Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
A dunakiliti duzzasztómű építése 1986. októberében közös üzemeltetéséről szóló szerződést, amely 1978. június 30-án lépett életbe. 1 978. március Megkezdődtek a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését előkészítő munkák. 1981. november A Valóság folyóiratban Egyre távolabb a jótól címmel megjelent Vargha Jánosnak a bős-nagymarosi beruházást bíráló tanulmánya. 1 984. augusztus 1. Megalakult a Duna Kör, a vízlépcsőrendszer építése ellen küzdő civil szervezet. Célja az emberek felvilágosítása volt a fenyegető környezeti károkról. A Duna Kör szamizdat körlevelet adott ki, nyilvános vitákat és tiltakozó akciókat szervezett. 1985. decemberében alternatív Nobel-díjjal ismerték el a mozgalom tevékenységét. 1985. Elkészült a vízlépcsőrendszer Környezeti Hatástanulmánya. Az MTA elnökének vezetésével a hatástanulmányt zártkörű kerekasztal-konferencia vitatta meg. A hatástanulmány következtetéseit a tervekben érvényesítik. 1 988. szeptember 2-4. Budapesten 500 magyar és külföldi tudós és környezetvédő szakértő értekezletén követelték a nagymarosi vízerőmű építésének azonnali leállítását, a Csehszlovákiával és Ausztriával kötött szerződés felbontását és népszavazás kiírását. A bősi felvízcsatornát töltő úszó szivattyú 1992. áprilisában 1 988. szeptember 7. A magyar Minisztertanács az építkezés folytatása mellett döntött. 1988. szeptember 1 2. Tüntetés a magyar Országház előtt: több tízezer ember követelte, hogy állítsák le az építkezést Nagymaroson. 1989. május 13. A Németh Miklós vezette Minisztertanács az erőmű működtetéséből adódó közvetett veszélyek elkerülése és további kérdések tisztázása érdekében azonnali hatállyal felfüggesztette a nagymarosi munkálatokat. A vizsgálatok elvégzésére hét hónapot adott. 1989. augusztus 31. A csehszlovák kormányfő levélben közölte: Csehszlovák területre terelik a Dunát (a későbbi C-variáns szerint), ha a magyar fél elhagyja a közös építkezést. 1989. október 31. Az Országgyűlés határozatot hozott a nagymarosi munkálatok végleges leállításáról, és a Csehszlovákiával kötött szerződés módosításáról. 1991. augusztus 2. Ján Carnogurski szlovák miniszterelnök levélben tájékozatta Antall József kormányfőt a szövetségi korA „C-varións"-sal kapcsolatban épített dunacsúni mederelzárás következtében hirtelen lecsökkent a vízszint a Duna mellékágaiban Ásványrárónál szárazra került stég és csónakok mány július 25-i döntéséről, hogy szükség esetén ideiglenes megoldással, de a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén folytatják a bősi vízlépcső üzembe helyezésére irányuló munkálatokat. 1992. október 23. A Magyar Köztársaság kormánya a bősi vízerőművel kapcsolatban benyújtotta keresetét a hágai Nemzetközi Bírósághoz. 1992. október 24. A szlovákiai Dunacsúnynál megkezdődött a Duna el- rekesztése: összesen 14,500 darab, egyenként két és fél tonnás betonkockát jutattak a folyóba. Október 25-én megkezdődött a víz beáramlása a bősi erőműhöz vezető felvízcsatomába, majd október 26-ra a duzzasztott víztömeg elérte a levezető csatorna kiindulópontját. 1994. július 20. A Szigetközben megkezdték a Duna hullámtéri mellékágainak szivattyús vízpótlását. A Dunakiliti, Duna- sziget és Dunaremete térségében működő 30 üzemelő és 5 tartalékszivattyú éjjel-nappal üzemelve összesen másodpercenként 15 köbméter vizet emelt át az öreg- Duna medréből a mellékágakba. 1995. április 19. Budapesten aláírták a magyar-szlovák vízpótlásról szóló ideiglenes megállapodást. Az egyezmény a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében meghozandó döntéséig biztosítja a Szigetköz számára a kárenyhítéshez szükséges vízpótlást.
