Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
Társulatok burjánzása a Dél-Du- nántúlon - 1958-tól Polohn István és Szappanos Ferenc kiváló könyve, a Vízgazdálkodási Társulatok a Dráva völgyében - szedi csokorba az indulás éveinek társulatait. Az első társulatok a Dráva völgyében alakultak. Az elsők között is legelsőként a szigetvári járásban, Flobol községben ültek össze az érdekeltek, s egyhangúan létrehozták a Hoboli Vízrendezési Társulatot. Pár nappal később - szintén a szigetvári járásban - a Molvány község határában gazdálkodó parasztok és néhány szocialista gazdaság döntött a Molványi Vízrendezési Társulat megalakulása mellett. 1959 áprilisában a siklósi járásban található Szaporcán - az országban az elsők között - megalakult a kifejezetten ármentesítési és árvízvédelmi feladatok ellátására szerveződő Drávái Nyárigát Társulat. Az év derekán jegyezték be a Villány székhelyű Alsókarasicavölgyi Vízrendezési Társulatot a társulati törzskönyvbe. Ugyancsak ez év nyarán kezdte meg működését a Bürüs-Váradi Vízrendezési Társulat is. Pár hónap elteltével újabb taggal gyarapodott a társulati mozgalom: Somogyapátiban megalakították a Gyöngyösfelső Keletiág Vízrendezési Társulatot. E társulatok szűkre szabott kereteik között csak pár évig tudták megőrizni önállóságukat, s gazdaságosan végezni munkájukat. Előbb-utóbb saját tapasztalataik késztették őket arra az elhatározásra, hogy erejük egyesítésével növeljék tevékenységük hatékonyságát, munkájuk szervezettségét és műszaki színvonalát. Mindez oda vezetett, hogy a kisebb társulatok sorra egyesültek. így aztán 1961-ben létrejött a Dráva-Feketevízközi VgT, valamint 1966-ban a Szigetvár Környéki Vgt. Néhány évig ez a két - immár méretes - társulat intézte a vidék helyi vízgazdálkodását, de az tán kettejük egyesülése is napirendre került. 1969-ben a két társulat összeolvadt, s megalakult a Dráva-menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. A Penészleki Vízrendező Társulat (1958-1966) tanulságos története Ebben a román határ menti elmaradott kis faluban alakult meg a TIKÖVIZIG területén az első vízgazdálkodási társulat. Penészlek lakossága akkor (1958) 2100 fő volt. Sokan tanyákon, több család földkunyhóban lakott. Az egészségtelen kunyhókban aratott a tüdővész. A társulat a község belsőségétől keletre, a magyar-román országhatárig terjedő vízgyűjtő területen belül fekvő völgyeletekre terjedt ki. Határa északon a községhatár, keleten és délen a magyar-román országhatár, nyugaton a vízgyűjtő terület határa volt. A csatornák elhanyagolt állapota miatt a csapadék nem folyt le, s a mélyebb fekvésű területeket rendszeresen elöntötte. Elképzelhető, milyen elkeseredést váltott ki ez a helyzet az amúgy is nyomorúságos körülmények között élő gazdákban, akiknek néhány holdas - számukra életet jelentő - területén az éves termés gyakran került végveszélybe. Amikor a felső szakaszok birtokosai hozzákezdtek a csatornák kitisztításához, a víz egyre lejjebb került, s most már olyan gazdák területét öntötte el, akiknek földje addig nem látott vizet. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy sok gazda tettlegességre ragadtatta magát, s ásóval, kapával támadtak egymásra, és sokan maradandó sérüléseket szenvedtek. Ez a tarthatatlan állapot egyeseket arra késztette, hogy segítséget kérjenek a Debreceni Vízügyi Igazgatóságtól. A panaszokat az Igazgatóság részéről a terület akkori szakaszmérnöke, Kiss József vizsgálta ki, és tájékoztatta az érdekelteket, hogy a a belvízveszély elhárítására csatornákat kell építeni, s ehhez a társulat megalakításán keresztül vezet az út. Nem ment azonban könnyen a társulat szervezése sem. Az akkori időkben szokatlan szervezési módot vettek igénybe; a község görögkatolikus lelkésze a templomban a szószékről az igehirdetés után hívta fel a gyülekezet figyelmét a társulás szükségességére. Mivel a település lakói igen vallásosak voltak, hallgattak a lelkész árnyaltan hangoztatott ösztönzésére, és elmentek az alakuló közgyűlésre. A közgyűléseket a helyi iskolában tartották. 1958. március 25-én létrejött a szervező bizottság, a társulat pedig „Penészleki Vízrendező Társulat" néven 1958. április 23-án alakult meg, 496 kh-n, amelyből 250 kh szántó, 150 kh rét, 96 kh pedig legelő volt. Ösz- szesen 156 birtokos írta alá a belépési nyilatkozatot. Mivel a föld nagyon gyenge minőségű volt, aranykorona értéke is alacsony, s a birtokosok jövedelme még a megélhetéshez is kevés volt, a holdanként egy évre megállapított 96,48 Ft tagsági díjat sem tudták fizetni Az Igazgatóság természetbeni támogatással igyekezett az egyre elkeseredettebb tagság hangulatán és a lassan fizetésképtelenné váló társulaton segíteni. Ez kezdetben eredményes is volt, mert a község lakossága részére legalább munkaalkalmat biztosított. 1962-ben felvetődött, hogy a Társulat ilyen kis területen, ilyen magas érdekeltségi hozzájárulással sokáig nem tarthatja fenn magát, ezért elhatározták, hogy a Társulatot az akkor már szervezés alatt álló Alsónyírvíz Belvízrendező Társulatba beolvasszák. De mivel az Alsónyírvíz Társulat csak 1965 decemberében alakult meg, a Penészleki Társulat anyagi eszközök hiányában 1963-tól jóformán alig működött. A Társulat működtetésének megszüntetésére jó indok volt az is, hogy a magyar-román határon 1963-ban átmenetileg vízrendezési problémák jelentkeztek. A Társulat csatornái ugyanis elhagyják hazánk trianoni békeszerződésben megállapított határát, s román területen találkoznak a befogadó vízfolyással. Emiatt a nemzetközi probléma miatt nem lehetett sem 1963- ban, sem 1964-ben tervet készíteni az időközben 504 kh érdekeltségi területre felszaporodott Társulatnak. A növekvő gondokat és feladatokat a Vízügyi Igazgatóság igyekezett saját eszközeivel és saját költségeinek terhére ideiglenesen megoldani. A Társulat 1965. december 20-án szűnt meg, s ugyanezen a napon beleolvadt az akkor megalakult Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulatba. Belvízi szivattyútelep a Nyírvíz vidékén 147
