy sok helyeken, s nem rövid távolságra, a partok magasabbak a vizárnál, vagy csak alig éri cl a vizár a partiétól; úgy hogy inkább csak a partokban levő nyitásokon tódulnak ki az árvizek, mellyek darab ideig elbontják, s ollykor mocsárokká teszik még a távolabbi síkságokat is. Melly síkságok alacsonyabbak ugyan a legmagasabb árvíz színénél, de még is olly magasan fcküsznck, hogy róluk a víznek teljes és biztos lefolyása lehetne még a folyó közép vízállásakor is, ha ugyan a vizleerosztő fd csatornák és lecsapoló árkok jól lennének rendezve. 2. Ellenben éppen e kedvező és fSérdekü partmély- sége a folyónak lassúbbakká, költségesbekké, s kevésbe gyors és biztos sikurücklé teszi a folyón levő számtalan kanyarulatok részletes átvágásait. 3. A szóhuii forgó loldlér vízi tekiuletbeiu helyeze- O-liez képest u töltésezés elkerülhetetlen, és külön ma1846-1847 1846. A Tisza jobb partján a Tisza, Borsa és Latorca árvizeinek kivédésére Beregszász székhellyel 1122 km2-en alakult meg a Beregmegyei Vízszabályozó Társulat. A társulat elnöke Lónyay Albert lett. A társulatot 1867-ben újjáalakították, majd 1875-ben bevonta működési körébe a Latorca töltésezését és a terület belvízrendezését. 1846. A Poroszlótól Csongrádig terjedő Tisza bal parti ártér érdekeltjei gr. Széchenyi István kezdeményezésére 1450 km2 területen megalakították az ún. „Nagy Hevesi Társulat"-ot, mely működését meg is kezdte, de 1859-ben hat kisebb társulatra oszlott, míg 1886-ban újra egyesültek Középtiszai Ármentesítő Társulat néven, Tiszaroff székhellyel. Feladatuk ekkor a Tiszafüred és Szajol közötti 1793 km2 kiterjedésű tiszai ártér ármentesítése volt. 1846. A Rábca-szabályozás kérdésében annyira elmérgesedett Győr és Sopron vármegye vitája, hogy Kapi (a mai Rábcakapi) község határában, a gátnál verekedés tört ki a két megye lakosai között, s a gátat a soproniak lerombolták. Tekintettel a kialakult helyzetre kérték gr. Széchenyi Istvánt, vállalja el a szabályozások irányítását. A Kancellária 1847. május 14-én hozzájárult, hogy Széchenyi kezébe vegye a Felső-Duna és a Rába szabályozásának ügyét. 1847. január 13. Elhunyt József nádor. (* 1776. március 9.) 1847. március 21-27. A Tiszavölgyi Társulat Pesten megtartotta III. nagygyűlését, amelyen a tagtársulatok képviselői a Társulat alapszabályait, valamint a folyó munkálatok pénzügyi feltételeit, ill. a haszonarányos kivetési mód különböző megoldásait vitatták meg. Ugyancsak ezen a nagygyűlésen fogadták el azt a műszaki változatot, amely lényegében a Paleocapa-féle elképzelésen nyugodott. A társulatok beszámoltak az addig végzett munkákról: 14,91 km töltés és 0,79 km átvágás épült meg. 1847. május 30. A Somogyi-Balaton Lecsapoló Társulat (más néven a Balaton Melléki Somogyi Társulat, majd utóbb Balaton Anyavízszabályozó Társulat) a Kilitinél álló malmot megvette a veszprémi káptalantól, s azt a szabadságharc után a malomgáttal együtt elbontatta. Ezzel egyidejűleg a társulat az egykori malom és a siófoki kitorkollás közötti 1,5 km-es csatornaszakaszt kiásatta és kiszélesítette. Ezzel a munkával vette kezdetét az a tudatos emberi beavatkozás, amely a Balaton természetes állapotának megváltoztatását indította el. 37