Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1949-1950 1 949. január 26. Megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Hidrológiai Társaság, amely szakosodás útján vált ki egykori anyaegyesületéből a Magyarhoni Földtani Társulatból, ahol 1917 óta annak egyik szakosztályaként működtek. március 11. Az országgyűlés elfogadta a dunai hajózást szabályozó nemzetközi Duna-egyezményt. november 1. 87 km-es elosztóhálózattal, napi 8000 m3-es vízszolgáltatással megalakult a Debreceni Vízmű és Csatornamű Vállalat. 1949. Amsterdamban megalakult a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA). 1 950. január 1. Kezdetét vette a magyar népgazdaság első ötéves terve. Megalakult a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat (FÖMTERV), amely egyebek mellett Budapest közművei (vízellátási, csatornázási, stb.) műtárgyainak tervezését is elvégezte. január 5. ANépgazdasági Tanács a régió iparvállalatainak és településeinek vízellátása, valamint a Sajó vizével való gazdálkodás érdekében, 456/23/1950. sz, alatt határozatot hozott a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Víz- és Csatornamű Községi Vállalat megalapításáról. 1 950. eleje Megalakult a Vízerőmű Tervező Iroda Mosonyi Emil vezetése alatt. Ugyancsak ebben az évben (február 16-án) hozták létre a Tiszalöki Vízműépítő Nemzeti Vállalatot, amelynek az első igazgatója Koltai Benő, főmérnöke pedig Teleki László volt. március 5. Népgazdasági Tanács határozata alapján a KPM megalapították a Vízimű Beruházási Nemzeti Vállalatot, amelynek feladatául a különleges vízépítési munkálatok műszaki és pénzügyi lebonyolítását tűzték ki. A budapesti székhelyű Vállalat első igazgatójának Maurer Gyulát nevezték ki. A vízgazdálkodási feladatok megosztása és „egybehangolása" A vízgazdálkodási körzetek munkáját irányító OVH felügyeletét 1950-ben módosították, s az addigi FM helyett és mellett megjelent a KPM is, majd a következő években - a vízügyi feladatok egységes kezelésének elvét figyelembe nem vevő kormányzati intézkedések következtében nemcsak a megosztás, hanem bizonyos értelemben a káosz is úrrá lett a vízügyekben. Az OVH Ivóvízellátási és Csatornázási Osztálya Harsányi Szabolcs vezetésével rövid idő alatt elkészítette az ország víziközmüvesítési programját Az 1 948. szeptember 5-én kelt 91 70. sz. kormányrendelet intézkedett az ország ivóviz-ellátásának és csatornázásának ügyében. A rendelet értelmében Országos Vízgazdálkodási Hivatalban létrehozták a Vili. Ivóvízellátási és Csatornázási Osztályt, abból a célból, hogy az egy kézben összpontosítsa a víziközművek fejlesztését és üzemeltetését. Hálatáblák a Lukács-fürdő falán Az 1 948. október 1 5-én kelt 1 1.630. sz. kormányrendelet intézkedett a népjóléti tárca felügyelete alatt működő Országos Fürdőügyi Igazgatóság (OFI) felállításáról és az 1931-ben alapított Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság megszüntetéséről. Az OFI-t - az állam tulajdonában lévő, orvosi felügyelet alatt működő, gyógyászati jellegű gyógyfürdők, éghajlati gyógyintézetek, gyógyforrásüzemek, valamint a törvényhatóságok (megyei városok, községek) tulajdonában levő, de legalább 50 %-os állami részesedéssel rendelkező - gyógyüzemek irányítására hozták létre. Az OFI tanácsadó szerve az Országos Balneológiái Kutató Intézet lett. Az OFI 1 949-ben megszűnt, illetőleg beolvadt az Egészségügyi Minisztérium Üzemgazdasági Főosztályába A budapesti Műegyetem központi épületének főbejárata Az előző évben önállósított Közgazdasági Egyetem kiválásával 1949-ben megalakult a Budapesti Műszaki Egyetem. Még ugyanebben az évben különvált az egyetemen belül a Mérnöki (később Építőmérnöki) és az Építészmérnöki Kar. A mérnöki karon belül életbeléptetett szakosítást követően a tantervbe került a „vízerőhasznosítás" c. tárgy is
