Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1839-1842 1839. november 10. * Benedek Pál I. (Hajdúböszörmény), az Alsó-Szabolcsi Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke, egy Tisza- Körös közti öntözőcsatorna tervezője (1867.). (+ Tokaj, 1909. április 6.) 1840. november 5. Az utolsó hat malom bekapcsolásával, ill. a víz beeresztésével az Aradi Malomcsatorna Társulat 1833- ban megkezdett beruházása befejeződött, s a Beszédes József tervei alapján készített csatornán 15 malom működni kezdett. 1840. A Duna s egyéb folyamok szabályozásáról szóló 1840. évi IV. törvénycikk 48 fős országos választmány létrehozásáról rendelkezett, amelynek feladatául szabták, hogy a hazai vízszabályozási kérdésekben, valamint a szükséges munkák végrehajtásának módját illetően javaslatot tegyenek le a nádor asztalára, aki a javaslatot az országgyűlés elé terjeszti. 1840. A vizekről és csatornákról szóló 1840. évi X. törvénycikk egyértelműen tiltotta a vizek természetes lefolyásának bármi módon történő akadályozását, ill. az ezzel kapcsolatos eljárásokat jogi eszközökkel szabályozta, s így a társulatok működését is meghatározta. 1842. május 14. Az Ér-menti Diószegen (ma Diosig/Románia) Fényes Károly táblabíró elnöklete alatt megalakult az Érszabályozási Társaság. 1842. július 7. A Bodrogköz és a Hegyalja földbirtokosai megalakították a Zempléni Vízi Szabályozó Társaságot a Bodrog és a Tisza érintett szakaszának rendezésére. 1842. augusztus 3. Kaposvárott megalakult 22 Somogy vármegyei község határában elterülő bozótok és posványok kiszárítására, valamint a Balaton vízszintjének leszállítására a Balaton Anyavízszabályozási Társulat. A társulat alapszabályait 1847-ben rögzítették Szőlősgyörökön. 1842. október 2. A Balaton menti mocsarak lecsapolására Vörös László mérnök részvételével megalakult a Somogyi-Balaton Lecsapoló Társulat. A Balaton szabályozásával kapcsolatban az illetékes királyi biztosság Beszédes József terveit fogadta el a munkálatok alapjául, kimondva a déli balatoni mocsarak lecsapolását, valamint a Dunától a Sión, és a Balatonon keresztül a Zala alsó folyásáig húzódó, hajózásra alkalmas csatorna megvalósítását. 32 A Kerecsen-Komorói átmetszés terve Az 1842-ben megalakított Zempléni Vízi Szabályozó Társaság a Bodrog és a Tisza érintett szakasza rendezési terveinek elkészítésével Beszédes Józsefet bízta meg. Beszédes úgy gondolta, hogy ha a Tisza Szabolcs vármegyei szakaszán Kerecsen és Komoró között egy átmetszést építene meg, akkor a folyó szintjejelentősen lefog csökkenni, s ezzel a mellékvizek gyorsabban levezethetők lesznek. Elképzelését „Gyakorlati műtani értekezés tek. Zemplén megye folyói és ezekkel kapcsolatban lévő vizek szabályzatukról" címmel még az év áprilisában nyomtatásban is megjelentette. Javaslata a Bodrogon kívül az Ondava és Tapoly, a Labore, az Ung, a Latorca, a Borsova, s természetesen a Tisza egy adott szakaszára terjedt ki. Beszédes, hogy teljes munkát végezzen egyúttal a társulat alapszabályaira is tervezetet készített. A szabályozási elgondolást az érintett Zempléni Vízi Szabályozó Társaság nagygyűlése még azon év október 16-án el is fogadta. Nem így a Vízi és Építészeti Főigazgatóság, amelynek mérnökei Beszédes tervét elutasították. A korabeli lapokban még folytak ugyan csatározások a Kerecsen-Komoró közötti mederátvágás körül, de aztán lecsillapodtak a kedélyek. A későbbiek során azok a birtokosok, akik attól tartottak, hogy a Tisza- szabályozás során érdekeiket nem veszik figyelembe kiváltak a Zempléni Társulatból és létrehozták az Ondava-Tapoly Egyletet (1845). A leleszi kolostor, amelyben 1846-ban megalakult a Bodrogközi Tiszsaszabályozó Társulat Egy tiszántúli társulat alakulása Az 1816. és 1830. évi nagy árvizek után a Közép-Ti- szántúl területén elsőként az Ér melletti területek védelmére települések és birtokosok (ill. képviselőik: uradalmi ügyvédek, inspektorok, főszolgabírók, esküdtek) alapítottak társulatot 1842 májusában, Diószegen (Bihardiószeg), Érszabályozási Társaság néven. AzÉrvizénekszabályozására megyeileg kirendelt küldöttség elnökének, Ravaszdi Istvánnak vezetése alatt megalakuló társulati közgyűlés jegyzőkönyvében ismerős nevek is találhatók, mint pl.: Irinyi János, a gyufa feltalálójának édesapja; Szász József Bihar vármegyei főmérnök, aki 1827-ben részt vett a Berettyó árvízi kiöntései miatt kiküldött megyei deputáció munkájában, s akkor éppen az Ér-szabályozás vezetői tisztségét töltötte be a vármegye megbízásából, vagy Beszédes József társulati igazgató, a reformkor legismertebb vízügyi mérnöke, akinek tanácsait az ország különböző pontjain végzett vízi munkák irányítói rendszeresen kikérték. Az alakuló ülésen szakértőként közreműködő Beszédes József és Szász József javaslatára az érdekeltek Szalacstól a pocsaji torkolatig egy 60,2 km hosz- szú csatorna kiásását javasolták úgy, hogy az Ér és a Kraszna közötti kapcsolat továbbra is fennmaradjon. A munka költségeit 63 915 forintra becsülték. Az érdekeltségi terület nagyságának megállapítására az érintett községeket nyilatkozattételre szólították fel. Kossuth a Tisza szabályozásáról Kossuth Lajos az 1840-es évek második felében több cikkben is foglalkozott a Széchenyihez köthető tiszai munkálatok érdekeltségi hátterének és pénzügyi megalapozásának kérdéseivel. „A Tiszaszabályozás olly természetű munka, melly ha egyszer megkezdetett, felakadás nélkül kell folytattatnia, különben ha bármi előre el nem látott ok miatt valamelly felakadás történnék a munka nem hasznot, hanem kárt, viszályt, háborúságot idézne elé, mert ez a Tisza ármányos folyam. Partjain növelkedém, jól ismerem." Amikor Vásárhelyi Pál halála miatt megfenekleni látszott a Tisza-szabá- lyozás kivitelezésének ügye, Széchenyi Keczkés Károly kirendelését kérte a Vízi és Építészeti Főigazgatóságtól a feladat folytatására. A Kossuth-tábor ezt zokon vette, mert Keczkést éppen az Adriai tengerhez vezető vasútvonal kiépítésének vezérmérnökéül szemelték ki.
