Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1788-1790 1790 1791 1788. Központi rendelettel létrehozták a Helytartótanácsnak, ill. a magyar királyi kamarának alárendelt Vízi és Építészeti Főigazgatóság szervezetét. 1789. március 1 1. f Hell József (Selmecbánya), selmeci főgépmester, a 18. század kiemelkedő bányagépésze. Mikoviny Sámuel tanítványa, 1738- ban alkotta meg „himbás szekrényes” vízemelő gépét, amely nevét széles körben ismertté tette. Hell élete során számos vízenergiával hajtott ötletes szivattyút készített, amelyek a felvidéki bányákban hosszú időn át jó hatásfokkal működtek. (* Szélakna, 1713. május 15.) 1789. * Beszédes Ferenc (Magyarkanizsa) vízimérnök, a reformkor neves mérnökének, Beszédes Józsefnek testvéröccse. Tolna vármegyében megyei mérnökként dolgozott, számos szakcikket publikált a Tisza- és Duna-szabályozással kapcsolatban. Schönstein Ferenc udvari tanácsos a Duna és Tisza folyók Pest-Szolnok közötti összeköttetésére két csatornatervet dolgozott ki. A javaslat alapján a részletes felmérést Bállá Antal megyei mérnök készítette el több változatban. Vertics József vármegyei mérnök - a II. JózsEF-fcle 1784. évi rendelkezés alapján - elkészítette a Maros Csongrád vármegyei szakaszának áttekintő térképét 123 keresztszelvénnyel, ami egészen egyedülálló mérnöki teljesítmény volt abban az időben. 1 790. február 20. Meghalt az uralkodó II. József. március 3. * Vörös László (Hódmezővásárhely) mérnök, Hüszár Mátyás mellett a Körösök és a Duna felvételénél, utóbb a Tisza térképezésénél is tevékenykedett. 1835-ben kinevezték Somogy vm. hiteles földmérőjévé. E beosztásában főleg a Kapos, a Sió és a Sárvíz, továbbá a Balaton és a Duna Tolna vármegyei szakaszának szabályozásával foglalkozott. A szabadságharc bukása után bebörtönözték, állásából elbocsátották, (f Kaposvár, 1870.) március 1 2. II. Lii'ót 1790. évi dekrétumának 34. cikkelye intézkedett a II. József-féle föld- és birtokfelmérési munka beszüntetéséről és érvénytelenítéséről. Ugyanezen dekrétum 57. cikkelye intézkedett elsőként Magyarországon az erdők védelméről. 1790. június 11. Az országgyűlés alsótáblája kimondta, hogy tárgyalásait ezentúl magyarul fogja folytatni, magyarul vezetik majd az országgyűlési naplót is. s törvénybe kívánták iktatni, hogy a közügy eket - a latin használatát továbbra is megengedve - magyarul lehessen intézni. 1790. Reinhard Woitman, hamburgi vízépítészeti igazgató megalkotta a forgólapátos vízsebességmérő műszert, az ún. „Woltman-számyat”. amellyel egy folyó adott keresztszelvényének bármely pontjában sebesség- méréseket lehetett végezni. A műszer használatával lehetővé vált a keresztszelvényen átfolyó víztömegek addiginál pontosabb számítása. A Woltman-féle vízsebességmérő műszer másolata a Magyar Vízügyi és Környezetvédelmi Múzeumban 1790. * Asbóth Mihály János (Sopron) mérnök. Egy évtizeden át geodétaként dolgozott a Dunán, Visegrád környékén és Felsővisó körzetében, Bustyaházán; a Tisza felső szakaszán hidakat, terelőműveket, utakat tervezett és épített. Ő építette a mára- marosszigeti sókikötőt (1844). (f ?, 1853 után) 1791. júliusJ3. * Kamőczy Gábor (Sebes) vízmérnök. Az Institutum Geometriáimban szerzett diplomát. Ezt követően a Garam és a Sárvíz szabályozásán dolgozott. 1833-ban a Tisza-mappációnál vállalt munkát. A Szeged és Tápé közötti Tisza-szakaszt 1834-ben mérte fel. Munkái alapján a hazai vízépítészet nagy tudású mérnökei közé sorolhatod f ? 1849. március 17.) szeptember 21. _________ _______ * Gr. Széchenyi István (Bécs), a magyar reformkor egyik legkiválóbb politikusa. Egyéb tevékenységén kívül jelentős szerepet játszott a dunai, a balatoni gőzhajózás megteremtésében, a Tisza- és az Al-Duna szabályozásának megindításában, az óbudai hajógyártás megalapozásában és a Lánchíd megépíttetésében. (t Bécs-Döbling, I860, április 8.) 179J. * Lechner József (Omoldova) mérnök. A Helytartótanácsnak alárendelt országos műszaki szervezet, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság munkatársa, majd 1839-től vezetője. Jelentős szerepe volt az 1838-as pesti árvíz utáni Duna-szabályozási tervek elkészítésében és a hazai állami vízszabályozási munkálatok irányításában. (| Buda, 1846. február 20.) Vedres István tervei alapján a szőregi határban megépült egy közel 2 km hosszú töltés. A Tisza menti mocsaras területeken az utak építéséhez töltéseket létesítettek, amelyek egyúttal árvédelmi célokat is szolgáltak. Az 1789-ben építeni kezdett szőregi töltéssel közel 10 km2 területet védtek meg a vizek kártételeitől. * Lányi Sámuel (Igló) földmérő és vízépítő mérnök, festő- és rajzolóművész, Nógrád vármegye mérnöke, majd a dunai térképészetnél Huszár Mátyás helyettese. Az 1830-as évek közepétől a Tisza mellékfolyói térképezésének vezetője 1846-ig. A hazai vízrajzi térképészet kiemelkedő alakja. Önarcképét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (f Kékkő, I860, március 9.) * Lamm (Lám) Jakab (Szepesbéla) vízmérnök. Kezdetben az ungvári kincstári uradalom, később a kassai kerület mérnökeként dolgozott. Munkái: az Ungfolyó felvétele és szabályozása (1827-1839), a máramarosszigeti sókikötő, sóraktár és sószállító csatorna (1843-1845), az Ung vármegyei közutak (1851-től).NevéhezfűződikaVÁsÁRHELYi-féleTisza-szabályozási terv alternatívájaként kidolgozott megkerülő csatornás változat, (f Ungvár, 1855. körül)
