Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
Az egyéb munkák már közcélú vízi munkák. Ebből következett, hogy az üzemen belüli munkák költségei közül az állami támogatásból nem biztosított részt az érintett gazdaságnak kellett előteremtenie. A társulatok pénzei ugyanis csak közcélú művek fejlesztésére, ill. fenntartására voltak fordíthatók. A Velence-tavi Vízmű Társulat megalakulása - 1966. A Velencei-tó környékének vízellátáshoz szükséges felmérést a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság készítette. Ennek alapján a tájegység vízellátásához a nyári csúcsidőszakban 1980-ra napi 12 000 m3-t számítottak. A hidrogeológiai szakvélemény szerint viszont a tó környékén felszín alatti vízkészletből mindössze napi 4000 m3-t lehetett kitermelni. így a hiányzó 8000 m3-t az Ercsi közelében lévő Duna menti kavicsteraszról kellett biztosítani. A társulat szervezését ennek figyelembevételével ütemekre kellett bontani. A megalakuláshoz szükséges előkészítést - felmérést, gazdaságossági számítást és társulati programot a vízügyi igazgatóság készítette. A társulati törvények adta lehetőségekre tekintettel a szervezés Gárdony és Agárd községek területén kezdődött meg. A Velence-tavi Intéző Bizottság a Gárdonyi Nagyközségi Tanács, a helyi párt- és népfront szervezetek bevonásával eredményes felvilágosító munkát végzett, aminek hatására az érdekeltek 52 %-a aláírta a belépési nyilatkozatot. A sikeres szervezés eredményeképpen 1966. szeptember 11-én 423 magán- és 26 jogi személy részvételével megalakult a társulat. A szervező bizottság ezzel nehéz feladatot oldott meg hiszen az állandó lakosok és az üdülők eleinte idegenkedtek az ivóvízellátás társulati formában történő megoldásától, ráadásul az utóbbiak csak a nyári szezonban tartózkodtak a tó partján, tehát az agitációt is ehhez kellett időzíteni. A társulati beruházás terveit a Vízügyi Tervező Vállalat készítette, s a Gárdony-Bikavölgyi Vízmű építését a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat 1967-ben meg is kezdte. A Velencei Társulat jubileumi kiadványa A VELENCEI - TAVI , REGIONÁLIS VIZ-és CSATORNAMŰ TÁRSULAT 1965-1966 1965. A Mirhó-Gyolcsi (84 km2) és a Peresi (220 km2) kísérleti belvízi öblözetekben megkezdődött a terméseredmények és a vízrendezési beavatkozások kapcsolatának vizsgálata. 1965. Megkezdte működését Pécelen az ország első vízmű és csatornamű társulata. Ugyancsak ebben az évben, a Csongrád megyei Kistelek községben megalakult az Alsó-Tisza-vidék első csatornamű társulata. 1966 .január 6. A társulatok közös közgyűlésén kimondták a Kalló Derecskéi Vízgazdálkodási Társulat, a Hajdúszovát Derecskéi Öntöző Társulat és a Berettyó Vízhasznosító Társulat egyesülését. Az így létrejött 1304,57 km2 érdekeltségi területű Berettyó Vízgazdálkodási Társulat első főfoglalkozású elnöke Durst Ferenc lett. A Társulatnak 47 tagja és 1079 érdekeltje volt. 1966. február-április A Körös-völgyi árvíz során a Berettyó folyó bal partján, Szeghalom térségében a jeges árvíz az intenzív védekezés ellenére töltés szakadásokat okozott. Ezt követően a Fehér-Körös jobb partján a határ felett, román területen keletkezett töltésszakadás, amely összesen 161 km2-nyi magyar és román területet öntött el. A terepen lefolyó víz a lokalizáló töltéseket elszakította. Csökmő térségében közel 7000 fő vett részt a védekezésben. A veszélyeztetett terület lakosságát kitelepítették. A szeghalomi híd a jeges árvíz idején 1966. március 24. A Minisztertanács ülésen Dégen Imre beszámolt a téli-tavaszi ár- és belvízvédekezésről. Jóllehet addigra mintegy 250 millió m3 befogadóképességű belvíztározó épült ki, a belvíz ennek ellenére 3205 km2-t öntött el, s az árvíz miatt kb. 126 km2 került víz alá. A vízkárok több mint 1700 lakást tettek tönkre. 159
