Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Utazás egykor az alföldi sártengerben A nagy utazás Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az utazás, mikor még vasút sem volt. Csak öreg emberektől hallunk egy-egy mesét aforspont meg a delizsánc korából. Bizony nagy dologra szánta el magát száz év előtt egy utas, aki pl. Erdélyből Pestre akart jönni. Végrendeletet tett, felpakkolt egy pár hétre való élelmet, aztán nekivágott a világnak.. Vagy váltott lovakkal ment, többnyire postakocsin, vagy saját szekéren. Az előbbi mód gyorsabb volt, ez utóbbi azonban olcsóbb. Ha a saját kocsiján ment az ember, akkor az útban vagy az út környékén lévő atyafiakhoz betért, ahol megpihent, ha ugyan pihenésnek lehetett nevezni a régi magyar vendégeskedést. Akkor még több rokona volt az embereknek, mint ma, mert szép-dédükapákról való rokonságot is tartották. De nemcsak a rokonok kapuja volt nyitva a vendég előtt, hanem az idegeneké is. Nem mese az, hogy voltak olyan vendégszerető emberek, hogy a hidakat felszedték, hogy az utas kénytelen legyen megállni és beszállni. A beszállt vendéget meg azzal tartották vissza, hogy a szekér tengelyét elfűrészelték. Aki pl. esős időszakban Erdélyből Pestre jött, az Nagyvárad-Debrecen-Miskolc-Hatvanfelé került, mert ez óriás kerülő dacára hamarabb érkezett, mintha a mai Püspökladány-Szolnok vasút vonalán ment volna. Ez az útvonal Berettyóújfalutól Szolnokig az év nagyobbikfelében aligvoltjárható, sőt a Karcag ás Kisújszállás között lévő országút, az ún. Kara János gátja országszerte hírhedt volt. Ezt a gátat országos közmunkával többször feltöltötték, de lápon keresztül épülvén, mindannyiszor elsüllyedt, mihelyt a Tiszának a Sárrétre ömlő áradata feláztatta. A száz év előtti útleírások legendákat mesélnek erről az útról, sőt külföldi utazók emlékiratai is borzongva emlékeznek vissza rá. (Győrffy István: Alföldi népélet, 1983.) Híd víz nélkül 1809-ben Karcag (Szolnok m.) határában elkészült a Zádor-patak 76 méter hosszú, eredetileg kilenc- (jelenleg öt-) nyílású, kőalapzatú és téglaboltozatú hídja, amelyet Magurányi József egri kőművesmester 1806- ban kezdett el építeni. A híd ma szárazon áll, mivel a terület vizeit azóta lecsapolták. 2-2 szélső pillérjét az 1830-as árvíz pusztította el. Napjainkban ipari műemlék. A Zódor híd napjainkban Csatorna - „rövid távra" 1813-ban befejeződött a Hegedűs-csatorna folytatásaként épített Hanság-főcsatorna kivitelezési munkája, amelynek költségeit az Eszterházy-uradalom és az érintett vármegyék közösen viselték. A csatorna, amely az Eszterháza körüli vizeket és az Ikva vizét is levezette a Rábába, bár kezdetben sokat enyhített a vidék helyzetén, rosszul méretezett szelvénye miatt mégis hamarosan feliszapolódott, s csapadékosabb időben nem tudta feladatát teljesíteni. 1811-1813 1811. december 18. * Asbóth Sándor (Keszthely), a Béga-szabályozás mérnöke és Temesvár főmérnöke. A magyar szabadságharc küzdelmeiben alezredesként vett részt, majd emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, ahol kitüntette magát a polgárháború küzdelmeiben. Mint új hazájának tiszteletbeli tábornagya nagyköveti rangban szolgált Argentínában, (f Buenos Aires, 1868. január 2.) 1812. február 13. * Bubics (Bóbics) Károly (Alsólendva), vízépítő mérnök. Munkásságát a Kapos szabályozásánál kezdte Beszédes József (1787-1852) mellett, az Esterházy- és a Zichy-uradalom, majd Komárom vm. mérnöke. A felső-dunai vízszabályozási munkák szakértője. Szakcikkei a pozsonyi és a komáromi lapokban jelentek meg. (f Pozsony, 1887. november 21.) 1812. február ________________ B aranya vármegye kisgyűlése utasította a Drávái Választmányt, hogy a drávai hajózóút és a töltések állapotáról tegyen rendszeresen jelentést. 1812. február 25. * Kovács Lajos (Homok), bányamérnök, reformpolitikus, akadémikus, a Tiszavölgyi Társulat első központi bizottságának titkára, (f Szatmárnémeti, 1890. december 19.) 1812, t Gr. Batthyány Tódor nagybirtokos. Nevét elsősorban az 1793- ban szabadalmaztatott, az ár ellen haladó, állati erővel hajtott lapátkerekes hajója fémjelzi. Ismeretes a Duna-Száva-Kulpa szabályozására vonatkozó terve. Borostyánkőn hazánk első vegyészeti gyárát hozta létre az 1780-as évek közepén, amelynek a kénsav volt a fő terméke. Fasola Frigyes tervei alapján befejeződött a 0,5 millió m3 víz befogadására alkalmas Hámori-tó kiépítése. A Garadna patakra telepített 12 m magas völgyzárógátas rendszerű tározó azújmas- sai nagyolvasztó vízszükségletének biztosítását szolgálta. Ebben az évben kezdte meg működését az egyik első hazai vízi társulat, a Gerje-Perje Vízszabályozó Társulat, amely 1816-ig több csatornahálózatot (köztük a Perje-csatornát) építette meg.
