Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1797-1798 1797. A Festetich grófok fenékpusztai műhelyében megépítették a Balaton addigi legnagyobb, közel 30 méteres kétárbocos vitorlás hajóját, a „Phoenix”-et. A nehézkesen mozgó hajót elsősorban látványos ünnepségeken vonultatták fel tulajdonosai, s közel harminc éven át üzemeltették a tavon. 1798. január 1 8. Hülff Bálint ny. császári őrnagy, városi tanácsnak elkészítette Pest város csatornázásának tervezetét. Ugyanezen év márciusában Hülff négy kerületre osztotta fel a várost, s minden kerületben 3-3 embert alkalmazott azzal a feladattal, hogy különös gondot fordítsanak a csatornák kitisztítására. Ok voltak Pesten az első csatornatisztító munkások. november 18. * Keczkés Károly (Lőcse) vízmérnök. Dolgozott a Duna-felmérés munkáiban, később a Vízi és Építészeti Főigazgatóság hajózási főmérnöke lett. Vásárhelyi Pál halála után felkérték a Tisza-sza- bályozás munkáinak műszaki irányítására. A szabadságharc bukása után a Tisza-szabályozás irányításával már nem foglalkozott többet. 1855-ben dolgozta ki találmányát, a kotróknál alkalmazott végtelen szállítószalagot. (f ? 1856. november 23.) 1798. * Galambos Sámuel (Nagymihály, Zemplén vm.) vármegyei mérnök. 1830-ban tervezetet terjesztett elő a Vízi és Építészeti Főigazgatóságnak a Szamos torkolatának áthelyezésére, amellyel a Felső-Tisza árvizeinek kiterjedését kívánta megakadályozni. Elképzeléseit 1846-ban nyomtatásban is közreadta Nyilatkozat a Tisza-szabályozása iránt címmel. E tanulmányát a felsőtiszai birtokosok a VÁsÁRHELYi-féle Tisza-szabályozási tervvel szemben, mint lehetséges alternatívát erősen támogatták, (f ?) * Vargha János (Ekeli, Komárom vm.) vízmérnök. 1829-ben Nagyváradon dolgozott, mint adjunktus-mérnök, majd 1831-től a Körösök vízmérő-igazgatójának nevezték ki. Még ebben az évben megbízták a Béga-csatorna építési munkáinak irányításával, s foglalkozott a Duna-szabályozás problémájával is. 1846- ban a Vízi és Építészeti Főigazgatóság Hajózási Osztályának mérnöke volt, s ő készítette el azt a kimutatást, amely a Főigazgatóság által elvégeztetett vízmunkákat vette számba. Ennek alapján tudjuk egészen pontosan, hogy 1847-ig mi történt Magyarországon a vízmunkák terén, (f Buda, 1850. után) 1799. Bősárkány és a Királytó között befejezték a Hegedűscsatorna kiásását, amely a Rábca kanyargós medrét kiegyenesítette és kedvezőbb vízlevonulási viszonyokat teremtett a Hanság Sopron vármegyei peremének víztelenítése érdekében. Sajnos csak átmeneti időre, mert fenntartás híján a csatorna hamar beiszapolódott. Egy vállalkozó társulati mérnök a reformkorban Beszédes József, egy falusi bíró tisztét is betöltő földműves gyermekeként született az egykori Bács-vár- megyei Magyar-Kanizsán. Vizekkel kapcsolatos tevékenységének mindvégig alapelve volt, hogy a vízszabályozási munkákat nem elegendő csak a vizek és folyók kártételeinek elhárítására korlátozni, hanem a nemzet gazdasági felemelkedése érdekében a vizek minél teljesebb körű hasznosítására kell törekedni. A jeles mérnök a helyzetet úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdaságra építő nemzetgazdaság korántsem használja ki mindazon lehetőségeket, amelyeket a Kárpát-medence vízrajzi viszonyai számára lehetővé tennének. Minden munkájában vissza-visszatérő gondolat, hogy csak a mocsárlecsapolások és a víziutak széleskörű kiépítése, valamint a mesterséges csatornákra telepített vízimalmok (mint az ipar szinte egyedüli energiaforrásai) járulhatnak hozzá a gazdasági fejlődéshez. Az elmélkedésre és írásra is hajlamos Beszédes József vízszabályozási ötleteit - gyakran még azok végleges kidolgozása előtt - közreadta a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. A folyóirat 1830. évfolyamában közölt tanulmánya az Al-Duna szabályozásáról szakmai körökben heves kritikát váltott ki. Nem kisebb személyiség, mint Vásárhelyi Pál állt csatasorba, hogy bírálatát a lap hasábjain megfogalmazza. A Fertő-tó Lipszky János térképén
