Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
1996 1996. január 1. Életbe lépett A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVil. törvény, amelynek értelmében a már létező társulatoknak 1996. december 31-éig új alapszabályt kellett készíteniük és azt a cégbíróságnak be kellett nyújtaniuk. 1996. január első napjai. A szokatlanul nagy esőzések miatt fellépő árvizek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében közel 1 milliárd forintos kárt okoztak a zsilipekben és a gátakban. 1996. január 29. Budapesten, a Károlyi palotában (a Petőfi Irodalmi Múzeumban) ünnepélyes körülmények között emlékeztek meg a Tiszavölgyi Társulat megalakulásának 150. évfordulójáról. Az ünnepségen beszédet mondott dr. Szabó Iván, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke, Kovács Kálmán a KHVM politikai államtitkára és dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár. 1996. március 14. Megtartotta első munkaértekezletét az Országos Szövetség tagjai részére készülő egységes információs rendszer feladatait koordináló. 1996. március 22. Lotz Károly vízügyi miniszter a Víz Világnapja alkalmából, a Tisza-szabályozás megindításának 150. évfordulóján gátőrház-kiállítást avatott az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A gátőrház felépítéséhez a Szeged térségi vízitársulatok jelentős anyagi támogatása mellett a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége szervezésében az ország más tájegységeinek vízitársulatai is hozzájárultak. 1996. április 9. Árvíz vonult le Rábapatona és Győr között. A Fertő-tó környékének levezető csatornái eliszaposodtak, s a vidéken belvízkárok jelentkeztek. A Tiszavölgyi Társulat jubileumi ünnepségének elnöksége (balróljobbra: dr. Szabó Iván, Kovács Kálmán, dr. Praznovszky Mihály és dr. Hajós Béla) A társulatok ellenzőiről Dr. Szabó Iván, a VTOSZ elnöke egyik írásában arról szólt, hogy gyakorta felvetődtek olyan nézetek, amelyek megkérdőjelezték a vízi munkák társulati úton történő elvégzésének létjogosultságát. Ő ezeknek a véleményeknek két jellemző csoportját különböztette meg: „Az egyik azt kifogásolja, hogy a társulat többségi úton elhatározott vízimunkája mindenkire kötelező, azaz egy tulajdonos rendelkezési jogát - vízügyekben - az adott vízgyűjtőn levők többsége korlátozhatja is. Ez tipikus ultraliberális idea, amivel szemben vitathatatlan, hogy amikor mindannyiunk lételeméről, a vízről van szó, akkor a közösség érdekében szabályozni kell a tulajdonosok szabadságát. Magyarországon soha nem lehet elfelejteni, hogy a birtokosi érdekek túlzott tiszteletben tartása okozta a múlt században Szeged árvízi pusztulását is. A másik csoport szerint a vízgazdálkodási társulatok kodifikálása az 1990 előtti politikára emlékeztető. Ezt általában azok hangoztatják, akiknek népi-nemzeti eszmeisége inkább indulatokból, semmint a történelem fényeiből táplálkozik. Az előbbiek bizonyítják ugyanis, hogy éppen fordítva valós a helyzet. Szövetségünk tagjai, a 64 vízitársulat személyi állománya, tárgyi feltétele biztosíthatja a mezőgazdaságból élők döntő többségének biztonságát a természeti elemek közül legkiszámíthatatlanabb és legveszélyesebb csapást okozó vízkárok elleni küzdelemben." Vízi honfoglalások... 1997. Dr. Szabó Iván a Szövetség 1991-1996 közötti munkájáról szóló beszámolójában - többek között - a következőkről is szólt: „Az elmúlt időszak a víziközmű társulatok tevékenysége szempontjából is igen fontosnak tekinthető. A közel négy évtizedes múltra visszatekintő vízmű- és csatornamű társulatom szervezeti formájának megítélésében és az eredmények értékelésében, továbbá a víziközmű társulatok jövőjének megítélésében a rendszerváltozást követően az illetékes területi és országos szervek részéKülső városrész csatornázási munkái az 1930-as években ről is eltérőek voltak a vélemények. Az elmúlt néhány év adatai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a vízellátási és csatornázási program végrehajtásához a társulatok az ország csaknem valamennyi területén haté Községi vízmű kútja 200
