Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1846 1846. március 25. Vásárhelyi Pál „...a Tisza folyó általános szabályozása tervezetét részletesen kidolgozva..." benyújtotta a Vízi és Építészeti Főigazgatósághoz. 1846. április 8. Vásárhelyi Pál a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának pesti értekezletén, a Tisza-szabályozás tervének vitája közben „véletlenül szélütés csapása alatt leroskadva" elhunyt. Helyére a Tiszavölgyi Társulat Keczkés Károly főmérnököt kérte fel a szabályozási munkák műszaki tervezésének folytatására. 1846. április 26. A Tisza és a Bodrog által közrefogott ún. Bodrogköz árvizek ellen való megvédése céljából a leleszi kolostorban Szögyéni Imre bodrogszögi birtokos elnökletével megalakult a 904 km2 érdekeltségi területű, Perbenyik székhelyű Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat. A közgyűlés határozatai szerint a műszaki teendőket a Nagy-Tárkányban felállított mérnöki hivatal főnöke, Barla Samu osztálymérnök látta el. A Társulat székhelye utóbb Királyhelmec, majd azt a trianoni békeszerződés után - tekintettel arra, hogy területének 70%-a magyar oldalon maradt - Sárospatakra helyezték át. 1846. augusztus 3. Debrecenben megtartotta II. nagygyűlését a Tiszavölgyi Társulat, ahol az országos közlekedési bizottmány elnökeként, gr. Széchenyi István bejelentette, milyen pénzügyi segítséget sikerült szerezni a Tisza-szabályozás kezdő munkálataira. A nagygyűlés a Vásárhelyi-féle koncepció elfogadása mellett döntött. 1846. augusztus 27. Az egész Tisza-szabályozás kezdetét jelentő első ünnepélyes kapavágást az Alsószabolcsi Társulat területén Tiszadobon az urkomi magaslat mellett - a későbbi Széchenyi-gát építésénél és a dob-szederkényi átvágásánál - Széchenyi István tette meg. 1846. A Martonos és Bácsföldvár közötti Tisza jobb parti öblözetek ármentesítése érdekében szerződésre léptek Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Mohol, Ada, Petrovoszeló, Ó-Becse, valamint Bács-Földvár községek, ill. városok és Óbecse székhellyel megalakult a Bácsi-Tiszai Társulat. A szabadságharc előtt azonban csak a kanizsa-adorjáni töltésszakasz épült ki. Az 1858-ban kiadott pátenssel a társulat elnevezését Tiszai VI. folyamosztály I. Építészeti Egyletre változtatták. A Társulat többszöri szervezeti változás után 1902-ben újraalakult. Barabás Miklós kőrajza Vásárhelyi Pálról Vásárhelyi Pál hajózási mérnök minősítési táblázatából Mint minden állami tisztviselőről, úgy Vásárhelyi Pálról is minősítést készítettek a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetői. Az 1837. esztendőben keltezett minősítési táblázatában többek között ez áll: „Egyaránt korrektül beszéli és használja írásban a magyar, latin és német üzleti nyelvet, beszél szlávul, angolul és ért franciául. Minden reábízott ügyekben és munkában nemcsak egyedülálló ügybuzgalomról, tettrekés- zségről és erőfeszítéssel párosuló kitartásról tesz tanúságot, hanem körültekintésével, jártasságával és megbízhatóságával is kitűnik..." Ha a Barabás Miklós által készített arcképére tekintünk, akkor arról egy szigorú, de öntudatos ember néz vissza ránk. Ez a szigorúság nyilvánult meg a Beszédes Józseffel vívott szakmai vitáiban is, amely többek között a Tudományos Gyűjtemény c. lap hasábjain is zajlott. A Tiszavölgyi Társulat vezetőinek szövetséglevele A szövetség levél születése Vásárhelyinek váratlan elhunyta érthető aggodalmat keltett Széchenyiben. Hogy a Tiszavölgyi Társulat áprilisi közgyűlése nem fog döntést hozni a műszaki terv ügyében, az ezek után már biztosnak látszott. Félő volt, hogy az elbizonytalanodás úrrá lesz az érdekelteken, ezért Széchenyi a legbefolyásosabb társulati tagokat egy olyan okmány aláírására kérte fel amely minden visszautat, munkától való eltántoro- dást kizár. 36
