Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
MEGINT PANASZ. ismét meg butykdztam Tífzának árjait, Ott töltéra, itt nyidm ifzapolt árkait, Kriger' zsinóréval mérvén tsavargásit, Jobb egyenességre intéztem folyásit. De rhikor én repedt hajlongd hajótskán Tekenő formára vésett tsoinakotskán Ki téfzem lelkemét véletlen vefzélynek, Bcts, Pozson Társaira engem' tsak nevetnek. Azt mondják, fzükseges egy embert falaim. Ki rúd fzenvedéssei Orfzágot tzirkálni: Küldjük Ortzic, majd ó meg fogja vizsgálni, Lehet e pénz nélkül nagy dolgot tsinílni. Megint panasz ORCZY Lőrinc versének részlete (1 782) A fösvénységről Barcsay Ábrahám versének részlete (1 782) A’ FÖSVÉNYSÉ G RÖI A’ TISZÁNAK méregetésekor. H* már megint indúlíi Niftm' fzigonvávd Tifzít méregetni Kritger' zsinórjával ? Neveti fzakálos Triton dudájával , Hogy aggódik ember vizek' folyásával. hiszen huszártábornokként jó szervező hírében állt, és műszaki kérdésekben is jártas volt, Abauj vármegye főispánjaként pedig kellő helyismerettel rendelkezett. Orczy az érdekeltek összehívására hamar sort kerített, ám nem sok eredménnyel járt: sem az állam, sem az érintett birtokosok nem akarták fizetni a munkák költségeit. Az ilyen helyzetben tehetetlen Orczy végül is csupán a legszükségesebbeket végeztette el: leromboltatta a kis folyók malomgátjait, hogy az ottani rendkívüli hevességű árvizek levonulását megkönnyítse. A munka során kiütköztek a korai vízszabályozások hibái: kellő vízrajzi felmérések híján az elvégzett munkák nem voltak elég hatékonyak, s a bizonytalan végeredményre senki nem adott szívesen pénzt. O rczy hamar felismerte azt, hogy a Bodrog-vidék ármentesítése és vizeinek rendezése nem függetleníthető a befogadó Tiszától, s így feladata kiterjesztését kérte a Tiszára is. Ezt meg is kapta, s Krieger Sámuel személyében a kor egyik legkitűnőbb mérnökét adták mellé. Krieger feladata a már meglévő megyetérképek egybeszerkesztése volt, hogy a Tisza és mellékfolyói, a fokok, lápok és mocsarak áttekinthetők legyenek. Jóllehet Orczy nem járt sikerrel a vízvidék szabályozásában, felismerése - hogy a probléma megoldását csak egységesen lehet kezelni - újszerű volt. Orczy és Barcsay verses levelezése a Tisza szabályozásáról Br. Orczy Lőrinc még főtisztként kezdett verses levelezésbe erdélyi nemes barátjával, Barcsay Ábrahámmal (1742-1806). A versek a kor aktuális eseményeiről - háborúkról, politikáról - szólnak, így a vizek szabályozásának kérdéseiről is. Ezekben érhető tetten a magyar nemesség akkori gondolkodása erről a kérdésről, hiszen itt egymásnak, személyesen nyilatkozhattak meg. Konzervativizmusuk, amely a változatlanság legfőbb „forrása” volt ebben az időben, jól megfért a kor divatos és haladó filozófiájával, a felvilágosodással. Orczy és Barcsay a vizek szabályozásától a kereskedés fellendülését, a számukra oly idilli világ megváltozását várták. A folyószabályozásról Amikor folyószabályozásról beszélünk, akkor gyakorlatilag két, egymással szervesen összefüggő feladatot értünk alatta: 1. a folyó medrének átmetszésekkel történő kiigazítását, valamint a meder folyamatos karbantartását, amelyet a hajózási, jéglevonulási, árvíz-levezetési, stb. viszonyok javítása érdekében kell végrehajtani; 2. a folyó folyásirányával párhuzamos töltések emelését, amelyet az ármentesítés, az árvizek elleni védekezés érdekében kell építeni. Jóllehet a két feladatot nem lehet műszakilag külön kezelni, mégis alapvető eltérés volt kettejük között a költségek viselésének tekintetében. A folyók hajózhatóságának biztosítása mindig is az állam feladatát képezte, az ármentesítés pedig a helyi érdekeltek (vármegyék, községek, földbirtokosok) elhatározásától függött. 1765-1769 1765. * Sátor (Saátor) Dániel (?) vízépítő mérnök. 1805-ben a Béga- szabályozás igazgató mérnöke, s az ő terveit is alapul véve épült ki a Béga Temesvár alatti csatornarendszere. Jelentős szerepet vállalt az 1810-ben megalakult első hazai vízszabályozó szövetkezés, a Sárvízi Társaság létrejöttében, (j- ? 1817.) 1766. * Eisenhut György (Baranya vm. ?) mérnök. Oklevelét a pesti Institutum Geomelricumbm szerezte 1804-ben. 1792-től Baranya vm. hites földmérője. Sok kéziratos, folyószabályozással kapcsolatos Duna és Dráva térképe maradt fenn. (f ?) Elkészült a pozsonyi vár avízemelő szerkezete, Kembelen Farkas alkotása. A várkút zseniális megoldásának köszönhette később Mária Terézia megbízatását a schönbrunni szökőkutak megtervezésére. Gr. Eszterházy Károly egri püspök töltéseket emeltetett az Eger- patak gyakori árvizeinek megakadályozására. 1 767. január 23. Mária Terézia rendelettel, az ún. Úrbéri pátens-se/ országosan szabályozta a földesuraknak járó szolgáltatásokul, s aföldminőségtőlfüggően megszabta a jobbágytelkek nagyságát. 1767. Albert szász hercegnek, Magyarország helytartójának látogatása alkalmából felépült Pest és Buda között az a hajóhíd, amelyet - gyakori javítások és felújítások mellett - egészen 1849-ig használtak a két városrész összeköttetésére. A hídelemeket a téli jégzajlások alkalmával kiemelték és az ún. „hídpajtában” (amai Tiirr István utcában) tárolták. 1768. A Duna rendkívüli jeges árvize elsősorban a folyó Dunaföldvár alatti részén okozott hatalmas károkat, 5 ember meghalt, s rengeteg háziállat és termény veszett oda. A statisztikák 557 ház összeomlásáról is adatokat közölnek. 1 769. június 24. Szláby Ferenc, Zala vármegyei orvos elsőként végezte el a Hévízitó vízének kémiai és fizikai vizsgálatát.
