Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1765-1765 1763. A Sárvíz mellékének lakói már az 1740-es évektől kezdve sürgették a vidék elmocsarasodásában nagy szerepet játszó malomgátak lerontását - amelyet később a törvény is megengedett nekik- s a kül- és belvizek csatornákkal történő levezetését. így aztán 1763-ban az érintett négy vármegye (Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna) megbízta Böhm Ferencet a szabályozás feladatainak megtervezésével. 1764. május 5. Mária Terézia a Haditanács előterjesztését elfogadva elrendelte a monarchia országainak katonai felmérését. Az intézkedésben komoly szerepe volt a nem sokkal korábban befejeződött hatéves háború tapasztalatainak, mikor is a hadvezetés erősen igényelte volna a megbízható térképeket. Az előzetes felkészülés után 1776-ban Máramaros vármegyében kezdték el a helyszíni felméréseket. Tekintettel arra, hogy a munkák javarészt II. József uralkodása alatt folytak, és csak 1784-85-ben fejeződtek be, az eredmények a szakirodalomban a „II. József-féle katonai felvétel” néven ismeretesek. 1765. március 1 9. Mária Terézia királynő III. dekrétumának 19. cikkelye szorgalmazta a Garam folyó hajózhatóvá tételét és utasította a Helytartó- tanácsot a szükséges intézkedések megtételére. április 5. * Schmidt János György (Pest) matematikus, az alkalmazott matematika tanára a pesti egyetemen. Matematikai és hidro- mechanikai jegyzeteket írt hallgatói számára, akik közül a reformkor számos kiváló mérnöke került ki. (f Pest, 1837 után) szeptember 21. Mária Terézia királynő körlevélben tudatta birodalma országaival, hogy elsőszülött fiát, II. József német-római császárt kormányzótársul fogadta. szeptember 22. * Vedres István (Szeged) mérnök, gazdasági-műszaki szakíró, szépíró, az átfogó Tisza-szabályozás gondolatának egyik előfutára. (f Szeged, 1830. november 4.) 1765. A Szegednél is károkat okozó tiszai árvíz hatására Dugonics András kezdeményezte a várost északról védő, mintegy 6 km hosszú Szillér-Baktó-i töltés megépítését. A következő években elkészült védmű eredményesen segítette az 1770. évi árv ízi védekezést. 1778-ban lecsapolás szándékával országszerte elkezdték számbavenni és felmérni a vármegyék területén lévő mocsarakat. Uralkodói rendelet utasította ugyanis a vármegyéket nagyobb termetű és erősebb lovak tenyésztésére, hogy „a hazai lovas regimenteket, huszárokat vagy a könnyebb fegyverzetű német katonákat ilyen lovakkal lássák el". A kormányzat ezt úgy gondolta megvalósíthatónak, ha a kincstár költségén Csehországból megfelelő lovakat hoznak be, a kisebb termetű állatokat pedig kasztrálják. Bár az üzletet a vármegyék urai a „köz számára rendkívül hasznosnak és jövedelmezőnek” találták, a vármegyék gyűlésein mégsem tudták megnyerni a birtokosokat a rendelet végrehajtására. Ok azzal érveltek, hogy már így is szűkösek a legelők, a rétek, ezek tehát több, különösen nagyobb takarmányigényű lovat eltartani nem tudnak. Ez a helyzet szülte azt a gondolatot, hogy „a minden haszon nélküli nagykiterjedésű mocsarakat kiszárítják”. A történetet Zala vármegye gyűlésének jegyzőkönyveiből egészen pontosan megismerhetjük. A szóbajöhető mocsarak számbavételét az alispánra bízták, aki jelentést készített, miszerint „a hatalmas kanizsai mocsár lecsapolására van remény”, sőt a vármegye urai azt is elhatározták, hogy a szigligeti, a herényi és a Csács közelében lévő mocsarak lecsapolására is kísérletet tesznek. Utasították hát a szolgabírókat, hogy a kanizsai mocsár kifolyásánál, illetve a vizenyős terület peremén egy levezető csatorna ásását száz kétkezi munkással kezdjék meg. (Megjegyzendő, hogy ilyen esetekben általában a rendelkezésre álló közerőt, tehát a falvak férfinépét hajtották ki a közmunkákra, lehetőleg olyan időszakban, amikor a mezei gazdaság kevésbé szenvedte meg a munkáskéz hiányát.) Mindezzel egyidejűleg megbízták Eörsy István geometrát, hogy a mocsarak szintezését végezze el, s állapítsa meg a területek lejtési viszonyait. A történet az élet különös játékába enged bepillantani: míg a korábbi századokban a várak védelme érdekében a hadi tudomány a mocsarak létrehozását szorgalmazta, addig a 18. század végére megváltozott katonai igények közvetve éppen ezek felszámolására támasztottak igényt a birtokos társadalomban. Lovak és mocsarak Egy vízszabályozási királyi biztos, Orczy Lőrinc A felső-Tisza jobb parti mellékfolyói - a Bodrog és a belé torkoló Latorca, Labore, Ung és Nagyág - vízvidékének rendezésére a 18. század utolsó harmadában tették az első komoly kísérletet. Az ármentesítések és folyómeder-tisztogatások ötletét felvető Huszti Sándor és Kvassay József ugyan hamar visszaadta megbíBr. Orczy Lőrinc (1 71 8-1 889), a Felső-Tisza szabályozásának királyi biztosa zását (1773), ám a kormányzat - átlátva a kérdés fontosságát - ezúttal báró Orczy Lőrincet (1718-1789) nevezte ki királyi biztossá. Orczy, aki már a Mirhó-fok elzárásánál is jeleskedett, alkalmas volt a feladatra,
