Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
Vízhordás kerekes kútból 1957. november Megalakult a Szeged-Baktói Ivóvíz és Öntöző Kúttár- sulat, az ország első „ivóvíz-társulata". A társulat az érdekeltek kertjeinek öntözését és ivóvízellátását tűzte ki céljául. Az ezt követő időben még számos, hasonló kúttársulat alakult szerte azországban. 1957. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízrendezési és Vízhasznosítási Főosztályán belül Kovács Gyula irányításával megalakult az Érdekeltségi Csoport (később Társulati Osztály). Az Osztály munkatársai: Vigyázó Lajos, Gothárdi László, Bakucz Pál, Szaszovszky Ferenc, Kerekes Anikó és dr. Décsi Gyuláné sokat tettek a társulati mozgalom gyors ütemű újjáélesztése, s a vízitársulatok tevékenységének országos szintű támogatása érdekében. 1958. február 20. Székesfehérváron megalakult a Sárvíz-Malomcsatorna és Vízhasznosítási Társulat. Ügyvezető igazgatója Bohár György lett. A társulat a csatorna 67 km hosszú szakasza 2 árapasztójának felújítását, további 2 új árapasztó és 2 új duzzasztó megépítését tűzte ki céljául. 1958. február 21. A Elnöki Tanács által meghozott 1957. évi 48. sz. törvényerejű rendelet (tvr.) végrehajtásról szóló 19/1958. (II. 21.) sz. Kormányrendelet lehetővé tette, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátására vízgazdálkodási társulatok alakulhassanak, s szabályozta azok létrehozásának feltételeit. Ugyancsak ez a jogszabály adott első alkalommal módot arra, hogy a helyi vízellátás és csatornázás megoldását társulati formában oldják meg. A jogszabály előkészítésében dr. Frommer József, az OVF jogi osztályának vezetője vállalt jelentős szerepet. 1958. március 18. A feladatok tisztázása érdekében az addig összesen 460 km2 területen megalakult vízitársulatok megtartották első országos értekezletüket. 1958. március 20. A Tolna megyében megalakult az ország első vízmű társulata, a Dombóvári Vízmű Társulat. 1958. március 27. Megalakult a napjainkban mintegy 1300 km2 érdekeltségi területen működő Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulat, amelynek valamikori elődjei még a XIX. században létrehozott Sövényháza-Szegedi Ármentesítő Társulat, a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat, valamint a Szeged-Martonosi Ármentesítő Társulat voltak. 1957-1958 1957. - Milyen munkák terheit kell vállalniuk az érdekelteknek? Még meg sem száradt a tinta az Elnöki Tanács által meghozott törvényerejű rendeletén, amikor (szeptember 1-én) a kormány már gőzerővel sorolta azokat a beruházási tételeket, amelyeket kizárólag az érdekeltek munkájával, vagy anyagi hozzájárulásával lehet, ill. kell megvalósítani: • a nyári gátak építését, s a rajtuk való védekezés ellátását, • a 0,5 m3/s vízszállító képességet meg nem haladó és egy birtokhatáron túl terjedő belvízi csatornarendszerek szívóárkainak kiépítését, • az állandó vízjárású - 10 évenkénti gyakoriságban max. 3 m3/s-ot meg nem haladó vízhozamú kis vízfolyások szabályozását, • kisebb érdekeltség vízkár elleni védelmét biztosító vízmosások megkötését, • a több község határán áthaladó lecsapoló főcsatornákba betorkoló kisebb lecsapoló csatornák és szívóárkok kiépítését, • rétekés legelők lecsapolását, a művek felújítást, karbantartását. A szervezőbizottság feladatai - 1958. A szervezőbizottságoknak meg kellett állapítaniuk az érdekeltségi területet. Gondosan kellett tanulmányozniuk és felmérniük a társulat megalakításának műszaki és gazdasági lehetőségeit, a társulatok által elvégzendő vízügyi feladatokat, azok költségszükségletét, a majdani tagok hozzájárulásának összegét, ill. az általuk elvégzendő munka mennyiségét. Ha mindezt felmérték, akkor következett a vízügyi, mezőgazdasági és szövetkezeti szervek állásfoglalása alapján az érdekeltekkel való tárgyalások sora. Ha ezek után a társulat megalakításának lehetőségét tisztázták, ki kellett dolgozniuk a társulat alapszabályának tervezetét és megfelelő előkészítés után össze kellett hívniuk az alakuló közgyűlést. Szakemberek tanácskozása A társulatok első országos tanácskozásának határozatában felhívták a társadalmi szervezeteket, elsősorban a Hazafias Népfrontot, mozgósítsák az érdekelteket a társulati összefogásra, ezzel is segítve a szervezőbizottságok munkáját. Ahogy az eredeti dokumentum akkor megfogalmazta: „...Támogassák - a községfejlesztési alapból anyagilag is - a megalakult társulatoknak a mezőgazdasági termelés biztonságát és a belterjesség fokozását elősegítő közérdekű működését, aminek nyomán növekedik a terméshozam javul a városi dolgozókellátása és erősödik a munkás-paraszt szövetség. ... Az országos tanácskozás résztvevői meg vannak győződve arról is, hogy ...a vízgazdálkodási társulatok működésükkel hozzá tudnak járulni a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez, az egyéni gazdálkodók termelőmunkájának megsegítéséhez és a nagyüzemi gazdálkodás továbbfejlesztéséhez." 146
