Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
Margitszigeti ásványvizes palack címkéje az 1960-as évekből A Népjóléti Miniszter 10.081/3/1 -2/1 949.IV. sz. rendelete az ásvány- és gyógyvíztermelő, valamint palackozó üzemek államosítása után életre hívta a Gyógyvíztermelő Nemzeti Vállalatot A Népgazdasági Tanács 1951. januárjában megjelentetett határozata ugyanis a következőket írta elő: az ország ivóvízellátása és csatornázása a belügyminiszter ügykörébe kerül. A vízenergia, ill. a vízerőművek ügyeit a bánya- és energiaügyi miniszter felügyeli. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium és az előbb említett energiaügyi tárca külön-külön kell foglalkozzanak a hozzájuk tartozó ipari üzemek vízellátásával. A Földművelésügyi Minisztériumot az öntözések és vízrendezések mellett a vízgazdálkodási körzetek mezőgazdasági ingatlanjainak hasznosítási ügyeivel is megbízták. A közlekedési tárca ügykörében marad a folyamszabályozás, az árvízvédelem, a vízrajzi szolgálat. A vízgazdálkodási feladatok összhangját a kéthetenként ülésező Országos Vízgazdálkodási Tanács hivatott megteremteni, amely közvetlenül a Miniszter- tanács felügyelete alatt dolgozik, azaz véleményez, állást foglal, összehangol, felülbírál, s hogy még hatékonyabb legyen, „gondoskodik” és „kidolgoztat”. A rizs tündöklése és nyomora Jóllehet hazánkban az I. világháború előtt a Bánátban és a Bácskában jelentős rizstermesztés folyt, a trianoni béke utáni Magyarországon egy-két kisebb kísérleti terület kivételével sehol nem foglakoztak a rizzsel. Ennek két fő oka is volt: egyrészt az öntözési lehetőségek hiánya, másrészt az az aggodalom, hogy a melegégövi A fokozatos vízárasztás és elvezetés modellje Bodola Lajos „A ris meghonosítása Magyarországon" c. 1 880-ban megjelent munkájából növény e tájon nem találja meg azokat az éghajlati viszonyokat, amelyek kifejlődését biztosítják. A hazai rizstermesztés fellendítéséért indított program keretében, 1932-1935 között Obermayer Ernő összegyűjtötte a világ legrövidebb tenyészidejű rizsfajtáit. A 103 fajta közül kiemelte, majd szelektálta a Turkesztánból kapott, de eredetileg koreai származású Dunghan Shali fajtát, amely azután döntő szerepet kapott a magyarországi öntözéses rizstermesztés történetében. A világháború idején igen nagy hasznot hozott a gazdáknak, ha az öntözési kölcsönöket a rizstermesztésbe fektették bele. A Magyarországon termesztett rizs jó tulajdonságai miatt keresetté vált a piacon. A háború utáni kormányzat is támogatta a rizskultúra fejlesztését, amely a hároméves ten' kezdetére az összes öntözések 46 %-át tette ki. A Gazdasági Főtanács 1947- es rendelete 12 millió forintot irányozott elő a rizstermelés támogatására. Az öntözött terület kiterjedésének túlfeszített növelése azonban hamarosan visszaütött. A rizs monokultúrában való termelése kimerítette a föld termőerejét, annál is inkább, mert a gazdaságok nem voltak berendezkedve a táperő megfelelő pótlására. A régi rizstelepek egy része a hiányos vízlevezetés miatt elgyomosodott. Az uralkodó öntözési módszer, az árasztó öntözés, jellegzetesen talajromboló és vízpazarló volt (a rizstelepek öntözése 5-7-szer több vizet igényelt, mint más növényi kultúráké!), tehát gátolta a korlátolt vízkészletek ésszerű kihasználását, helyenként pedig károsan megemelte a talajvíz szintjét. 1950 1 950. június 9. Ungvárott megkötötték a magyar-szovjet vízügyi egyezményt, július 1. AzÁMTI -ból kiválasztva Hilvert Elek igazgatása alatt létrehozták a Mélyépítési Tervező Vállalatot (MÉLYÉPTERV), amelynek feladatát a hidak, vízilétesítmények és különleges mélyépítmények tervezése jelentette. szeptember 1. Békéscsabán a Híd- és Vízműépítő Technikum létrehozásával megindult avízügyi technikusképzés az országban. szeptember 29. - október 1. A Magyar Hidrológiai Társaság Siófok-Tihany-Hévíz térségében rendezte meg az első Balatoni Kongresszusát. október 1. A hazai öntözések tudományos színvonalának megalapozása érdekében Öntözési és Talajjavítási Kutató intézetet (ÖTKI) hoztak létre Szarvason. Feladatainak módosulásával az intézményt később Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézetté (ÖRK1) alakították át. A hazai rizstermesztés visszaszorultával az intézet neve Öntözési Kutatóintézetre (OKI) változott. A feladatok hatékonyabb ellátásának érdekében az Intézet működését a földművelésügyi tárca 2000. július 1-én megszüntette, s jogutódként a Halászati és Öntözési Kutatóintézetet hozta létre. Teraszos rizsművelés az Öntözésügyi Hivatal hortobágyi kísérleti gazdaságában, 1941-ben
