Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1799-1802 Beszédes József, társulati igazgató mérnök Az 1819-ben a filozófia doktori címét elnyert mérnök szakírói tevékenysége a körülötte dúló szakmai viták ellenére nagyban hozzájárult a magyar műszaki tudomány 19. századi fejlődéséhez, a magyar szaknyelv kialakulásához. Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy az alig néhány évvel korábban megalakult Magyar Tudós Társaság (a Tudományos Akadémia) 1831- ben tagjai sorába választja. Személyében ő volt az Akadémia első mérnök tagja. Az 1840-es évek derekától kezdve ismertsége fakulni kezdett, maga is inkább visszavonult dunaföldvári házába, népes családja körébe. Az 1840-es évek közepétől nem szólalt meg többet a szaklapokban, és 1843- tól néma maradt a Tisza dolgában is. Beszédes József a 19. század első felének jellegzetes vállalkozó mérnök típusa volt. Bár meglehetős tájékozottsággal bírt a külföldi szakirodalomban, mérnöki elképzeléseiben alapvetően az empirikus megközelítés, a korábbi hazai vízmunkálatok gyakorlatban bevált elemeinek továbbfejlesztése játszott meghatározó szerepet. Országos koncepciók kialakításában nem egyszer légvárépítőnek bizonyult, ugyanakkor kisebb térségek vízgazdálkodási feladatainak megszervezésében, műszaki megoldásaiban sikerrel működött közre. A 20. század második felében teret hódító komplex vízgazdálkodás korai előfutárának tekinthetjük. Beszédes József kortársi tükörben Beszédesről Magyarhon szépségei című művében Jókai egy nagyon jellemző epizódot említett meg. Az aradi vármegyegyűlésen Beszédes az Arad megyei bu- tyini csatorna tervét az alábbi szavakkal védte meg: Az én véleményem nem alázatos vélemény, hanem számokkal bebizonyított dokumentum, nekem nem a tekintetes urak magánérdekei forognak a szemem előtt, hanem az ország jóvolta, azért a tekintetes urak ne tanácskozzanak azon, hogy mit lehetne módosítani, lealkudni az előterjesztett tervből, mert a tudomány nem alkuszik, a matézis senki kedvéért az egyenes vonalból görbét nem csinál. Nem is engedett semmiből, úgy kellett a csatornának, elkészülnie, ahogy ő tervezé, és még ma is áldása a vidéknek.. 1802 A Ferenc-csatorna torkolata Bezdánnál Átadták a forgalomnak a Dunát és a Tiszát Bezdán és Bácsföldvár között összekötő Ferenc-csatornát 1799. A Duna árvize Pesten a mai Haller utca és a Boráros-tér között átszakította a Soroksári gátat és az akkor frissen telepített Ferencvárost elpusztította. 1 800. április 7. t Kiss Gábor (Eperjes) vízmérnök, hadmérnök. Bátyjával, Kiss Józseffel együtt tervezték a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc- csatornát. Ismeretes még egy terve az ún. Károlyvárosi csatornára is, amely a Duna - Dráva - Száva - Kulpa összeköttetését valósította volna meg. (* Bécs, 1751. ?) május 2^ Két angolfizikus, Anthony Caru.su: és William Nicholson elektromos árammal hidrogénre és oxigénre bontották őrizet, sfelfedezték, hogy a víz két rész hidrogénből és egy rész oxigénből áll. november 4. ScHMiDTjános Györgyöt, a kassai akadémia addigi tanárát nevezte ki az uralkodó a pesti egyetemen működő Institution Geomet- ricum Gyakorlati Mértan (Geometria practica) tanszékének vezetőjévé. A professzor közel négy évtizeden át oktatta a leendő mérnököket a geodézia és a vízépítéstan tudományára, s keze alól kerültek ki a kor legnagyobb vízmérnökei: Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Keczkés Károly, Lányi Sámuel és sokan mások. 1800. Nyúlás Ferenc (1758-1808) Erdély főorvosa az erdélyi gyógyvizek összetételének vizsgálatáról Kolozsváron megjelentetett A? erdélyországi orvosvizeknek bontásáról című háromkötetes könyve volt az első, magyar nyelvű, kémiai tárgyú tudományos mű. A szerzőt a német H. M. KLAPROTHtal együtt a mangán egyik felfedezőjeként is számon tartja a tudománytörténet. 1801. Az első adat az ármentesített szegedi területeken jelentkező belvízről, amelynek hatására mintegy 400 épület pusztult el. 1802. A Helytartótanács támogatásával Budán megjelent Gaszner Lőrinc vármegyei mérnök és nagyváradi akadémiai tanár hidrológiai tárgyú munkája: Ratiocinia superfluous ex obser- vationibus multorum annorum deducta [Számos év megfigyelései alapján levont következtetések a folyókról] címmel.
