Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
It IMIO" éil 4“ Tiini'iijit*lliliil) A DI NA 's egyéltb vizek szaliíilyoz.ilsa tórgyálmn kinevezelI országos KillilOliségnek .IlIliV/iÓ KOMM. POZSONY 1843. N y n m I n I I a Sohniid A n U I. A hazai folyók szabályozásának ügyében kiküldött bizottság jelentésének címlapja A vízimunkák jogi feltételeinek alakulása - 1844. Az 1840:X., „A vizekről és a csatornákról" szóló törvénycikk a vízjogi kérdésekben alapvető intézkedéseket tartalmazott, amennyiben a vizeket és a vízimunkákat hatósági felügyelet alá helyezte, s az újabb munkálatokat már hatósági engedélyhez kötötte a következő szavakkal: „...másoknak akármelly módon kárt okozható akármiféle vízi munkálatokat az illető törvényhatóság hire, s ennek előrebocsátandó hasonló küldöttség általi vizsgálata s jóváhagyása nélkül véghez vinni tilalmaztatik." A törvény megtiltotta a víz természetes lefolyásának más kárára történő megváltoztatását, csakúgy mint a többség által elhatározott vízimunkák bárminemű akadályozását. Ez utóbbiért az okozott kárnak és költségeknek kétszeresét kellett büntetésül kifizetni, megfejelve mindezt 100 forinttal, vagy ez utóbbinak hiányában egy hónapi elzárással. A több törvényhatóság területét érintő vizimunkálattal kapcsolatos vármegyei vita kiküszöbölésére a törvény bevezette bevezette a nádori bíráskodás gyakorlatát. A Nádori Bíróság a pereskedés tárgyát jelentő vízimunkák tervéről köteles volt több mérnök véleményét kikérni, s ítéletét ezek figyelembevételével hozhatta meg. Ugyanebben a szellemben készült a közmunkák szabályozásáról szóló 1844:IX. törvénycikk, amely a közmunkával végeztetett vízi építkezések költségeihez hozzájárulást írt elő az érdekelt birtokosok számára. A törvényben kapott helyet az első országos érvényű árvédekezési szabályozás, amely szerint: „...hidak- nak, gátaknak, s töltéseknek az áradó víz ellenébeni védlése [érdekében], az érdekelt és szomszéd lakosok és birtokosok mindnyájan polgári állapotokra való tekintet és beszámítás nélkül munkára alkalmas minden szekereikkel, marháikkal és cselédjeikkel a szükséges munkát megtenni kötelesek." A jogszabály egyszersmind előírta, hogy ingyenes közmunkát csak közlekedési utak, hidak és töltéseik építésére-javítására, a megyei közigazgatás tekintetében szükséges közszolgálatokra, valamint átmetszések, töltések és más vízszabályozási munkák elvégzésére lehet igénybe venni. Mindenféle megyei közmunka tekintetében a vármegye által megbízott alispán volt jogosult intézkedni, s a munkát felügyelni, a végrehajtás megszervezése pedig a helyi szolgabírót illette. A folyók vízrajzi felmérésének egyik legfontosabb művelete volt a partvonal szintezése 1836. Az egyesek költségein készítendő vízi munkálatoknak előmozdításáról szóló XXXVI. törvénycikk az 1807-ben kelt társulati törvényt a költségek viselésének tekintetében szigorította. 1837. Megalakult az első dunai vízitársulat „Paks-Faddi Ármentesítő Társulat" néven, amely vármegyei irányítás mellett már az első évben 16 km hosszú védőtöltést épített. 1837. Megalakult az Olt-szabályozási Társulat. 1838. június 30. * Bertalan Lajos (Beremend) vízmérnök, az Országos Vízépítészeti Igazgatóság tiszai osztályának vezetője. Mérnöki oklevelét a bécsi Polytechnikumon szerezte 1858-ban. 1881-ig mint megyei mérnök, majd mint ármentesítő társulati főmérnök munkálkodott a Tisza völgyében. Állami szolgálatba lépve kezdetben a tokaji folyammérnöki hivatal vezetője volt, majd soron kívüli előléptetéssel 1883-ban a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban foglalkozott a nagy hazai folyók szabályozási munkáival. 1890-ben nevezték ki a vízügyi szolgálat tiszai osztályának főmérnökévé, s így lett a Tisza-szabályozás befejező munkálatainak legfőbb irányítója. (+ Budapest, 1901. július 30.) 1838. A Lányi-féle Tisza-felmérés során elkészült a folyó ősi árterének részletes kimutatása, amely szerint a Tisza- völgy árvizeknek kitett árterülete 15 921 km2 volt. 1839. április 4. Siklós várában megalakult a Fekete-víz Lecsapoló Társulat, amely Beszédes József tervei alapján 1880-ig 1,1 millió m3 földmunkát végzett a feladat megvalósítása érdekében. A társulat többszöri megalakulás és szünetelés után a század utolsó harmadában Fekete-Pécsi és Egerszegi Vízlecsapoló Társulat néven alakult újjá. 1839. szeptember 28. * Doletsko Mihály (Pest) vízmérnök, az Országos Vízügyi Műszaki Tanács tagja, aki a kiegyezés utáni Magyarország csaknem valamennyi nagyobb vízszabályozási munkájában részt vett. 1876-ban az Ondava- Tapoly szabályozását vezette, később a komáromi és budapesti folyammérnöki hivatal főnökeként a Duna és Vág folyók rendezésénél vitt vezető szerepet. 1893- ban, mint vízépítési kerületi felügyelő a Kvassay Jenő vezette Országos Vízépítési Igazgatóságnak lett munkatársa. Az 1895-ös dunai árvíz elhárításában tett kimagasló érdemeiért a királytól nemességet kapott. (+Budapest, 1913. június 8.) 1836-1839 31
