Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
geket, hogy az ármentesítésben érdekelt földbirtokosok igen nehezen, vagy szinte sehogy sem jutottak olyan hitelekhez, amelyek a munkák elvégzését lehetővé tették volna. Tudni kell, hogy a földbirtokos nemesség akkoriban az ősiségi törvény értelmében nem rendelkezett teljes körűen saját örökölt birtokaival, ezért azt egy esetleges kölcsön felvételekor nem is zálogosíthatta el. Az egész 19. századi ármentesítésre jellemző volt, hogy azokat nem egy fejlett, tőkeerős mezőgazdaság hajtotta végre termőterületeinek védelme, intenzív gazdálkodásának kiterjesztése érdekében (mint ahogy az Nyugat-Európában történt), hanem éppen ezektől a munkálatoktól várták a hazai mezőgazdasági tőkefelhalmozás megerősödését, nagyobb ütemű fejlődését. 1782. Horváth Kér. János, a pesti egyetem professzora megjelentette az Institutum Geometricum első jelentős tankönyvét, a Praelectiones Mechanicarum [Mechanikai előadások] című kötetet. A könyvet, amelynek később kiadott második részében a hidrosztatika és a hidraulika kérdéseivel foglalkozott a szerző, utóbb más egyetemek és főiskolák használatára németre is lefordították. JOANXIS BAPT. "HORVÁTH, Íj, BtCIA SCIENTIARVM UNirERSlTA- TS BODEKSI ThEORIAI PhTSICM S V B- iiMioJiis, Physic x item Experimentális , SEC KON M B C H A N I C JE Phofessoris Pvblici, Ohdikahii, Press yteri Archi- Diacssis Stricokiek s i s PÍUELECTIONUM MECHANICARUM EARS II. D E HYDROSTATICA.íi HYDRA ULJCA. BUD JE, Typt» Ri ot* U n t v b »i t t a t i s. ...z.__ Ho rváth professzor 1 783-ban kiadott hidraulikai tankönyvének címlapja Felmérést végző mérnök és segédei LlETZNER János, Heves és Külső-Szolnok vármegye mérnöke 1783-ban megkezdte a megye területére eső Tisza-szakasz vízrajzi térképezését. A közel hét esztendeig tartó munkában segítségére volt SÁNDOR József mérnök is. Az elkészült 48 térképszelvény a Tisza átfogó mappációja előtti időszak kimagasló térképészeti alkotása Az ártéri utazásról Nem volt érdemes gabonát termelni, mert nem volt mód a felesleget értékesíteni. Az utak rettenetes rosszak voltak. Az emberek lóháton jártak. Esők évadán az utak feláztak, a kénytelenségből járó szekerek és a lovasok felvágták, sha melegebb napok köszöntöttek be, az ilyen felvágott utakon a jármű az utasnak az agyvelejét rázta s a fakó szekér széthullott. Sarak idején istenkísértés volt tehenei útnak indulni. Márpedig az év nagyobbik felében sárosak voltak az utak.. Más volt az időjárás. Gyakori volt az eső, a harmat délig sem száradt fel. A vizek szabályozatlanok voltak. A Tisza, Hortobágy, Mirhó, Berettyó, Körös árvizei évről-évre pontosan, néha többször, olykor egyszene beköszöntőnek s a lakott helyeket elvágták egymástól, úgy, bogy bajón leheteti s kellett közlekedni. Ilyen körülmények között nem volt érdemes termelni. De valamiből mégiscsak élni kellett! (Győrffy István: Alföldi népélet. 1983.) 1782-1784 1782. augusztus 30. II. József rendelkezésére a pesti egyetemen megszervezték az Institutum Geometriáimat, azaz a Mérnöki Intézetet, elsősorban a hazai vízszabályozási feladatok megoldására alkalmas mérnökök képzésére. Áz uralkodói rendelet az Institutum-ot az állami mérnöki állások betöltésére egyedül képesítő „mérnöki oklevelek” adományozásának jogával ruházta fel. 1782. Hegedűs Nepomuk János, Sopron vármegye mérnöke elkészítette a vármegye első részletes térképét, amelynek nemcsak a Fertőtó és a Hanság, hanem a kisebb-nagyobb folyók vízjárásának pontos ábrázolását is köszönhetjük. 1 783. április 20. II. József kiadta a magyarországi folyók hajózhatóvá tételéről szóló 3065. sz. rendeletét, amely a Helytartótanács feladatává tette a szükséges intézkedések megtételét. Erre a rendeletre hivatkozva kértek be jelentést az egyes vármegyéktől a területükön folyó vizek állapotáról, valamint hajózhatóságuk feltételeiről. 1783. A győri akadémia akkori „mathézis” professzora, Hadalv Károly Elementa Hydrotechnicae... [Vízépítési alapismeretek...] címmel Bécsben megjelentette a hazai mérnökképzés első vízépítési tankönyvét. A mű használhatóságát és hiánypótló jellegét bizonyítja, hogy összesen hét, folyamatosan bővített kiadásban látott napvilágot. Legutoljára Pozsonyban adták ki 1821 -ben. Nagykárolyban La Langue János (1743-1799), Varasd vármegye orvosának tollából A magyar országi orvosvizekről, és a betegségekbenn azokkal való élésnek szabott módjairól a szegényeknek kedvekért címmel megjelent az ásványvizekkel kapcsolatos első magyar nyelvű könyv, amely H. J. Crantz 1777- ben közreadott munkájának fordítása és kiegészítése volt. 1 784. szeptember 9. Királyi rendelet utasította a Helytartótanácsot, hogy a megyei mérnökök bevonásával folytatólagosan készítse el a hajózható magyarországi folyók (tehát a Duna, Száva, Kulpa, Dráva, Maros, Tisza, Vág és Szamos) első (előzetes) felmérését. A rendelkezésre álló adatok szerint csak a Tiszáról és a Marosról készültek felvételek.
