Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1976 1 976. augusztus 1 3. Légifelvételeket készítettek a Keszthelyi- és a Szigligeti-öbölről, amelyek alapján első ízben szerkesztették meg a két vízfelület hínártérképét. A későbbiek során az egész tóról készült hasonló felvétel és ennek eredményeképpen jelent meg 1978-ban a Balaton átfogó hínártérképe. augusztus 27. 10,7 millió m5 hasznos térfogattal átadták rendeltetésének a De- seda tározót, amely a Deseda-patak időnkénti áradásait visszafogva tehermentesíti a Kapos folyót, s ezáltal növeli Kaposvár árvízi biztonságát. A mesterséges tó azóta kedvelt üdülőhellyé vált. október 20. •f Jolánkai Gyula (Budapest), mérnök, országos jelentőségű vízügyi létesítmények tervezője, az ENSZ segélyprogram szakértője, a Duna-Tisza-csatorna eszmei tervének elkészítője, a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei beruházásának központi vezetője. (* Ószivác, 1906. november 15.) december 3. A Középdunavölgyi VIZIG-nél átadták a „Zagyva-Tarna Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer”-t, amely lehetővé tette a vízgazdálkodási folyamatok számítógéppel vezérelt távmérését. 1976. Magyarországon üzembe helyezték az első ipari jellegű iszap- szárító berendezést a szombathelyi szennyvíztisztító telepen. Elkészült Csongrád megye vízrendezési terve. Tekintettel arra, hogy a megye területének több mint a fele a tiszai mélyártárben fekszik, az 1960-as évek közepe óta súlyos belvízkárok érték az itteni mezőgazdaságot. Ennek hatására a megyei pártbizottság javasolta, hogy a vízügyi igazgatóság készítse el a belvízrendezési tervet. Az elkészült programot, amely többek között a belvízlevezető csatornahálózat sűrűségét az addiginak (0,63 km/km2) háromszorosára kívánta emelni, 1977. decemberében a megyei tanács jóváhagyta. A munkák végrehajtása érdekében az OVH az V. ötéves tervi belvízrendezési hitelkeretének felét Csongrád megyére összpontosította. „A vízügy állam az államban!,,? A vízügyi törvény 1965-ben történt életbeléptetésével megkezdődött a vízügyi államigazgatás szervezetének és jogrendjének részletes kiépítése. A főhatóság (OVF), valamint területi szervei (igazgatóságok) mellett az alapvető vízgazdálkodási feladatokat ellátó tervező, beruházó és építő vállalatok jöttek létre, s továbbra is működött a vízügyi tudományos kutatás központi szervezete, a VITUKI. Ebben az időben ezek az intézmények alkották a vízügyi szolgálatot. A megindult fejlesztés eredményeképpen 1968-at követően, némiképp az új gazdasági mechanizmus oldalvizein evezve, a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágazattá vált. Tevékenységében fokozottabb mértékben érvényesültek a közgazdasági elemek, amelynek megfelelően a vízgazdálkodás szervezetében is nagyarányú változások mentek végbe. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságot - továbbra is a kormány közvetlen felügyelete alatt álló - Országos Vízügyi Hivatallá (OVH) szervezték át. A vízellátási (csatornázási) feladatok előtérbe kerülése, a regionális vízmű vállalatok kialakulása, majd a 70-es években a vízgazdálkodási exporttevékenység megnövekedése tovább bővítették a vízügyi szolgálat szervezetét. Az egyébként hierarchizáltnak látszó vízügyi szervezet katasztrófaveszély esetén félkatonai jelleget öltött, vezetőjének utasításait ilyenkor az államigazgatás más területein dolgozó vezetők is ellentGERGELY István államtitkár, az OVH elnöke 1975-1980 között Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke 1981-1987 között mondás nélkül végre kellett hajtsák. Időnként el-el- hangzott, hogy: a vízügy állam az államban! Dégex Imre államtitkár nyugdíjazását (1975) követő években nagyobb hangsúlyt kaptak a vízgazdálkodással összefüggő környezetvédelmi kérdések, s ezzel megteremtődtek a környezetvédelem és a vízgazdálkodás közös államigazgatási szervezetben történő kezelésének első csírái. Gergely István (1975-1980), majd Kovács Antal (1981-1987) államtitkárok vezetése alatt a vízügyi szolgálat a korábbi feszített fejlesztési ütemet nem tudta tartani, amiben az ország fokozatos gazdasági elerőtlenedésének alapvető szerepe volt. A tervgazdálkodás és a fürdők ügye ________ A második világháborús eseményeket követően a korábban jórészt magánkézben lévő idényjellegű strandok károsodásainak pótlása, s felújításuk sem tartozott az újjáépítési időszak sürgős feladatai közé. Később a tanácsi és állami beruházásokkal inkább az új hévízfeltárások eredményeit igyekeztek hasznosítani - általában a helyi elképzelések alapján. A második ötéves tervidőszak elején már a feltárt hévízbázisra telepített, de területileg nem kellően összehangolt, intenzív fürdőfejlesztés indult meg hazánkban. A már patinás termálfürdők rekonstrukciója mellett (Debrecen, Harkány, Hajdúszoboszló,
