Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
1944-1945 1944. A Földtani Intézetben befejeződött Magyarország talajtani és vízföldtani térképezése. A tiszántúli viszonyokat ábrázoló térképlapok nagy részét (97 db. ún. „Kreybig-féle térkép”-et) kiadták, de a háború a többi térkép megjelentetését megakadályozta. 1 945. január 2. t Mados [Kotzmann] László (Budapest) vegyészmérnök, a Műegyetem Talajtan tanszékének vezetője, az öntözés és lecsapolás talajtani hatásainak kutatója. (* Beregszász, 1901. február 26.) január 1 8. Német katonai egységek felrobbantották a Lánchidat. január 27. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere, Nagy Imre - tekintettel arra, hogy a folyammérnöki, kultúrmérnöki és társulati személyzet jelentős része még nem vette fel a munkát - az árvíz- és belvízvédelmi feladatok ellátásával, ill. irányításával a törvényhatóságok első tisztviselőit bízta meg, és árvízvédelmi bizottságok (valamint albizottságok) felállítását rendelte el. 1 945. január vége A Szövetséges Ellenőrző Bizottság felkérte a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormányt a csapadékmérő és a vízrajzi szolgálat működtetésére. A meteorológiai szolgálat munkájának újraindítására a földművelésügyi minisztertől dr. Berényi Dénes egy. m. tanár, a vízrajzi szolgálat megszervezésére pedig az akkori Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal vezetője, Molnár Endre kapott megbízást. Ez utóbbi - mint már az FM Vízrendészeti Osztályának vezetője - fontos szerepet játszott az ország keleti részén a vízügyi szolgálat működésének újjászervezésében. február 1 3. A Fővárosi Vízművek vízszolgáltatása a város jelentős részében az ostrom alatt is működött. Apesti oldalon csak néhány óráig, a budai oldalon pedig egy-két hétig szünetelt. A Vízművek alkalmazottal közül 22-en lelték hősi halálukat munkavégzés közben. 1 945. március 1 7. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet hozott a „nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves népföldhözjuttatásáról''. Egy kis hivataltörténet A tapolcai Malom-tóra telepített vízimalom 1 942-ben védetté nyilvánították a tapolcai Tavasbarlangot, illetve 0,03 km2 kiterjedésű felszínét A siófoki hajózsilip munkagödre 1 943. decemberére elkészültek az 1941 -ben megkezdett siófoki vízlépcső hajózsilipjének mélyépítési és betonozási munkálatai, amelynél már a talajvízszint-süllyesztéses módszert alkalmazták. A munka végleges befejezését megakasztotta a háború, így a vasszerkezet beépítése 1 947-re maradt (A vízügyi szolgálat vezetői) Az állami vízügyi szolgálatot (vagy igazgatást) a reformkor idején az 1788-ban felállított, s a Helytartó- tanács felügyelete alatt egészen 1848-ig működő Vízi és Építészeti Főigazgatóság jelentette. Persze a főigazgatóság nemcsak a vízügyekkel foglalkozott, hanem a feladatkörébe tartozott minden állami építésügy. A kiegyezés után a vizekkel való foglalatosság két minisztérium között oszlott meg. A folyószabályozási és az azzal összefüggő ármentesítési ügyeket a közmunka és közlekedésügyi tárcán belül megszervezett tiszai és dunai ügyosztályok, míg a talajjavítással, belvizekkel és lecsapolásokkal kapcsolatos ügyeket a földművelésügyi tárca kultúrmérnöki ügyosztálya intézte.
