Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
ezzel ellentétben domborodó vidék, mely az árvizes, mocsaras szomszédságból kiemelkedik. Ilyen pl. a Tiszahát a Tiszának a bereg-szatmári, a Szamos-hát a folyó alföldi szakaszán. - A környező mocsarak (Ecse- di-láp, Túr-mente) lecsapolásával a jellemző tájneveink lassan feledésbe mennek, pedig kár volna értük, mert a folyókhoz szinte odatapadó falu-füzérek tájékát pompásan jellemzi. A vízitársulatok 1807. évi törvényéről A18. század végének európai háborúi által keltett élelmiszer-konjunktúra kihasználása a magyar mezőgazdaság számára sürgetővé tette a többtermelés extenzív fejlesztése szinte egyedüli alapjának, a mocsarak lecsa- polásának, ill. a vízjárta területek ármentesítésének megkezdését. A hazai vizek rendezése ügyében az udvar és a nemesi vármegyék - máskor egymással igencsak ellentétes - érdekei egybeestek, és az annyiszor tervezett, de a szándékok eltérése miatt legtöbbször hamvukba holt vízi munkák újra előtérbe kerültek. A közvetlen ok, amely az országgyűlést döntésre sarkallta, a Sárköz és a környező Duna-völgyi területek szabályozásának ügye volt, s az ennek rendezése érdekében meghozott 1807:XVII.tc.-kel megteremtették a társulatok működésének jogi alapjait. Ezek szerint, ha egy vízfolyás rendezésében, vagy egy mocsár lecsapo- lásában érintettnek tekinthető birtokosok nagyobbik része a munkálatok megindítását szorgalmazza, akkor az általuk megalakított vízszabályozó társulat határozatai a szabályozást nem kívánó kisebbségre is kötelező érvénnyel bírnak, akik a költségekhez a munkák elvégzéséből rájuk eső többlethaszon terhére kötelesek hozzájárulni. Ha ez a kisebbség a költséghozzájárulást megtagadja, akkor a munkálatokból származó többlethasznuk a tartozás kiegyenlítéséig hatóságilag zárolhatóvá válik. A törvény tehát az adott régió (vízvidék, vagy öblö- zet) birtokosait függetlenné tette a közigazgatási határoktól, s ezzel az adott vízmunka tekintetében a vármegye nem érintett birtokosainak szavazatától is. A törvény érdeme volt továbbá az is, hogy a vízmunkák anyagi alapjainak biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyezett. Mindezek mellett védte azon birtokosok érdekeit is, akik - bár területileg érdekelteknek voltak tekinthetők, de - a vállalkozás sikerében nem bíztak, s vagyonukat nem kívánták feleslegesen kockáztatni. A törvény megszületésével a hazai vízügyek tekintetében egy új szervezet, a vízitársulat lépett a korábbi intézmények közé, s a társulati mozgalom közel két évszázados fennállása során egyik meghatározó szereplője lett a magyarországi vízmunkálatoknak. Nagyon lényeges előrelépés volt a korábbi helyzethez képest, hogy a társulatok működési területe túllépett a közigazgatási határokon, s egyedüli területi elv, amely megszabta a társulatok földrajzi hatókörét, az ártéri öblözet, ill. később a vízgyűjtő terület egysége volt. Ez utóbbi az alapja egyébként a ma is működő vízügyi igazgatóságok területi elhatárolásának. Mederátmetszés, mederfelvétel, stb. tanulmányi ábrái Rausch Ferenc 1797-ben kiadott „Compendium Hydrotechnicum" című egyetemi tankönyvéből 1795-1797 1 795. június 4. * Vass Imre (Rozsnyó), Gömör vármegye mérnöke. Nevéhez kötődik a Baradla barlangrendszer első - 1826 és 1829 között végrehajtott - tudományos feltárása. Emlékére barlangot neveztek el róla. 1846-tól a Tisza-szabályozás munkálataiban vett részt, (f Sárospatak, 1863. március 20.) július 3-4. Az Ikva patak nagy árvizet okozott Sopronban, Somfalván és Lépesfalván. Ez utóbbi helyen elmosott több házat és egy régi kápolnát. augusztus 1 5. Zala vármegyében nagy felhőszakadás volt. A megáradt Zala hidakat rongált, ragadott el. Zalaegerszegen mintegy 200 ház romba dőlt, ill. megsérült, 10 ember vízbe fulladt. 1795. Gr. Festetics György az akkor még ingovánnyal körülvett Hévízi tóhoz járható utat építtetett. A tó partján feltöltött területen „köpölyözőházat”, lacikonyhát, táncolóházat, angolkertet létesített és a tavon álló tutajokra két fürdőházat építtetett. Ugyanebben az évben jelent meg BabocsayJózsef orvosdoktor tollából a fürdő első magyarnyelvű ismertetője (Boldog Zala vármegye! Keszthelyi Hév-vizekről méltán neveztetett így attól, a’ki ezen rendeket írta ditséretedre) címmel. Befejeződött a Zagyva-Tarna közének egyik legnagyobb vízrendezési munkája, a Tárná patak szabályozása Jákóhalma felett. E szakaszon a pataknak Dósa és Jákóhalma között - Bedekovich Lőrinc tervei alapján - új, közel 2 km hosszú csatornát is építettek, amelyet a lelkes helybéliek a nádor tiszteletére József- csatornának neveztek el. 1796. Budán megjelent Vályi András Magyar országnak leírása című munkája, amelyben - többek között - a hazai gyógyvizekről, fürdőkről, folyó- és állóvizekről adott számot. A Balatonról e műben található az első magyar nyelvű ismertetés. 1 797. február 5. * Andrássy György gróf (Kassa) földbirtokos, akadémikus, a Tiszavölgyi Társulat első elnöke, a magyar mezőgazdaság fejlesztésének kiemelkedő alakja, (f Bécs, 1872. december 17.)
