Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
viseljék, akiknek ez közvetlen érdekeit szolgálja, hanem azok is, akiknek ingatlanáról a vizek a mélyebben fekvő területekre jutnak és így közvetve válnak érdekeltté a vízimunkák megvalósításában. A társulatok felett a főfelügyeletet a vízügyi főigazgató, a közvetlen felügyeletet az illetékes vízügyi igazgatóság gyakorolt, szervezési és pénzügyi tekintetben pedig a SZÖVOSZ megyei szövetsége volt az illetékes. Az öntözésre alakult társulatok esetében az öntözéses termeléshez kapcsolatban a megyei tanács vb. mezőgazdasági igazgatóságának voltak jogosítványai a társulatok felett. A vízgazdálkodási társulatok 1958. március 18-án megtartott első országos tanácskozásán már 460 km2-en működő és további 980 km2-en alakulóban lévő társulatról adhattak hírt a szervezők. Az addig megalakult szervezetek a következők voltak: Sárvízi Malomcsatorna Társulat, Dombóvári Vízmű Társulat, Kislángi Vízrendező és LecsapolóTársulat, Fehérvár-Csurgói Vízmű Társulat, Sályi Vízrendező Társulat, Alpári Nyárigát Társulat, Hoboli Vízrendező Társulat, Óbögi Nyárigát Társulat, Tószeg- Várkony Nyárigát Társulat, Kiskunmajsa-Kígyósi Vízrendező Társulat, Szeged-Baktói Ivóvíz és Öntöző Kúttársulat, Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat, Gémestavi Nyárigát Társulat, Tiszaszigeti Vízgazdálkodási Társulat. Lecsapolási munka Az Alpári Nyárigát Társulat megalakulásának (1957.) előzményei A Tisza mentén Alpár, Tiszaújfalu, Bokros községek folyó menti részein, továbbá a Kiskunság kecskeméti és kiskunfélegyházi járásainak területén a társulati tevékenység fellelhető nyomai a kiegyezés előtti évtizedre, ill. utóbb a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza. Az 1930-as évek elején az ártéren gazdálkodók gáttársulatba tömörültek azért, hogy a tavaszi tiszai kiöntések ellen bizonyos magasságig védekezni tudjanak. Ebben az időben a társulat tagsági kizárólag egyéni gazdákból állt. A társulat mintegy 9000 kh területet védett a közös erővel megépített nyárigát segítségével. Az 1940-esévekelején a Hármas-Algyői Ármentesítőés Belvízszabályozó Társulat az Alpár-Kiskunfélegyháza- Kecskemét-Tiszaújfalu közigazgatási területeit, mint magasabb fekvésű területeket vonta be érdekeltségi körébe azért, mert ezen a vidéken belvízlevezető művek egyáltalán nem épültek, csupán az 1940-es nagy belvízjárások idején, az ún. „kormánybiztosi csatornák". Az említett községek területei egészen 1948-ban végrehajtott államosításig tartoztak a társulat érdekeltségébe. Az államosítás után a jogutód vízgazdálkodási körzet (vízügyi igazgatóság) kellett volna elvégezze a terület belvízmentesítését, azonban a jelentős nagyságrendű vízimunkára nem jutott pénz. A sokat veszélyeztetett mélyártéri és a magasabb fekvésű területek tulajdonosai, ismerve az árvizek és a belvizek időnkénti előfordulását és az általuk okozott károk nagyságát - ismét társulatba tömörültek. Persze csak akkor volt erre lehetőségük, amikor a szocializmus útját járó állam vezetői rájöttek a helyzet tarthatatlanságára, s lehetőséget nyújtottak a társulati mozgalom újraszervezésére. így alakult meg az országban harmadikként 1957 őszén Tiszaalpár székhellyel az Alpári Nyárigát Társulat. A mélyártérben működő Társulathoz 1958-tól kezdődően fokozatosan csatlakoztak a magasabb fekvésű területek, s így jött létre először az Alpár és Környéke Vízgazdálkodási Társulat, majd 1962-ben a Kiskunfélegyházi Vízgazdálkodási Társulat. Az átalakulások ezt követően sem fejeződtek be, 1973-ban a társulat neve már Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat volt. Amikor a Társulat jövőjét ez idő tájt tervezték, akkor még nagy szerepet láttak a komplex meliorációban, a Homokhátság vízgazdálkodási terveinek kivitelezésében, a Csongrádi Vízlépcső megépítésében, a távlatban jelentkező Duna-Ti- sza-csatornában. Az azóta eltelt több mint három évtized, azonban - finoman szólva - nem mindenben igazolta az akkori elképzeléseket. Az 1957. évi 48. sz. tvr.-ből ,,1.§. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a vízgazdálkodás egységes állami irányítása keretében - az önkéntesség és az önigazgatás biztosításával - vízgazdálkodási társulatok alakítását engedélyezi. a. , helyi vízkárelhárítás körébe tartozó egyes vízügyi munkák megvalósítása, valamint a helyi vízrendezés hiányából származó károk megszüntetése, továbbá b. ,az öntözési főművekre támaszkodó, a terület domborzati és vízrajzi viszonyai által meghatározott vízgazdálkodási és üzemelési egységeken belül az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében." „A társulatok létrehozásának előfeltétele hogy a vízhasznosítás által érintett mezőgazdasági ingatlanok, illetve öntözőtelepek területének, több mint felével rendelkező tulajdonosai, a társulat megalakítását önként elhatározzák. A társulatnak tagja lehet a működési területén mezőgazdasági ingatlannal, vagy házas belsőséggel rendelkező minden természetes és jogi személy." Ziegler Károly, egykori társulati igazgató-főmérnök, az OVF társulatokkal is foglalkozó főigazgató-helyettese 145
