Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)

A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása

1996 1996. január 1. Életbe lépett A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVil. törvény, amelynek értelmében a már létező társulatok­nak 1996. december 31-éig új alapszabályt kellett ké­szíteniük és azt a cégbíróságnak be kellett nyújtaniuk. 1996. január első napjai. A szokatlanul nagy esőzések miatt fellépő árvizek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében közel 1 milliárd forintos kárt okoztak a zsilipekben és a gátakban. 1996. január 29. Budapesten, a Károlyi palotában (a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban) ünnepélyes körülmények között emlékez­tek meg a Tiszavölgyi Társulat megalakulásának 150. évfordulójáról. Az ünnepségen beszédet mondott dr. Szabó Iván, a Vízgazdálkodási Társulatok Orszá­gos Szövetségének elnöke, Kovács Kálmán a KHVM politikai államtitkára és dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár. 1996. március 14. Megtartotta első munkaértekezletét az Országos Szö­vetség tagjai részére készülő egységes információs rendszer feladatait koordináló. 1996. március 22. Lotz Károly vízügyi miniszter a Víz Világnapja alkal­mából, a Tisza-szabályozás megindításának 150. év­fordulóján gátőrház-kiállítást avatott az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A gátőrház felépíté­séhez a Szeged térségi vízitársulatok jelentős anyagi támogatása mellett a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége szervezésében az ország más tájegységeinek vízitársulatai is hozzájárultak. 1996. április 9. Árvíz vonult le Rábapatona és Győr között. A Fertő-tó környékének levezető csatornái eliszaposodtak, s a vi­déken belvízkárok jelentkeztek. A Tiszavölgyi Társulat jubileumi ünnepségének elnök­sége (balróljobbra: dr. Szabó Iván, Kovács Kálmán, dr. Praznovszky Mihály és dr. Hajós Béla) A társulatok ellenzőiről Dr. Szabó Iván, a VTOSZ elnöke egyik írásában arról szólt, hogy gyakorta felvetődtek olyan nézetek, ame­lyek megkérdőjelezték a vízi munkák társulati úton történő elvégzésének létjogosultságát. Ő ezeknek a véleményeknek két jellemző csoportját különböztet­te meg: „Az egyik azt kifogásolja, hogy a társulat többségi úton elhatározott vízimunkája mindenkire kötelező, azaz egy tulajdonos rendelkezési jogát - vízügyekben - az adott vízgyűjtőn levők többsége korlátozhatja is. Ez ti­pikus ultraliberális idea, amivel szemben vitathatatlan, hogy amikor mindannyiunk lételeméről, a vízről van szó, akkor a közösség érdekében szabályozni kell a tu­lajdonosok szabadságát. Magyarországon soha nem lehet elfelejteni, hogy a birtokosi érdekek túlzott tiszte­letben tartása okozta a múlt században Szeged árvízi pusztulását is. A másik csoport szerint a vízgazdálkodási társulatok kodifikálása az 1990 előtti politikára emlékeztető. Ezt általában azok hangoztatják, akiknek népi-nemzeti eszmeisége inkább indulatokból, semmint a történelem fényeiből táplálkozik. Az előbbiek bizonyítják ugyanis, hogy éppen fordítva valós a helyzet. Szövetségünk tagjai, a 64 vízitársulat személyi állomá­nya, tárgyi feltétele biztosíthatja a mezőgazdaságból élők döntő többségének biztonságát a természeti ele­mek közül legkiszámíthatatlanabb és legveszélyesebb csapást okozó vízkárok elleni küzdelemben." Vízi honfoglalások... 1997. Dr. Szabó Iván a Szövetség 1991-1996 közötti munká­járól szóló beszámolójában - többek között - a kö­vetkezőkről is szólt: „Az elmúlt időszak a víziközmű társulatok tevékenysé­ge szempontjából is igen fontosnak tekinthető. A közel négy évtizedes múltra visszatekintő vízmű- és csator­namű társulatom szervezeti formájának megítélésében és az eredmények értékelésében, továbbá a víziközmű társulatok jövőjének megítélésében a rendszerváltozást követően az illetékes területi és országos szervek részé­Külső városrész csatornázási munkái az 1930-as években ről is eltérőek voltak a vélemények. Az elmúlt néhány év adatai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a víz­ellátási és csatornázási program végrehajtásához a tár­sulatok az ország csaknem valamennyi területén haté Községi vízmű kútja 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom