Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1847. július 1. Debrecenben, Szentiványi Vince elnöklete alatt megtartotta első ülését a Tisza-szabályozás ügyében életrehívott Nádori Bíróság, amelynél azt a közel 80 birtokost perelte be a Tiszavölgyi Társulat, akik nem fogadták el a rájuk kirótt ártéri költségfelosztást. 1847. szeptember 5. A Sió menti bozótlecsapolása érdekében Enyingen megalakulta Sióberki Társulat. A társulat később, 1886- ban a vízjogi törvény előírásai szerint újjáalakult. 1847 BALATON MELLÉKI SOMOGYI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. R . o. mellek! ponAnje* tájaknak kinárittára (rkinlflfbül a Halálon rh ni* nrnfk lejjebb arilliitása r^giebb időkben már királji biclouág utján gyakori ta- nárakatáaok lárgji veit, ti atomban nemű eredinánrt fsak abban mutatott, hogy ama régibb időkben Kriegernek, ujjabb időkben pedig Beaiédea Jor.ief bittoaaági igar.gatő-mérnök úrnak felögj eléae alatt a Balatonnak éa tiz nerkezeli tájának fel- niéréae megtörtenrén, a lebecaájfás az 1834ik Ádámdi királyi biztosság! ülésben a Siőn lérő három malmoknak mígítűnlétéiérel két ölekre jaialtatóit, i ámbár ezen jarallat az 1836. Julius I2én Balaton j'ureden tartott király I biztonsági öléiben kililrdeltetett, legfelsőbb íntézrény által Is jóvá hagyatott, az mindazonáltal régre nem hajtatott mind eddig, ég)étiül azon iidrői rredméntl nülte, hogy nemes Somogy és 7*1« rármegyéknek^ez érdemhenl izorgalraatásáia 1840dlkl ország gyűlésen a lOik lörrény ezikbeu, a rizekrül é* csatornákra! egy kimerítőbb tör- 'ény keletkezett, mint ezt szón éri ország gyűlési jegyző könyrnek Április Sldiki írásai tanúsítják. — A társulati alapszabály részlete 1847. október 14. * Fekete Zsigmond, [Sólyom-Fekete] (Torda) vízépítő mérnök, országgyűlési képviselő. 1878-tól a Temes- Begavölgyi Vízszabályozó Társulat mérnöke, 1884-től a Felső-Duna szabályozási munkáinak vezetője, majd az Országos Vízépítési Igazgatóság folyócsatornázási osztályának, utóbb vízrajzi osztályának vezetője volt. 1893-1901 között a Földmívelésügyi Minisztérium dunai osztályának főnökeként ő dolgozta ki a magyar folyók csatornázási terveit. 1904-től haláláig a magyar vízrajzi szolgálat főnöke volt. Mint szakíró behatóan foglalkozott a vízhozammérések elvi kérdéseivel, valamint az ország kora középkori vízrajzának történetével. (+ Budapest, 1914. március 1.) 1847. Neumann Antal általános rendezési tervei alapján megkezdődött a baranyai Fekete víz szabályozása. 1848-ig közel 210 000 m3földmunkát végeztekel. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság és a társulatok Az állami vízügyi szolgálatot (vagy igazgatást) a reformkor idején egészen 1848-ig a Helytartótanács felügyelete alá tartozó Vízi és Építészeti Főigazgatóság jelentette. A Főigazgatóság gondoskodott a hajózható folyókon a víziutak kialakításáról (a tervek elkészítésétől egészen a kivitelezésig), és azok fenntartásáról. Az ármentesítés, tehát a töltések építése, valamint a mocsarak lecsapolása nem tartozott feladatkörébe. A Főigazgatóságnak kezdetben annyi kapcsolata volt a vízitársulatokkal, hogy a társulatok műszaki terveit véleményezte és felterjesztette a Helytartó- tanácshoz. Esetenként az is előfordult, hogy a nádor engedélyével maguk a Főigazgatóság mérnökei készítették el a terveket, vagy a „Só-alap" terhére más mérnökök munkáját vették igénybe. A vízügyi szolgálat és a társulatok koronként változó viszonyának legjobb vizsgálati terepe, a több mint félévszázadig tartó Tisza-szabályozás volt. A Tisza-szabályozás, mint műszaki feladat egy és oszthatatlan volt. A költségek viselése tekintetében azonban megjelent a kettős érdekeltség. Ennek értelmében a folyókanyarok átmetszése, a partvonal biztosítása az állam feladata, míg az említett munkákhoz szorosan kapcsolódó töltésépítés az ármentesítő társulatok kötelezettsége volt. A Tisza-szabályozás koncepcióját mindenesetre a Fő- igazgatóság egyik vezetője, Vásárhelyi Pál dolgozta ki, aki egyszersmind Széchenyi kezdeményezésére, a folyó völgyében megalakult társulatokat összefogó, Tiszavölgyi Társulat legfőbb műszaki szakértője és a szabályozási munkák kiszemelt irányítója volt. 1846. április 8-iki váratlan halálát követően ugyancsak a Főigazgatóság egyik vezető mérnöke, Keczkés Károly lett kijelölt utóda. Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok között tehát ez is egyfajta közvetlen hivatalos kapcsolat volt. Amint azt a Tiszavölgyi Társulat 1847-ben kelt alapszabálya kimondta: "...a kormány pártfogása alatt és törvényes felügyelete mellett saját ügyeit önmaga kormányozza, s vezeti kitűzött céljai felé." Hogy ez a „törvényes felügyelet" mily módon valósulhatott meg, arra nézve az alapszabály a következőket fektette le: "Az országos közlekedési bizottmány saját köréből küldendő tagjai által a nagygyűléseken gyakorolja az említett törvényes felügyelést, s eszközli a közigazgatás folytonos pártfogását." Mindezek mellett "az országos közlekedési bizottmány a törvényes felügyelést a helyszíni szemlélet által is tetszése szerint gyakorolhatja." A Tiszavölgyi Társulat felett az állami felügyeletet a Széchenyi vezette Közlekedési Bizottmány gyakorolta. Az 1845-ben létrehozott Közlekedési Bizottmánynak műszaki ügyekben szavazati joggal bíró tagjai voltak a Főigazgatóság út,- hídépítési és hajózási feladataival megbízott vezető munkatársai. Ez egybevágott Széchenyi István alapelgondolásával: „benső, kellőleg indokolt meggyőződés mondatja ki velem azon elvet, miszerint minden nagyobbszerű vállalatok életbeléptetése - hol az egyesek munkássága a közcélokat nem veszélyezteti - a közállományi hatalom törvényes felügyelete, s szükség esetére fenntartott beavatkozása mellett, leghelyesebben az érdekeltek kezébe van letéve." Közigazgatási értelemben a társulatok a területileg illetékes megyei törvényhatóságok felügyelete alá tartoztak. Gróf Károlyi György, a Tiszavölgyi Társulat első elnöke 38
