Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1891 1891. január 1. Megjelent a Vízügyi és Hajózási Közlöny I. száma. A folyóirat 29 évfolyamot ért meg, 1919 februárjában szűnt meg. A vízügyek egységes kezelésére a Földmívelésiigyi Minisztérium szervezeti keretei között megalakították az Országos Vízépítészeti Hivatalt (OVH), amely összefogta a tárcán belül működő vízügyi (dunai, tiszai, kultúrmérnöki és vízrajzi) osztályokat. A Hivatal első főnöke Kvassay Jenő lett. Az OVH elnevezése a következő esztendőben Országos Vízépítészeti és Talaj javítási Hivatalra (OVTH) változott, majd 1899-ben újabb elnevezést kapott, s ekkortól Országos Vízépítési Igazgatóság (OVI) címen látta el a föld- mívelési tárca vízügyi feladatait. január 7. * Horváth József (Budapest) gépészmérnök. A második világháború után irányította a települési közművek újjáépítését. Érdemeket szerzett a Balaton-vidék közművesítésében, (f Budapest, 1976. január 5) január 1 2. Alakuló közgyűlését tartotta Kolozsvárott az erdélyi Kárpát Egyesület, melynek egyik fő célja Erdély gyógyfürdőinek és ásványvizeinek hasznosítása és az idegenforgalom föllendítése volt. 1892-től 1948-ig (megszakítással) Érdél címmel turisztikai, fürdőügyi és néprajzi folyóiratot adott ki. február 1 0. * Tőry (Tögl) Kálmán (Budatétény) vízépítő mérnök. Mint a Győri Folyammérnöki Hivatal főnöke, elsőként mérte a Duna görgetett hordalékhozamát és egy új kisvíz-szabályozási rendszert dolgozott ki. 1940-től a Vízrajzi Intézetnél dolgozott, elvállalta a magyar Duna-szakasz részletes fölmérését, és elkészítette a folyam mélységvonalas medertérképét. Egyik irányítója volt az 1954. és 1956. évi dunai árvizek elleni védekezésnek, (f Budapest, 1975. április 17.). március 6-11. A dunai jeges árvíz súlyos károkat okozott a Szigetközben, valamint a főváros alatti folyószakaszon Csepeltől egészen Sükös- dig. A gátszakadások következtében összesen több mint 370 km2 került víz alá, s az ár nem kímélte Tököl, Solt, Sükösd és Csanád községeket sem. Balatoni vitorlás Vitorláshajó egy 1 908-ban elküldött képeslapon árnyékos erdőben, a gyógyterem és olvasótermekben szélednek el a vendégek, hol olvasással vagy kézimunkával foglalkozva kellemesen telik az idő 11-ig, mely fürdésre határozott órakora Balaton népesíttetik, és a dél afürdő által újonnan erősített vendégeket az étterembe hívja. Ebéd után a férfiak a kávéház előtt olvasó- és játszó asztalok körül csoportosulnak, a nők egy kis sziesztára szobáikba vonulnak; 5 óra felé ismét a kávéházat, ezen Füred legkedveltebb és legélénkebb helyét uzsonnára keresik fel, honnét vagy a színházba sietnek, vagy a napi hőség csökkentével tömegesen a balatonparti nagyszerű sétányra mennek, hol séta közben zene mellett közvetlen az üde tói levegőt élvezik - vagy egyes társaságok kirándulásokat tesznek gyalog vagy kocsin, Füred regényes környékére. A zenekedvelők, kiváltképpen az ifjúság, azon délutáni órákat, melyekben a hőség miatt a szobát őrizni tanácsos, társaságban tölti a zongoráknál. Este vacsoránál, az ét- és táncteremben ismét összejönnek a vendégek., hol zene, tombola, néha táncvigalom és időszakonként formaszerű bál mulattatja őket. Mangold Henrik fürdőorvos ajánlata 1889-ből. A somfalvi víztermelő telep főkútjára épült szivattyúház. A telepet 1 939-ben, ill. 1 947-ben villamosították 1891-ben megkezdődött Sopron vezetékes vízellátó rendszerének kiépítése. Az elsőként megépült somfalvi galéria és a Bécsi-dombi 1200 m3-es víztároló medence ma is üzemel. A soproni vízmű további nevezetessége, hogy hazánkban itt telepítettek első alkalommal talajvízre vízmüvet A Balaton-kutatás kezdetei A Magyar Földrajzi Társaság választmánya 1891. március 7-i ülésén - Lóczy Lajos elnök javaslatára - elhatározta, hogy a Magyar birodalom egyes vidékeinek földrajzi tanulmányozását a Balaton kutatásával kezdik, meg. A kutatásoknak nagy lendületet adott az az aggodalom, hogy a tavat az elhínárosodás fenyegeti. A tó és környezetének természeti és társadalmi viszonyait feltáró több mint két évtizedes kutatómunka a magyar földrajztudomány nemzetközi mértékben is páratlan vállalkozása volt. A kutatásokat bemutató első kötet 1897-ben jelent meg.
