Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1989 1 989. április 20. A Hévízi-tó vízhozamának drasztikus csökkenésére tekintettel a Minisztertanács határozatot hozott a nyirádi bauxitbánya bezárására. Az 1 980-as évek második felében nagy aggodat mat keltett a hévízi gyógytó hőmérsékletének csökkenése május 1. Kiadták a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szervezeti felépítését és felügyeleti rendjét, amelynek értelmében Maróthy László miniszter helyettese Varca Miklós államtitkár lett, a hulladékgazdálkodás, valamint a levegő- és zajvédelmi ügyek Phrczel György miniszterhelyettes, a vízgazdálkodási kérdések Zsuffa Ervin miniszterhelyettes, a természetvédelmi ügyek pedig Rakonczay Zoltán miniszterhelyettes felügyelete alá tartoztak. A Vízgazdálkodási Intézet (VGI), valamint a Környezetvédelmi Intézet (KVI) szervezeti összevonásával megalakult a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI). Az Intézet első főigazgatójává Ábrahám Kálmánt nevezték ki. A sokat emlegetett vízszínduzzasztó fenékküszöb 1995. április 25. Megkezdték a fenékgát építését Dunakilitin. A Duna 1843-as folyamkilométerében megépült létesítmény 450 millió forintba került, s próbaüzeme 1995. május 25-én kezdődött meg. 1997. szeptember 25. A hágai Nemzetközi Bíróság meghozta ítéletét. Eszerint Magyarországnak nem állt jogában, hogy 1989-ben felfüggessze a 12 évvel korábban kötött szerződést, majd 1992-ben végleg felmondja azt. Nem volt megalapozott a környezetvédelmi szükségállapotra való magyar hivatkozás, mert nem állt fenn a szükségállapot egyik fontos feltétele, a nagyon súlyos, azonnali veszély. A bíróság nem fogadta el azt a magyar érvet, hogy Szlovákia a szerződés ügyében nem tekinthető Csehszlovákia jogutódjának, és nem találta döntő érvnek az 1989-ben lejátszott politikai változásokat sem. Ugyanakkor Csehszlovákia szintén megsértette a szerződést, amikor az ún. C-variáns megépítésével egyoldalúan elterelte a Dunát. Emellett megfosztotta Magyarországot attól a jogától, hogy egyenlő arányban részesüljön a határfolyó jelentette előnyökből. Magyarországnak és Szlovákiának - a jóhiszeműség jegyében - tovább kell tárgyalnia és meg kell tennie minden szükséges lépést arra, hogy az 1977-es szerződés célkitűzései megvalósuljanak. A felek kölcsönösen kártérítést kötelesek adni egymásnak, s újabb környezetvédelmi vizsgálatokat is kell végezniük. 1998. február 27. Pozsonyban aláírták a kormányközi keretmegállapodás tervezetét a hágai ítélet végrehajtásáról. Eszerint üzembe helyezik a dunakiliti tározót, s a Dunakanyarban 6-8 év múlva gátat építenek. A felek kölcsönösen lemondtak a kártérítésről. A megállapodástervezet teljes szövegét március 11 -én a Népszava közölte. 1998. február 28. A Duna Kör és Duna Charta szervezésében Budapesten tüntetést tartottak a dunai vízlépcső terve és a magyar-szlovák keretmegállapodással szemben, ellenzéki politikusok részvételével. 1998. augusztus 25. A 139. sz. kormányhatározat rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatal keretébe tartozó kormánybiztosi titkárság felállításáról. 1998. november 27. Pozsonyban az Orbán-kormány által kinevezett új kormánybiztos, Székely László és szlovák partnere, Dó- minik Kocinger első alkalommal folytatott tárgyalást a hágai ítélet végrehajtásának módozatairól. A magyar delegációnak Vargha János környezetpolitikai kormány-főtanácsadó is tagja volt. 1 999. január 20. Magyarország képviselői átadták a szlovák félnek azt a dokumentumot, amely a kormányváltás nyomán megváltozott magyar álláspontot foglalta össze. 2001. június 5. Pozsonyban újra találkoztak a két fél képviselői, de érdemi előrelépés nem történt a két fél álláspontjában. A bősi vízlépcső építésének irányítója, Julius Binder (a képen középen) egy budapesti tárgyaláson 1 998 februárjában
